Nu, befejeztem a szociálpszichológia cikket (és gondolkodom a trágárság témán, bár erről kéne egyeztetnem a főszerkesztővel is), majdnem jó lett. Ha teljesen jó lett volna aggódnék, a tökéletesség az égi szférák sajátja, itt a földön a majdnem a jó, az igen jó.
Tessék a politikára gondolni, vagy Lewis Hamiltonra, a jó az, ami nem tökéletes. Magam ebből iskolát csinálhatnék, én vagyok a majdnem tehetséges csávó, az egykori nagy ígéret, a mégis mi lett belőle, az azért ugye még feláll innen is.
Van az a pillanat, mikor az ember összecsúszik, kicsit félni kezd a kókuszos szappantól, és a sarki, lakótelepi garázsboltba is csak akkor mer bemenni, ha az a kedvesebb mosolyú eladócsaj van épp. Mert pár zsömlét meg egy liter tejet kérni kihívás, ki ne billentsen a relatív egyensúlyból.
És akkor most én nem akarok egy depi-naplót írni (bár kedvem az lenne rá), de túl sok jó punkzene van a neten. Szóval ilyeneket nézek, just for fun:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése