Erről a mai kampányünnepről nem emlékeznék meg, amúgy minden "nemzeti" ünnep állami kampány a Párt szolgálatában, a Békamenet szót sem érdemel, a másikról meg majd elolvasok valami összefoglalót. Elkurvult a durvuló kampány, és még ki tudja, hol a vége, avagy ez most engem nem érdekel.
Tényleg, az megvan valakinek hogy a Nemcsák nevű kurzusművész Kossuth-díjat kapott? Közvetlenül az után, hogy a Tállai nevű főpárti alfőmarhával akkorát ripacskodott valami kampányfaszságon, hogy nem bírtam végignézni. A szekunder szégyen ugyebár, mikor ő a szégyenletesen ripacs (á, dehogy, ő messze túlment a ripacskodáson is), de nekem kellemetlen nézni. Na itt tart Ártunk és Ormányunk kulturálisan, és akkor én még foglalkozzam az úgynevezett "politikai" (á, dehogy, hatalomtechnikai) "üzeneteivel"? Nem.
Amúgy is az volt reggel a nap híre, hogy meghalt Jürgen Habermas, akit egy időben sokat olvastam, emlékeim szerint akkor, mikor még szociológus voltam. Re róla itt úgyis volt bővebben és többek közt szó, Hamilton harmadik lett Sanghajban, én meg szarul aludtam a front meg a pollenek miatt, és most épp azon töprengek, hogy a második nagy bögre kávétól ájulok-e el, vagy annak ellenére?
Igazából persze bízom benne, hogy hat addig, míg átérek anyámékhoz meg vissza, ugyanis nokedlit akarok ebédelni pörköltszafttal. Kanállal persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése