Hát, a szerbiai terrorszabotázs (amivel „keretezték a narratívát“, csak hogy a legutáltabb frázisomat ideszúrjam) nem húzta sokáig, mondhatni az üresen fontoskodó állampárti kommunikáció gyorsan kivégezte az önmerényletet. (Úgyhogy nyugodtan kezdhetek háttal mondatot. Ha már szemből nem az igazi.)
Kezdődött úgy, hogy Kakadu Péter nagyonfontosságügyi miniszter bejelentette a terrortámadást, ami másnapra szabotázzsá szelídült, és jött a Vance vice-prezident, aki eredetileg úgy hiányzott nekik mint ablakos tótnak púp a hátára (azzal különösen szar ügy hanyatt esni), de utólag mégis jó ötlet volt, le lehetett hasadni tőle a terroristázásról. de tényleg, a kormányhitű médiában már egy bő napja egy szó sem esik erről a példátlan (elképesztő, döbbenetes, felháborító) esetről, ami vasárnap még a háborús fenyegetés non plus ultrájának készült lenni.
Erre most csak kuss van, nem is történt semmi, nincs is semmi látnivaló. Mondjuk soha nem is volt, csak annyi történt, hogy a katonai helikopterekkel fontoskodó Don Dagadt belesült az iskolai versmondóversenybe, úgyhogy legyen innentől az, miszerint soha nem is hallottunk arról, hogy Arany János írta a Talpra magyar anyám tyúkja! című verset, Rodostóban, aminek elfelejtette a szövegét.
Hiába, a propaganda sem a régi. ahogy a félművelt sznob mondja: Így múlik el a sic transit gloria mundi.
p.s. És lassan az amerikai alelnök fellépése is kezd kicsúszni a Párt kommunikációjából, hiszen nem őt várták, a magyarok nagy részének semmit sem mond a neve vagy a pofázmánya, és hülyeségeket beszélt. Persze az a jó, ha nem igazán ismerik itthon, mert Vance Jakab Dávid otthon, az Egybesült Állatokban még a főnökénél is jobban utálják az egyre többen vannak, ami azért nem kis teljesítmény, tekintettel Donáld tata különleges népszerűtlenségére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése