Igazi hazai történet, hogy a csertői polgármester a hivatala udvarán álló (15 millió forint értékű) szobrot egyszerűen feldaraboltatta, majd eladta ócskavasnak. Később azzal védekezett, hogy egyfelől nem tudta, hogy nevezett műtárgy értékes, másfelől meg tök jól jött a pénz az önkorinak, és igazán nemes célokra költötték a százötven kiló bronzért kapott pénzt.
Még szerencse, hogy a nyomozók nem így látták, úgyhogy jöhet a vádemelés, de sajnos csak itt ez esetben. Mert mondjuk az illetékes államtitkár egyfelől nem hajlandó megmondani mennyibe kerül a főminiszter hivatalát a Várba költöztetni (rohadt sokba nyilván, mennyi bronzot lehetne venni ezért), másfelől a költözés mindenki örömére történik, szerinte legalább is.
Mondjuk szerintem is, el is határoztam, hogy mást már nem is kérek karácsonyra, akkora az öröm az én szívemben, hogy a tokás főminiszter ezentúl fizikai értelemben is lenézheti az ő népét, ez tényleg szívmelengető érzés nekem is, egyébként jelzem, hogy januárban meg születésnapom lesz, arra egy birkame... békemenetet kérnék, bayerzsolttal átkötve ha lehet, de az sem baj, ha őt kötik át az ápolók egy tradicionális ruhadarabbal.
És ha valaki hülyének nézne, azzal közölhetem, hogy kérem én nem tudtam, hogy ez egy balfék und agresszív kormány, én kérem a Kossuth rádióból meg a Magyar Nemzetből tájékozódom, szerintem minden szép és jó, mindennel meg vagyok elégedve, egyébként sem vagyok politológus (ahogy az emlegetett polgármester sem esztéta vagy művészettörténész, miként az idézett államtitkár sem építész vagy költöztető, hanem alanyi költő és verbális önégető), és egyébként is olyan jó hallani a sok jó hírt, olyan jó érezni, hogy a kiválasztott nemzet tagja vagyok (és szomorú, hogy a világ többi része még vonakodik elismerni ezt a ténybeli faktumot), és igenis örülök, hogy az adómból új hivatala lesz a miniszerek elnökének. Meg stadionja. Elvégre annyit dolgozik az a derék ember, álló nap csak az jár a fejében, azon eszi magát, hogy hogyen védjen meg engem a mindenféle ármányoktól, hogy nekem jobb legyen azért.
És szolidaritok (vagy hogy kell ragzani) a csertő polgármesterrel is, elvégre minek is az a sok mindenféle szobor, elég ha minden faluban vagy egy szentistvános-milleniumos műkő obelix, meg egy trianonos-székelyzászlós asterix kopjafa, azzal ki van fejezve a nemzeti érzés, jó napot. Nem kell de művészkedés kérem, ilyen gyerekek játékmozdonnyal, meg pláne nem kell aszbar... abszart... abszkart vagy milyen szobormű, ami csak két haság meg meg egy ferde tojás, hát ki érti azt. A jó szobor az olyan, hogy érthető, rá van írva mi az, hogy most német megszállás, vagy nem nem soha vagy ötödik hugó, és akkor tudjuk. Vagy ha már ezt nem legalább írják rá, mondjuk a hátuljára, vagy tegyenek rá egy táblát, pl. hogy „eztet itt Tőkeházi Jabba, Munkácsy- és Táncsics díjas népi fafaragó szoborta, értéke 34 millió buznyák“, és akkor mindenki tudná. És akkor az ilyen Henri Múr szobrokat, amiken nem is mindig látszik, hogy pont szobor, nem adnának el kilóra sírkőnek, meg mindeféle félkarú nők is mutogathatnák a csúnyájukat, mert ha művészet akkor szabad. Ami meg ugye drága, az már biztos művészet. Azt nem adják el ócskavasnak/tűzifának.
Ilyen egyszerűen el lehetne igazodni az esztétikai kérdésekben is, egyszeri polgármestereknek pont úgy, mint gyümölcskertész államtitkároknak, mindenki örömére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése