Kamupipőke

Néha szoktam origót olvasni, de csak néha, mert alapvetően rendben van a vérnyomásom, nincs mit emelni rajta. Kár hogy ritkán jutok túl a címlapon, és ha igen akkor is jobbára a gasztro rovat felé, mert a közéleti "híreik" pont hírként értelmezhetetlenek. Pontosabban a (leginkább a bátran névtelennek maradó) szerző általában már eleve a saját értelmezését tálalja hírként, főleg a "Mocskos migránsok megvető pillantásokkal illették a téligumival bicikliző hamburgi háziassszonyt" -típusú, címlapot érő bejegyzéseknél.

Ma is olyanokat olvastam azon a bizonyos címlapon, hogy hatalmas siker volt a tusványosi diáktábor, miközben ők például kizárólag fideszes államtitkárokat, helyettes államtitkárokat, helyettes alállamtitkárokat és minisztériumi alfőosztályvezető-helyetteseket ábrázoltak és szólaltattak meg és ábrázoltak, festői hegyek és kevésbé festői részeg tizenhét évesek háttere előtt. (Még szerencse, hogy részeg tizenhét évesek tényleg bulizni mentek oda, és taktikusan kerülték azokat, akik öltönyben fontoskodtak a sátraik közelében.

A migránsozás amúgy változatlanul alapvető origós tempó, szerintük Macron kedvenc minisztere azért akar párizsi főpolgármester lenni, mert migráns, még jó hogy több tucat migránst tartóztattak le a krétai repülőtéren, valamint van remek videó arról, hogy szállnak partra a migránsok egy spanyol nudista strandon. És ez csak egy délután termése, akkora a migránsügyi felbuzgás, hogy néha még sorosozni is elfelejtenek, pedig Soros náluk már nem egy ember, hanem eposzi jelző, amit egyéb eposzi jelzők (pl. Nőverő Juhász Péter) kiegészítésére használnak (Sorosista Összefogósdis Szél Bernadett), ha ez így megy tovább, cikkeket már nem kell írnia a portál Anonymusainak. Kellő mennyiségű eposzi jelzővel már eleve elmondják, amit az illetőről meg akartak írni.

Jó reggelt, hazudta Kovács László.

És mikor túl vannak a politikán, jöhet a hardcore bulvár, a félmeztelen celebtől Rózsa György rúdtáncos lányáig, az egész olyan mint valami baromfi-szaküzlet, azaz mellek és combok, combok és mellek, esetleg mellékes hírként hogy valaki válik, gyereke született vagy jógázás közben véletlenül megtanult tojást rakni. Vagyis origo-címlapra úgy lehet kerülni (feltéve, hogy az ember nem fideszes államtitkár vagy migráns) ha valaki bikiniben pózol, mert a portál szerkesztői láthatóan a fészbuk-tvitter-tinder háromszögben nézelődnek a nem közéleti hírek után. A tuti címlap persze az, ha egy arab származású fideszes államtitkár pózol bikiniben, aztán belerúdtáncol a naplementébe, miközben arról nyilatkozik, hogy a válása óta mennyit fogyott, mert egyedül nem tud körömpörköltet főzni. (Egyébként is rájött, hogy a köröm a disznónak az a része, amivel a disznószarban tapicskol, a kolbász meg abba bélbe van töltve, amelyen a vonatkozó disznószar korábban áthaladt.)

A bulvár egyik alapszabálya szerint kutyával és nővel szinte bármit el lehet adni, itt láthatóan az előbbin van a hangsúly, bár ezektől az egyen-luvnyáktól nekem ugyan nem támad kedvem akciós kölcsönt, új autót vagy nálam okosabb telefont venni, de még százas papírzsebkendőt sem. Még szerencse, hogy pénzem sincs ezekre.

De most mennem kell uralkodni magamon.

SzaRule

Lőrinc barát legújabb vállalkozásától épp el van ájulva a kormánypárti média, hogy micsoda remek dolog egy nemzethy sportszermárka. 

A 2rule egyébként igen szánalmas szóvicc, mert az angolos írásmód ellenére a turul csak magyarul poén, ebből így nem lesz nemzetközi karrier, másfelől meg az angolban ha valami kettő, az már többes szám - 2rules, csak így már magyarul sem szellemes, hisz nem jelent semmit - avagy a márkanév egy erőltetett szóvicc, rossz helyesírással.

Meg hát az sem világos, hogy egy Törökországban meg Kínában gyártatott sportszermárka miért is kell annyira a nemzetnek, hogy előbb van megrendelésük egyes kluboktól, mint mondjuk weblapjuk, vagy épp konkrét termékeik. Ehhez én ideológiailag nem vagyok elég képzett, nem látom át, miért is félkarú óriás a nemzet saját sportszermárka nélkül, és miért fontos hogy ezt a bizonyos márkát egy volt gázszerelő gyárthassa. Mert a "saját" márka az nem a miénk, az lőrinc baráté, biztos fájt már a kicsi szíve érte, elvégre miféle gázszerelő az, akinek csak egy falusi polgármesterség jut, egy komplett média-portfólió és nyomorult pár milliárdos vagyon, de focimezt azt nem gyártathat. Pedig hősünk legendásan sportos alkat, többször is látták már a a saját csapata saját stadionjának VIP-páholyában pörköltet enni, melegítőben, fitten és sportosan. (Egyébként meg kellene erősíteni a nemzeti sajtgyártást is, botrány hogy a sarki kisboltban lengyel trappista van, miközben a mozzarella meg eleve idegen a magyar néplélektől. Valamint kellene még nemzeti rágóipar, nemzeti teknőstenyésztés, nemzeti bukósisak-gyártás meg nemzeti galéria - ja, az már van...)

És ha már van saját csapata (valamint Nyuszi rokonainak, barátainak és üzletfeleinek is), akkor nehogy már a halódó nyugatot, ezen belül is a migránssimogató németeket tömjük pénzel holmi Puma meg Adidas felszerelések vásárlásával, épp elég a sok migráns focista, akiket drága pénzért szerződtetünk. Ahogy a népi mondás tartja: magyar seggbe magyar lófaszt, luxemburgi vendégjátékosra legalább magyar mezt (mezet?).

Pedig az igazi akkor lenne, ha legalább a fociválogatottunk bőgatyában, rámás csizmában és pörgekalapban játszana, ehhez a szereléshez ráadásul jár a karikás ostor is, ami biztos erősítené a védelmet is, egy hátvéd ostorral mindig hatékonyabban működhet.

Amúgy vicces volt, hogy a tegnapi forma-1 magyar nagydíjon, miközben egy népdalénekesnő elénekelte a himnuszt (na jó, az elejét), a háttérben pont ilyen bőgatyás, néptáncos kinézetű atyafiak tartották a magyar zászló XXXL-es kiadását. Mintha a népviseletnek (illetve a népies műdal mintájára: népies műviseletnek) bármi köze lenne egy autóversenyhez. A csikósgulyásnak öltözött kanászok olyan tájidegenek voltak a Hungaroringen (milyen szép, ősi magyar név, ugye?), mint szkinhedek egy bármicvón, legfeljebb itt senkin nem fenyegetett a veszély, hogy megverik.

De azt nem ártana időnként eltalálni, hogy a nemzetinek gondolt hagyományokat hol érdemes és hol röhejes elővezetni, mert különben legközelebb már szürkemarhákat is végigterelnek a mogyoródi pályán, aztán a csúszós tehénlepény miatt kell beküldeni a biztonsági autót, a Metallica-koncerten meg pusztarákosi botolóst járnak az indokolatlan háttértáncosok.

És az SzaRule nézne ki.

Biowellness Naturale

Gwyneth Paltrow egykor színésznő volt, közepesen tehetséges hollywoodí barbi, de mégis filmekben játszott. most meg már inkább csak üzletasszony, akinek a cége felesleges ám rohadt drága cuccokat árul, meg végtelenül ostoba életmódtanácsokat ad - írja a 444.hu.

Azon már önmagában röhögni kell, hogy szerinte a nőknek mi mindent kell a vaginájukba dugdosniuk a jobb szexualitás vagy az enyhébb menstruációs görcsök miatt (a legjobb talán a csekély 15 ezer dolláros arany műbráner), de vannak ezeknél egetverőbb hülyeségek is. Az egyik ilyen hogy a méhcsípéstől szebb lesz a bőrünk, meg hogy a napozástól nem kell félni, elvégre a napfény természetes, és ami természetes az automatikusan jó, nem árthet nekünk.

A fitnessz-velnessz önjelölt guruinak legkomolyabb tévedése ez, hogy ami természetes az jó. Ennyi erővel ugyanis költözzünk egy működő vulkán tövébe, elvégre a vulkánkitörés is természetes. (Miként a villámcsapás, a meteorit-becsapódás, a fekete himlő és a medvetámadás is.) A forró láva és a vulkáni hamu ráadásul rövid úton megszüntet minden bőrbetegséget, mondjuk a bőrünkkel együtt, de hát az egészségért áldozatokat is kell hozni.

Persze láttam én már vegán biovizet is palackozva, ami mégis csak megnyugtató, hogy egyfelől nincs benne hús, de tejtermék sem (pedig egy víznél ezek ugye alapvetőek), másfelől hogy nem  műanyag, nem egy vízgyárban hegesztették össze hidrogénből és oxigénből alulfizetett kínai munkások, hanem csak úgy lett magától, egy bioforrásban. Hogy aztán természetes eredetű bio-műanyag palackba töltsék a környezet-tudatosság nagyobb dicsőségére.

Észre kellene venni, hogy az ember már nem természetes, nem az erdőn vadászik meg gyűjti a gombát, hanem városokban él, a teszkóban lesi az akciókat és mindenféle virtuális valóságokban meg identitásokban éli ki magát. Vagy az internet is természetes?

Theának

Nos, az van hogy vagy háromszor írtam hozzászólást Thea posztjához, de valahogy nem látom. Lehet hogy ő igen, és akkor ez itt felesleges, de ha ő sem látja, akkor most.

Nagyon jó érzés volt, hogy valakinek hiányzok, van az a kivagyiság, mikor az ember elvárná a világtól, hogy tetsszen neki. Érdemtelenül persze, de mégis. És akkor kiderül, hogy van néhány ember a világban, akiknek (személyes ismeretség nélkül is) fontos lehetek. Ez igazán remek. Külön köszönet Theának.

Zebra

Paul McCartney átment egy zebrán. Ez akkora hír volt, hogy címlapon hozták a világlapok, elvégre McCartney nem szokott csak úgy átmenni zebrákon, ő minimum helikopterrel jár, vagy építenek neki egy hidat az út fölött.

Ez alkalommal azonban az Abbey road híres zebráján ment át, amin a hasonló című Beatles-album borítóján is átmennek, akkor még négyen. Most Sir Paul egyedül volt, viszont kordonok mögött sikoltozó rajongókkal a háttérben. Ami érdekes, mert ezen a bizonyos zebrán magam is mentem már át (ha jól emlékszem az ellenkező irányba, lehet hogy ez volt a baj), mégsem sikoltozott senki, néhány japán turista fotózta csak egymást. Ők meg nem sikoltoztak mikor megláttak, nyilván nem olvasták a remek szociálpszichológia cikkeimet.

Gondolom az a baj, hogy még nem szerepeltem lemezborítón, így a japánoknak nem lehettem ismerős, bár valamelyik Dragon Ball sorozatban láttam egyszer egy fazont, aki határozottan rám hasonlít, különösen mióta megszaladt a kezemben a hajnyíró. Vagyis tegnap óta.

Meg az is baj lehet, hogy viszonylag ritkán megyek át zebrákon, a közeli kisboltba menet például mindig átszabálytalankodom magam a nem-zebrán, mert a fene fog kerülni, viszont a két közlekedési lámpa között van olyan időszak, amikor az autóknak mindkét irányban piros, avagy nem jön senki.

Így aztán nem sok lehetőségem van gyakorolni, hogy kell szakszerűen átmenni egy zebrán (plusz még rosszul integetek), nyilván csak ezen múlik miért nem vagyok híres, és miért nem sikoltoznak ha meglátnak. De félek, ez már így is marad.

Megtöröm a csöndet

Volt az a gondolatom, hogy a fenének kell már ez a blog (kiafenének nem), törlöm az egészet a manóba, aztán mégse, leginkább azért mert nem jöttem rá hogy kell. Reménytelenül csak júzer vagyok, az ilyenekhez nálunk Petra ért, én a rossz szóviccekben és a meredek hasonlatokban vagyok jó. Csakhogy túl sok jó ötletem támadt, amiből persze most egy sem jut eszembe, ha agyonütnek sem, még szerencse, hogy van az interháló, ott mindig akad nyersanyag.

A mai nap híre az volt, hogy a csodás és méltán utált Rájener (már megint) el akart menni a Kanári szigetekre az utasok csomagjai nélkül, mondván hogy túl nehéz a gép. Elvégre a Cinege-szigetek kurva messze vannak, és sok tonna kerozin kell hozzá, hogy oda jussanak, nagyon sok. Így aztán a kedves, illetve innentől kedvetlen utasok bőröndjeit kivágták a csomagtérből azzal, hogy holnap, de legkésőbb holnapután utánuk küldik a Papagáj-szigetekre. (Ami azért vicces mert a közismerten fillérbaszó Rájener így egy adag utast valójában két géppel fuvaroz, amitől a vezérigazgató nyilván infarktust kap.)

Pedig lennének megoldások:

- Repüljenek közelebb, minek a Kanári-szigetekre menni, leszállhatnak rögtön a Balaton-parton is, ha még megvan Sármellék.

- Tankoljanak menet közben, valahol csak le lehet szállni egy negyedórás boxkiállásra.

- Induljanak eleve mondjuk Barcelonából, onnan már nincs olyan messze, az utasoknak persze kicsit drágább lesz a reptéri taxi.

- Szerezzenek egy olyan gépet, ami el bír menni odáig gond nélkül, akkor is ha a japán szumóválogatottat kell vinni a kihajtogatható edzőtermükkel együtt.

- Vigyenek kevesebb utast.

Az ideális megoldás persze az lenne, ha nem vinnének utasokat egyáltalán, a nem létező utasnak csomagja sincs. Sőt a nem létező utasnak repülőgép sem kell, ez aztán igazi költségcsökkentés. Sőt, egyáltalán nem kellenek repülőgépek, így fenntartási költségek sincsenek. (Nekem már van egy ilyen légitársaságom, még neve sincs, hogy ne kelljen feleslegesen dolgozni vele.)

Az ideális fapados társaság nem más mint egy online jegyértékesítési rendszer, ami mindenféle, extra pénzért vásárolható plusz szolgáltatásokat kínál, elvégre igazából abban van a pénz.

De repülő az nem kell azzal csak a gond van. A Rájener persze még nem nagyon messze van ettől a tökéletességtől.

Pozitívabb poszt

Nu, befejeztem a szociálpszichológia cikket (és gondolkodom a trágárság témán, bár erről kéne egyeztetnem a főszerkesztővel is), majdnem jó lett. Ha teljesen jó lett volna aggódnék, a tökéletesség az égi szférák sajátja, itt a földön a majdnem a jó, az igen jó.

Tessék a politikára gondolni, vagy Lewis Hamiltonra, a jó az, ami nem tökéletes. Magam ebből iskolát csinálhatnék, én vagyok a majdnem tehetséges csávó, az egykori nagy ígéret, a mégis mi lett belőle, az azért ugye még feláll innen is.

Van az a pillanat, mikor az ember összecsúszik, kicsit félni kezd a kókuszos szappantól, és a sarki, lakótelepi garázsboltba is csak akkor mer bemenni, ha az a kedvesebb mosolyú eladócsaj van épp. Mert pár zsömlét meg egy liter tejet kérni kihívás, ki ne billentsen a relatív egyensúlyból.

És akkor most én nem akarok egy depi-naplót írni (bár kedvem az lenne rá), de túl sok jó punkzene van a neten. Szóval ilyeneket nézek, just for fun:

Negatív poszt

Oké, régen írtam, de magam alá gyűrtek a gondok, annyira voltam (lettem volna) vicces, mint egy kissé büdösödő mosogatószivacs, vagyis asszem nem nagyon. Magam legalábbis most dobtam ki egyet, a szag okán.

A világ továbbra is egy szar hely, én meg akarok halni (negyven-ötven év múlva, de ez most mellékes), a környezetem meg annyira abszurd bír lenni, hogy ahhoz én már, szerény eszközeimmel ugye...

A depresszió nem játék, ezt lassan, de legalább a saját példámon tanulom meg, feltápászkodóban vagyok, de még nem a régi, hozzám képest a sarki hajléktalan egy boldog ember, bár ő mindig részeg, így könnyű röhögni a világon.

Én meg épp szociálpszichológia cikket írok (nem egyedi eset, régebbi rossz szokásom ez már nekem), küzdök a témákkal, a propaganda/manipulációt végül is félretoltam, maradt a személypercepció, az legalább megy nagyjából séróból.

De egyszer írnék már valamit, úgy szociálpszichológiailag a trágárságról, a faszba bazmeg.