Sötétség délután

Így felnőttként már valóban utálom az évnek ezt az időszakát, mikor délután háromkor már villanyt kell gyújtani, mert nem találok bele a kanállal a joghurtba, illetve közben átesem a kutyán, akinek a szőréből meg tényleg nehezen jön ki a joghurt. Meg egyáltalán, ki látott már málnás labradort? (Én már igen, vicces, de egyáltalán nem praktikus, pláne ha a szőnyegbe dolgozza bele az anyagot.)

Szóval nem jó ez a sötétség délután, gyakorlatilag az van, hogy sötétben indulok el dolgozni, szinte sötétben érek haza, és szinte ocsmányul érzem magam, már pusztán ettől is. Szerintem tiltsák be a novembert és a decembert, a januárt ne, akkor születtem, és lehet, hogy a betiltás miatt visszamenőleg nem is lennék, nemsokára hamar. De arra tényleg semmi szükség, hogy ilyen hamar menjen le a rohadt napja, hát ennek már tényleg nem számít semmi, nálunk alig süt, a hülye ausztráliákoknak (vagy hogy írják az ausztriáliában lakókat) meg telibe, miközben lehetne az, hogy egész évben nálunk sokat, azok meg úgyis fegyencek leszármazottai meg bevándorlók, szóval kár beléjük.

Gyerekként viszont ez volt a legjobb része az évnek, vicces volt, hogy reggel iskolába menet még égnek az utcai lámpák, a napköziből hazafelé meg valóban tök sötét van, az iskola aulájában karácsonyfa, a bolt előtt piros ruhás fószer szaloncukorral terrorizál, és közben tudom, hogy anyámék már megvették a legókészletet, nemsokára építhetek. Most is van szaloncukor, de csak ha veszek magamnak, legó egyáltalán nincs (nyilván nem veszek magamnak), a karácsonyfa már mindenhol műfenyő, a céges bulira meg valami lakodalmast játszó szörnypárost szerződtetnek.

Röviden: már nemigen van mit várni, sötét van és a fő örömforrás az lenne, hogy legalább nem kell dolgozni, ám itt a bevásárlást, a főzést, és az ünnepi nagytakarítást érdemes számításba venni. Esetleg az egész helyett el lehet menni Ausztráliába kengurukat korkodildandizni, csak az meg drága, meg valahogy nincs karácsonyi hangulata. Csengőfrász, csengőfrász csengő ól dö déj, junó....