Űr

"A jövő a világűrben dől el – és mi magyarok ott leszünk“ -harsogja bele a Zorigó a kialvatlan szombat reggelembe, pedig a franc se kérdezte. De amúgy igen érdekes cikk, csak kurva unalmas, amennyiben a Kakadu Péter miniszteri biztosával (biztos asszonyával) csinál egy interjút a szokás szerint névtelen propagandaipari munkás. Merthogy ma van az űrhajózás világnapja,  ami nagy ünnep, biztos Szent Űrh, a jós születésnapja a római kaotikus kalendáriomba', és azon nincs mit jobban ünnepelni, mint egy miniszteri biztossal.

Mert a hazai működésmód  az, hogy lenne valami dolog, ami fontos vagy nem (ez lényegében mindegy is), arra kineveznek valami kormány- vagy miniszteri biztost, titkársággal nyilván, mert az sokkal hatékonyabb, mintha egy bizottságot hoznának létre, egy fasza kis felügyelőbizottságot. Ja, az se rossz, de egy olyanban mindig többen vannak, azok meg lehet, hogy vitatkoznak és egyéb rémségek, az igazi mindig ha valaki egy személyben veri a habot, bármi körül.

Márpedig az űr az fontos, bár az űrhajózást nem értem hézagmentesen. Mert az űr (és ez benne van a nevében) üres, szóval hogy lehet benne hajózni. A neműr hajók is vízben mennek, de a víz az nem valami hiánya, az maga egy valami, szóval az űrhajók se mehetnek a semmiben. És nekünk akkor ott van a jövőnk? Gyanús ez nagyon. (Persze lehet, hogy már eleve a zűrben vagyunk, állítólag a Föld egész glóbusztekéje ott van, olvastam is a minap, hogy már kétmilliárd év se kell, és kihal az emberiség, de mind egy szálig! Biztos közelebb jön akkorra az űr, mi meg ott szerintem nem tudunk élni, mint a himnusz is mondja: „Semmik leszünk“ - miután ez a harc lesz a végső.

Ám a kitűnő interjúból kiderült az is, hogy Miniszter Úr akkora  formátum, hogy még erre is jut ideje, valamint hogy a jubileumi harmadik magyar űrhajós, visz fel magával magyar csokit is. Ez utóbbi jó hír, mert így az űrben nem a semmi lesz, hanem lesz benne valami, amitől nem lesz zűr. Lesz csoki.

Kár hogy párszor fél órát aludtam mindössze, félig ülve, így nehezen élem át a Zűrnapot, pedig be volt tervezve egy kis tavaszias buszozás, amikornek keretében megtekintem a város azon részeit, amiket hétköznap nem, ráadásul ezen a hétvégén locsolkodást sem vár el tőlem mindenki, egészen pontosan senki, bár szerintem így van ez már évtizedek óta. De az űrbe nem vágyok, ha mondjuk a Star Wars akar valamit tőlem, jöjjön ide semmit csinálni.