Kutyadék

A kutyadék a legújabb műszó, amit kitaláltam (talán a potyadék mintájára, tudja a fene), ez az a feketés, trutymó-jellegű elszíneződés, amit a kutya állít elő a szőnyegre, úgy értem a szőnyeg sérelmére. Mert ha épp nem vagyok itthon, Dudli a büdi rendszeresen a szőnyegen fogyasztja az ebédjét, illetve néha az enyémet is, ha épp lopós üzemmódba kapcsol. Ez eleve kosszal és kutyanyállal jár, pláne ha utólag még nyalogatja is kicsit a tetthelyet, így aztán a kölcsönös vonzások elvének megfelelően újabb kosz rakódhat rá.

Tényleg, a kutyanyál és a por, meg bármilyen cipőtalpon behordott kosz - esetleg némi kutyaszőrrel körítve - kitisztíthatatlan elegyet képez, a legmenőbb, legdrágább, aktív molekulás vagy milyenes szőnyegtisztító is esélytelen ellene. Legegyszerűbb újabb réteg szőnyeggel letakarni, ez egészen addig folytatható, míg a szőnyeghalomtól még épp látjuk a tévét,ekkor költözünk ki a konyhába,és nézzük az ottani tévét. Feltéve ha nincsenek benne kutyák egyáltalán, bár gyanús, hogy ilyen tévét nem is árulnak egyáltalán.

A kutyadék egyébként ágyak és fotelek előtt képződik elsősorban, ennek okát a tudomány még nem ismeri (nem is meri), brit tudósok jelenleg is kutyatták kutatják, épp labrador-tesztek fázisában járnak, szóval van remény.