Overkill

(forrás: http://index.hu/kultur/zene/2015/12/29/meghalt_lemmy/)

A nap híre, hogy meghalt Lemmy, a Motorhead főnöke, ezt úgy kell hívni hivatalosan, hogy énekes-basszusgitáros, de igazából ő egy whisky-szagú, varacskos disznó formájú kalózkapitány volt, és nem a Motorheadben játszott, hanem ő volt a Motorhead. A világ legkeményebb rock and roll zenekara. (És tegyük hozzá, a Ramones mellett a világ legjobb rock and roll zenekara. Az ilyen limbóhintós hülyéskedést még véletlenül se tekintsük a kánon részének...)

Lemmy volt a zene Charles Bukowskija, a whisky-kóla a piros malbi meg a speed embere, aki még véletlenül sem akart semmilyen szubkultúra apostolává válni, ő zenélni akart, nagyon hangosan. (És nagyon dulván, írnám ha nem lenne kegyeletsértő, amúgy persze hogy nem az, az öreg is röhögne rajta.)

A Motorhead, azaz Lemmy amúgy húsz lemezen át játszotta pont ugyanazt a zenét, dehát úgy jártak, mint a már emlegetett Ramones vagy az AC/DC, hogy egyszer csak rátaláltak a tökéletes zenére, és onnantól meg ki akart volna mást játszani. A tökéletes zene amúgy három akkord meg valami torokhangú rekedt kántálás, de van ez is annyira szuggesztív, mint a preludium és fúga, csak máshogy. És hát letépi az ember fejét, ami valljuk be, időnként tényleg ránk fér.

Emlékszem, épp tíz éve, mikor Lemmy hatvan éves volt, pont Londonban voltam, és minden újság vele volt tele, a vasárnapi melléketekhez válogatáscédéket adtak, a lemezboltokban meg ott volt a díszdobozos Motorhead-összes. Én meg azóta sem vettem jellegzetes, láncos-koponyás pólót, de most már tényleg pótolom. Motorhead-póló nélkül az ember félkarú izé.

Ian Fraser Kilmister 70 éves volt. De micsoda hetven év lehetett az, emberek!

https://www.youtube.com/watch?v=1iwC2QljLn4

Olvasok, as usual...

És akkor amíg én lustulok (illetve dehogy, csak napi több órában Petra szövegével foglalkozom - jesszusom, remélem nem nyír ki azért, hogy belinkeltem), itt a hét, a hónap, mittomén, elmúétötév szövege: http://hvg.hu/velemeny/20155152_spiro_gyorgy_mondoka

Ha valakinek ez kevés, az meg sürgősen olvassa el a Feleségversenyt!

Galaxisok

Tartozom egy megrázó vallomással: nem nézek filmeket. A tévében sem, nem járok moziba és egy dvd-t is lusta vagyok betolni a lejátszóba, a gépemen meg már lemezmeghajtó sincs.

Ez ahhoz képest fura, hogy egykor, még szombathelyi főiskolásként filmesztétikából írtam a szakdolgozatom, de az meg jövőre lesz épp húsz éve (ebbe még belegondolni is, hová lettek ifjúságom napjai...), azóta meg én és a film két külön dolog. Valójában a tévé is csak civilizációs háttérzajnak kell, mert nagyon panelproli vagyok, én nem tudok tevékenykedni, ha csend van. (Most épp a Terminator 2 megy, de ez esetben sem filmet nézek, csak a háttérzaj ugye, hisz amúgy írok.)

Viszont határozottan többet olvasok mostanában, ilyen vastag könyveket, ez már nyilván maga az öregedés, reggelente is egy egyre őszülőbb szakállú fazon néz vissza a tükörből, még pár év és lehetek valahol vállalati mikulás, elég dagadt is vagyok hozzá, talán leszerződtet a kokalóla.

De ez a film nem nézés nekem is fura, igazából az elmúlt hetekben tűnt föl, mint ahogy az is, hogy kedvenc számítógépes játékaimat sem nyitottam meg már ki tudja mióta, ezek amúgy egy autóverseny meg egy kamion-szimulátor, de Monzában is nyerjen más GT-futamot, Amszterdamban meg hetek óta hiába várják a tejpor-szállítmányt.

Sőt, írni sincs sok kedvem mostanság, ide is csak indulatból (mint az előző posztban) vagy efféle kulturális szplín okán, de azért majd igyekezni fogok, mert az olvasás után jelenleg az írás a második legjobb dolog, amit betűkkel művelhetek.
De filmekről nem fogok írni. Hajrá könyvek, réges-rég egy messzi-messzi Gutenberg-galaxisban, ha már a sztárvórszhoz sincs kedvem... De majd írok megint Iain M. Banks-ről, akihez képest az egész sztárvórz egy vicc, csak ő szerencsére megfilmesíthetetlen.

Maffiákos

Az aktuális botrány Abszurdisztánban, hogy kovács ákos táncdalénekes ordas baromságokat szövegelt nagy nyilvánosság előtt, mire az egyik főszponzora lepattant, a kormány meg ezen berágva most épp ezt a szponzort szívatja, felmondva mindenféle minisztériumi szerződéseket.

Szóval, kezdjük az elején. Mindenek előtt fontos kijelenteni, hogy kovács ákos táncdalénekes munkássága egy nagy kupac szar, zavaros dagályoskodással felvezetett tucat popzene, az utóbbi évtizedek egyik tenyérbemászóan nagyképű sztárjától. (Ettől persze sztár, nyilván sok rajongója van, ám a tömegízlés kiszolgálásától még egy produkció sem lesz jó. Annak ellenére még lehet, de itt most nem ez a helyzet.) Vagyis kovács ákost szívből utáljuk már csak azért a köpedelemért is, ami az életműve egésze, a szintipoptól a röhejes "versekig".

Kovács ákos táncdalénekes méretes hülyeségeket beszélt az ezo-jobboldali szubkultúra tévéjében , no nem a szaniszlóferenci szórakoztatóan agyhalott módon, csak amolyan szexista, bunkó stílben, de ez pont elég lehet ahhoz, hogy egy Telekom szerű multicég méla undorral tolja el magától. Amihez joga van a normális (és igen, polgári) értékek nevében, meg valószínüleg a formális jog értelmében is, gondolom nem voltak olyan hülyék, hogy ilyen esetekre ne raktak volna bele valami záradékot a szponzorációs szerződésbe. Elvégre azt támogatnak akit akarnak, és akinek a támogatásától a saját imidzsük felértékelődését is várhatják. Márpedig egy hülyeségeket beszélő kormányzati dalnok nem biztos hogy hosszabb távon jót tesz a cég brandjének, szóval indokolt a lepattanás.

És még inkább indokolt azért, ahogy a kormány erre reagált. Az ugyanis még egy középszerű banánköztársaságban sem fordulhat elő, hogy a kormányzat, mint egy igazi maffia, azonnal kiáll az embere mellett és büntet, nagyjából letojva minden bevett civilizációs szabályt. Annyit érzékelnek, hogy a gonosz multi (minden multi ab ovo gonosz) betámadta jó ákosukat, és máris küldik verőembereiket, és már nem is zsarolnak, egyből ütnek. Na ilyen csak egészen lecsúszott banánköztársaságokban fordulhat elő.

És mint a maffiafilmek legromlottabb gengszterei, közepesen ájtatos képpel, műfelháborodva azon moralizálnak, hogy ez  miféle véleménydiktatúra már, hogy egy cég maga dönti el kit akar szponzorálni, hozzátéve, hogy hát ezt a németektől pont nem várnánk. A lázárjánosi értelemben vett lázárjános ehhez épp csak azt nem fűzte hozzá, hogy köcsög németek ne ugráljatok, tiétek volt Göbbels, és hogy itt kinek van joga véleménydiktatúrához azt mi döntjük el. Mi meg úgy döntöttünk, hogy nekünk. Úgyhogy kuss legyen, vagy létrehozzuk a fordított Szabad Európa rádiót, és egész Németországot, meg a zinternetet (az is arra van) elborítjuk kovács ákos táncdalénekes (külföldi használatra: akosh, komolyan) dalaival, aztán lesz majd fogak hullatása és könnyek csikorgatása.

És hogy ez az egész mennyire jogszerű a kormány részéről, az azért minimum kétséges, ehhez még a közbeszerzési törvénynek is lehet egy-két szava, de ezeknek nyilván semmi sem drága, ha akosh ilyen rém kellemetlen helyzetbe került pusztán azért, mert kibújt belőle a kádéenpés, ami önmagában ugyan kínos, de mióta a kádéenpé orbán tudatalattija, arrafelé legalább is nem szégyen.

És persze az is eszembe jut, hogy milyen kormány az, aminek kovács ákos táncdalénekes a líblingje, ahol ennyire futja az ízlésből és értékelvűségből. Meg a pataki attilára.
Fölpállott a száva, bazmeg.

Sötétség délután

Így felnőttként már valóban utálom az évnek ezt az időszakát, mikor délután háromkor már villanyt kell gyújtani, mert nem találok bele a kanállal a joghurtba, illetve közben átesem a kutyán, akinek a szőréből meg tényleg nehezen jön ki a joghurt. Meg egyáltalán, ki látott már málnás labradort? (Én már igen, vicces, de egyáltalán nem praktikus, pláne ha a szőnyegbe dolgozza bele az anyagot.)

Szóval nem jó ez a sötétség délután, gyakorlatilag az van, hogy sötétben indulok el dolgozni, szinte sötétben érek haza, és szinte ocsmányul érzem magam, már pusztán ettől is. Szerintem tiltsák be a novembert és a decembert, a januárt ne, akkor születtem, és lehet, hogy a betiltás miatt visszamenőleg nem is lennék, nemsokára hamar. De arra tényleg semmi szükség, hogy ilyen hamar menjen le a rohadt napja, hát ennek már tényleg nem számít semmi, nálunk alig süt, a hülye ausztráliákoknak (vagy hogy írják az ausztriáliában lakókat) meg telibe, miközben lehetne az, hogy egész évben nálunk sokat, azok meg úgyis fegyencek leszármazottai meg bevándorlók, szóval kár beléjük.

Gyerekként viszont ez volt a legjobb része az évnek, vicces volt, hogy reggel iskolába menet még égnek az utcai lámpák, a napköziből hazafelé meg valóban tök sötét van, az iskola aulájában karácsonyfa, a bolt előtt piros ruhás fószer szaloncukorral terrorizál, és közben tudom, hogy anyámék már megvették a legókészletet, nemsokára építhetek. Most is van szaloncukor, de csak ha veszek magamnak, legó egyáltalán nincs (nyilván nem veszek magamnak), a karácsonyfa már mindenhol műfenyő, a céges bulira meg valami lakodalmast játszó szörnypárost szerződtetnek.

Röviden: már nemigen van mit várni, sötét van és a fő örömforrás az lenne, hogy legalább nem kell dolgozni, ám itt a bevásárlást, a főzést, és az ünnepi nagytakarítást érdemes számításba venni. Esetleg az egész helyett el lehet menni Ausztráliába kengurukat korkodildandizni, csak az meg drága, meg valahogy nincs karácsonyi hangulata. Csengőfrász, csengőfrász csengő ól dö déj, junó....

Valami jót, valakinek

Álmomban két fideszes családtag voltam és közbe szereztem egymásnak. Törvényes volt bár fura, kicsit meleg érzés a lábaim között, de jó nagyon, ha a szagot nem számítjuk. Puha, és mondom, meleg. Kell ennél jobb?

Szerintem törvénybe kéne foglalni, hogy mindenki fideszközeli családtag (na jó, ha nem lehet mindenki, legalább én, de mindig), csak vannak akik fideszebb közelibb családibb tagiggabak, bár gyanús, hogy pont ilyen szavak nincsenek is a magyarabb nyelvebben bennebb. Nem baj, majd alapokmánytörvényet módosítunk a legfeljebb rosszabbikosokkal együtt, akiket majd elzavarunk két pofonnal a koalícióba. Aztán kuss legyen!

Miénk az ország, magunknak miénk az ország, ti meg építitek. Jajj..

-o-

És mindeközben a világban, by the way:

http://444.hu/2015/12/12/a-masodik-vilaghaboru-idejen-szorult-be-a-kemenybe-egy-brit-kisfiu-telaponak-cimzett-levele

És akkor én azt gondolom, hogy valami mégis nagyon rendben a világunkban, valaki a második világháború alatt gyerekként ír a Mikulásnak, és most, 72 év után teljesül. És ki nem szarja már le hitler adolfot? Úgy értem az angol bácsi, és az ő karácsonyi kívánsága még itt van velünk, a nácik meg a sírban.

Zűrhajós

Mostanában olvastam Chris Hadfield ezredes könyvét (tényleg, azt minek kiírni a borítóra, hogy ezredes?), ami azt a hangzatos címet viseli, hogy Egy űrhajós tanácsai földlakóknak, meg egy baromi hosszú alcímet, ami után minimum egy MLM-kurzusra számítottam, bár az szerencsére elmaradt. Mondjuk nagyjából.

Hadfield ezredes egy laikusnak nyilván érdekes, hisz valóban kíváncsiak lehetünk arra, hogyan kakálnak az űrhajósok súlytalanságban, vagy mondjuk le kell-e nyelni a fogkrémet (tekintettel egy köpés hatásaira), meg egyáltalán, hogy jut el valaki odáig, hogy űrhajós legyen, ami meg sokszor nem jelet többet, mint hogy egyszer, pár napra Föld körüli pályára állhat. (Mint ugye Farkas B. százados elvtárssal is történt.)

És a derék, bár különösen idegesítő módon bajuszos ezredes ezeket szép sorban meg is válaszolja, illetve dehogy szép sorban, elég sokat ugrál-ide oda témák és időpontok között, de azért kiderül, hogy az űrhajók szűkek, kényelmetlenek és ráznak mint a szénásszekér, az űrállomások (neki a Mir-hez meg az ISS-hez is volt szerencséje) viszont szűkek, kényelmetlenek de legalább nagyon büdösek is (gondolom csak belülről) de a kilátás mindenért kárpótol, mint egy himalájai szállodában.

Viszont a szövegben előrehaladva egyre idegesítőbb Hadfield stílusa, kicsit szociopátiásnak tűnik, ahogy mindent alárendelve tör a célja felé, miközben folyton okoskodik. Tanácsa a földakók felé amúgy mindössze egy van, ezt ragozza unalomig: tűzz ki nagy célokat, tegyél meg mindent hogy elérd őket, és ha esetleg nem jön össze, akkor is lehetsz valaki, ha elég keményen akarod. Ennyi, ezért kár lett volna megírni a könyvet. Az őszintén szólva nem nagy tanítás, hogy legyél berepülő-pilóta ha űrhajósnak mennél, de ha nem jutsz fel az űrbe, berepülő-pilótának lenni is fasza dolog. Meg mindig légy készen és tervezz egy lépéssel előre, hát köszi. (Az ő példája itt amúgy az, hogy gitározik egy űrhajósokból álló zenekarban, egyszer Elton John előtt is felléptek valami jótékonysági bejzlin, és direkt napokig gyakorolt egy űrös-csillagos eltondzson számot, hogy ha esetleg felhívná őt a híres űrhajóst a színpadra, majd el tudja játszani vele. Nem hívta, eszébe  sem jutott eltondzsonnak, de az ezredes készen állt, mint egy rossz filmben: URAM, IGEN URAM!!! - ezt a végét most ilyen kiabálva kell elképzelni, tisztelgéssel)

Szóval Hadfield ezredest nem ezért szeretjük, igazából nem is szeretjük, de bírjuk ahogy beavat az apró dolgokba, mint mikor egy orosz kollégával valahol Oroszországban (esetleg Kazahsztánban) készültek saslikot sütni, és fél napi hússzeletelés és fűszerezés után előállítottak úgy öt vödör felkockázott húst, közben meg varacskos disznóra itták magukat. De így legalább az orosz kolléga titkos családi receptje titkos is maradt.

És persze Hadfield arról lett igazán híres, hogy Nemzetközi Űrállomáson előadta David Bowie Space Odity című világszámát, a lentiek meg feltették a klipet jutyúbra, ott meg milliók látták. Marketingnek igazán remek, nyilván a könyv is jobban fogy tőle.

Igazából a médiakarrierjéből már csak annyi hiányzik, hogy Simpsons vagy South Park szereplő legyen belőle. Bár az utóbbival vigyázni kellene. Hősünk ugyanis kanadai.

Piszkos tizenkettő

Ma, amikor szükségszerűen bekövetkezett náthán már túlestem és munkára adtam a fejem, egy bő hét után végre megint belehallgattam a tévesen közrádiónak nevezett propagandába, és majdnem lenyeltem a buszjegyem. (Épp a megállóban álltam, és igen egészségtelen módom pont a számba csippentettem a jegy sarkát, hogy két kézzel túrhassak a táskámban.) Közben meg azt mondja egy enyhén fenyegető és mindenképp hivataloskodó hang a fülembe, hogy (kábé) „Tizenkét illegális migráns lépi át másodpercenként Európa határait, és nem tudjuk, hogy közülük hány a terrorista.“

És én akkor ne nyeljem le a buszjegyem??? Nem mintha nagyon terrorfenyegetettnek érezném magam itt Kaposváron, ahová nemhogy autópálya nem vezet, de egy rendes vasútvonal sem, bár a térképeken talán  még rajta vagyunk. Az viszont elképesztő, ahogy fenyegető és manipulatív módon nyomják ezt az agresszív szellemi sötétséget: Másodpercenként tizenkettő, értitek parasztok? És terroristák vannak köztük, nem is sejtitek hogy milyen sok rohadt terrorista van közöttük, szóval így nézzetek ezekre a barbárokra. Ránk meg rajongással, mert a pártvezér és kancellár majd jól nem hagyja, hiába ugrálnak az ilyen nemzetközi brüsszelek vagy kik.

Amúgy részben Párizsban de 2005-ben Londonban is olyanok öltek, akik maguk nem bevándorlók csak azok leszármazottai, a londoni robbantásokat britnek született, normális középosztálybeliek tervelték ki és hajtották végre. Szóval inkább az integrációért, társadalmi kohézióért kellene valamit tenni, és akkor talán nem szöknének tizenöt éves osztrák lányok a közel-keletre, dzsihádistaként meghalni. Mert a kivándorló terroristákon nincs mit tematizálni, azok úgyis csak mindenféle arabokat robbantak fel, mondjuk magukkal együtt.

És amúgy meg egy normális ország józan kormánya szépen csöndben tolja a titkosszolgálatokat, hogy azok derítsék ki mekkora a veszély, és szűrjék ki a gyanús elemeket. Mert egy normális országban nagyjából a titkosszolgálatok értenek hozzá, nem a főállású rogánkrumplik meg szíjjártópéterek. És egy normális országban a kormány nem gerejszt hisztériát a polgárok körében, a polgárok pénzéből. Abból főleg nem.

Abszurdisztán

Aszongyák ma a hírek, hogy a kormány "tájékoztatási kampányt" indít a menekültvótákról. Na ja, a tájékoztatási kampány fideszkádéenpés újbeszélül azt jelenti hogy kurva sok pénzt költenek majd az adónkból arra, hogy egymondatos, együjjas agyúaknak való, gyűlölködő szlogeneket kapjunk majd a képünkbe (lájtos náculás opcionális, "zemberek" és "megvéggyük" kötelező), de én ezen kormányzati szarháziak miatt többet már nem szégyellem magam. A "Kormány Információ" szintű ocsmány propaganda miatt szégyellje magát az, aki a fideszkádéenpére szavazott, meg aki szerint fasza dolog erre költeni az adóját, nem mellesleg egy fideszközeli szomszéd zsebét tömve.

Abszurdisztán - Hátasztán: 1-1

És az megvan, hogy egy - naná kormányzati - terv szerint, kötelezően fel kellene vennie plusz  munkaerőt annak a cégnek, amelynek 400 négyzetméternél nagyobb az alapterülete, és nincs benne csemegepult. Basszus, az összes skandináv bútorbolt, meg német barkácsáruház beszopta, hisz látott már valaki csemegepultot egy Praktikerben??? Én egyszer már láttam csokit a pénztár előtti polcon, meg nyáron jégkémes hűtőt, de a tíz deka parizerre vagy az ipari trappistára még dolgozni kell. Sokat.

A felcsúti viktor a magyarok Mao Ce Tungja, a cébéá a magyar teszkó (az ugye akár piac is lehet), a magyar ikea meg ezentúl csemegepultból nyomja a svéd húsgolyót, ha jót akar. Talált gyerekek ugyanott feldolgozva átvehetők.

Bűnösök vagyunk egy haragvó isten kezében.