Zűrhajós

Mostanában olvastam Chris Hadfield ezredes könyvét (tényleg, azt minek kiírni a borítóra, hogy ezredes?), ami azt a hangzatos címet viseli, hogy Egy űrhajós tanácsai földlakóknak, meg egy baromi hosszú alcímet, ami után minimum egy MLM-kurzusra számítottam, bár az szerencsére elmaradt. Mondjuk nagyjából.

Hadfield ezredes egy laikusnak nyilván érdekes, hisz valóban kíváncsiak lehetünk arra, hogyan kakálnak az űrhajósok súlytalanságban, vagy mondjuk le kell-e nyelni a fogkrémet (tekintettel egy köpés hatásaira), meg egyáltalán, hogy jut el valaki odáig, hogy űrhajós legyen, ami meg sokszor nem jelet többet, mint hogy egyszer, pár napra Föld körüli pályára állhat. (Mint ugye Farkas B. százados elvtárssal is történt.)

És a derék, bár különösen idegesítő módon bajuszos ezredes ezeket szép sorban meg is válaszolja, illetve dehogy szép sorban, elég sokat ugrál-ide oda témák és időpontok között, de azért kiderül, hogy az űrhajók szűkek, kényelmetlenek és ráznak mint a szénásszekér, az űrállomások (neki a Mir-hez meg az ISS-hez is volt szerencséje) viszont szűkek, kényelmetlenek de legalább nagyon büdösek is (gondolom csak belülről) de a kilátás mindenért kárpótol, mint egy himalájai szállodában.

Viszont a szövegben előrehaladva egyre idegesítőbb Hadfield stílusa, kicsit szociopátiásnak tűnik, ahogy mindent alárendelve tör a célja felé, miközben folyton okoskodik. Tanácsa a földakók felé amúgy mindössze egy van, ezt ragozza unalomig: tűzz ki nagy célokat, tegyél meg mindent hogy elérd őket, és ha esetleg nem jön össze, akkor is lehetsz valaki, ha elég keményen akarod. Ennyi, ezért kár lett volna megírni a könyvet. Az őszintén szólva nem nagy tanítás, hogy legyél berepülő-pilóta ha űrhajósnak mennél, de ha nem jutsz fel az űrbe, berepülő-pilótának lenni is fasza dolog. Meg mindig légy készen és tervezz egy lépéssel előre, hát köszi. (Az ő példája itt amúgy az, hogy gitározik egy űrhajósokból álló zenekarban, egyszer Elton John előtt is felléptek valami jótékonysági bejzlin, és direkt napokig gyakorolt egy űrös-csillagos eltondzson számot, hogy ha esetleg felhívná őt a híres űrhajóst a színpadra, majd el tudja játszani vele. Nem hívta, eszébe  sem jutott eltondzsonnak, de az ezredes készen állt, mint egy rossz filmben: URAM, IGEN URAM!!! - ezt a végét most ilyen kiabálva kell elképzelni, tisztelgéssel)

Szóval Hadfield ezredest nem ezért szeretjük, igazából nem is szeretjük, de bírjuk ahogy beavat az apró dolgokba, mint mikor egy orosz kollégával valahol Oroszországban (esetleg Kazahsztánban) készültek saslikot sütni, és fél napi hússzeletelés és fűszerezés után előállítottak úgy öt vödör felkockázott húst, közben meg varacskos disznóra itták magukat. De így legalább az orosz kolléga titkos családi receptje titkos is maradt.

És persze Hadfield arról lett igazán híres, hogy Nemzetközi Űrállomáson előadta David Bowie Space Odity című világszámát, a lentiek meg feltették a klipet jutyúbra, ott meg milliók látták. Marketingnek igazán remek, nyilván a könyv is jobban fogy tőle.

Igazából a médiakarrierjéből már csak annyi hiányzik, hogy Simpsons vagy South Park szereplő legyen belőle. Bár az utóbbival vigyázni kellene. Hősünk ugyanis kanadai.