Paul McCartney átment egy zebrán. Ez akkora hír volt, hogy címlapon hozták a világlapok, elvégre McCartney nem szokott csak úgy átmenni zebrákon, ő minimum helikopterrel jár, vagy építenek neki egy hidat az út fölött.
Ez alkalommal azonban az Abbey road híres zebráján ment át, amin a hasonló című Beatles-album borítóján is átmennek, akkor még négyen. Most Sir Paul egyedül volt, viszont kordonok mögött sikoltozó rajongókkal a háttérben. Ami érdekes, mert ezen a bizonyos zebrán magam is mentem már át (ha jól emlékszem az ellenkező irányba, lehet hogy ez volt a baj), mégsem sikoltozott senki, néhány japán turista fotózta csak egymást. Ők meg nem sikoltoztak mikor megláttak, nyilván nem olvasták a remek szociálpszichológia cikkeimet.
Gondolom az a baj, hogy még nem szerepeltem lemezborítón, így a japánoknak nem lehettem ismerős, bár valamelyik Dragon Ball sorozatban láttam egyszer egy fazont, aki határozottan rám hasonlít, különösen mióta megszaladt a kezemben a hajnyíró. Vagyis tegnap óta.
Meg az is baj lehet, hogy viszonylag ritkán megyek át zebrákon, a közeli kisboltba menet például mindig átszabálytalankodom magam a nem-zebrán, mert a fene fog kerülni, viszont a két közlekedési lámpa között van olyan időszak, amikor az autóknak mindkét irányban piros, avagy nem jön senki.
Így aztán nem sok lehetőségem van gyakorolni, hogy kell szakszerűen átmenni egy zebrán (plusz még rosszul integetek), nyilván csak ezen múlik miért nem vagyok híres, és miért nem sikoltoznak ha meglátnak. De félek, ez már így is marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése