A Goebbels - A manipuláció művészete (Führer und Verführer), című 2024-es német-szlovák történelmi film egy nagyívűnek szánt, de némileg lapos, mondjuk hogy dokumentumdráma. Amolyan tévéfilmnek való cucc, de a jobb értelemben, mert ha valakit érdekel a náci működésmód (és az mindenkit érdekel, aki társadalomtudományokkal foglalkozott előző életében), annak tökéletesen fogyasztható, de aki filmművészetre vágyik, az keressen inkább valami Fellinit, mert ez ahhoz képest vékony.
A főszereplő tényleg Goebbels, meg a Hitler nevű ápoltja és az elhidegült felesége (akivel csak a Führer parancsára csinálnak úgy, mint egy házaspár - ez de ismerős valahonnan...), és látszik a gonosztevő mögött az ember, ami néha veszélyes vállalkozás, pedig a nácik is emberek voltak. Nem jó emberek, de.
Úgyhogy a propagandaminiszter itt eleinte egy magát néha Hollywoodba képzelő gyűlöletproducer, majd egy fanatizálódó őrült, akinek egy ponton túl már muszáj elhinnie, amit hirdet, különben bevehetné a ciánkapszulát jóval a berlini bunker előtt. Ahol persze beveszi (meg beveteti a gyerekeivel), de addig sok törtetésen, fáklyásmeneten és kurvázáson át vezet az út. Meg elvileg seggnyaláson, de itt Goebbels sokkal inkább manipulálja Hitlert, avagy az aláfekvés nem rajongásból, hanem tényleg a manipuláció szándékából fakad, eszköz csak, nem öncélú élvezkedés. Herrdoktor a karmester, a bábos, hozzá képest ez esetben mindenki az ő kreatúrája.
Mondjuk a hírhedett náci propaganda logikájáról mesélhetne többet a film, de nem teszi, csak közhelyeket mond fel, mondjuk hatásosan. Oké, nekem közhelyeket, de nyilván vannak újszülöttek akiknek a minden vicc új. Csak a legtöbb jelenet ezzel kapcsolatban annyi, hogy Goebbels megy fel a lépcsőn, és lihegve lelkesedik össze valami újabb propaganda-aljaságot a az aktuális segédjének („Ez legyen a főcím, már ma jelenjen meg, és hangosbemondókkal is hirdetve!“), vagy beszédet mond valakiknek. Főleg beszédet mond, ő volt az alak, aki a szájával gyilkolt le tömegeket, mintát adva minden későbbi, sőt mai utódjának. Mert a goebbelsi propagandamódszerek nagyon mennek mostanában is, és bár főleg a politikában, de gyűlölet-alapon sokminden mást is el lehet adni. (Láttam én már Újpest-szurkolót néhány Fradi Sör dobozán boldogan ugrálni. Gondolom azért megitta előtte, rendes stadionhuligánnak a sör az sör, legfeljebb a csomagolása gyűlöletes...)
A film amúgy lassú, és elég hosszú, de érdekes mód élveztem, mintha a Bukást egy msáik stáb is forgatta volna egy másik szemszögből.
Jó, hát herrdoktor Göbbelsz nem volt egy akcióhős, bölcsész volt ohne erkölcsi tartás, a manipulátor-prototípus maga, szar ízléssel és nagy ambíciókkal. Aztán a vermébe maga esett bele, mert a fene tudja, elhitte-e a sok agresszív ostobaságot, de a film azt sugallja, hogy a végére talán. Vagy csak azért ölte meg a családját öngyilkossága előtt, mert már nem volt hova hátrálnia, úgyhogy valami tragikus hős pózába vágta magát a végére, hogy valahogy lekerekítse a hosszan építgetett, végletekig cinikus életművét. Mondhatni nem maradt más választása, mint komolyan venni azt a sok szarságot, amit összehozott. (És amúgy is akasztófa várta volna, ezzel azért tisztában volt, a családirtás már csak hab volt a torkán.)
Az egész egyben nekem bejött, jó kis néznivaló, de kell hozzá némi történelmi-társadalmi érdeklődés, kis háttértudás (bár lehet, hogy van akinek meglepő a végkifejlet, de akinek rémlik valami az iskolából még, annak aligha), és annyira nem baj, ha nem tapos belém teljesen. Inkább amolyan rezignáltan drámai, jó színészekkel, nem igazán felkavaró dialógusokkal, és egy dolog fájóan hiányzik az egészből.: Értem hogy csinálta a bácsi a népirtó propagandát, de arra utalás sincs, hogy mégis miért? (Ez itt a ha csodálkozol a kokainistán, gondolkozz el az okain is tán esete lenne, de az elgondolkozás itt elmarad.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése