Van az úgy olykor, hogy valami indiai kultúrára vágyom, de már fárasztanak a puránák vagy az upanisadok és egyéb vallásos tartalmak, valami rendesen szekulráris indiaira vágyom. Ez időnként kompenzálható például főzéssel (bár feléjük az sem feltétlenül szekulráis), a Disney-techniocolor látványvilágú festményekkel, de semmiképp sem a bollywoodi filmekkel, azoktól tényleg frászt kapok, vérnyomást meg idegállapotot.
Ilyenkor jön jól valami rendes zúzós zene, ami azért elég helyi ahhoz, hogy tőlem párezer kilométerre essen, meg legalább részleges pótolja a reggeli kávét, ha már előző este nem főztem, reggel meg lusta vagyok kivárni, mire ihatóra hűl.
És ha ebből már elég nagy dózist kaptam, már akár jöhet valami szentimentálisabb, akár vallásos cucc is. Mondjuk valami ilyen hangulatban, mint ez az alábbi, ami ha jól látom egyszer Mahashivaratri alkalmából került ki, de csak mérsékelten népszerű, eddig alig két és fél millió lájkot kapott. (Vonatkozó ünnep - magyarul: Siva Nagy Éjszakája - amúgy jó három hete volt, akkor még fel is tűnt, de hát én már a karácsonyt se igen ünneplem, az idei húsvétról meg azt sem tudom, mikor esedékes. Sivának amúgy minden holdhónapban van egy éjszakája, mikor mint Natraja, azaz a Tánc Ura, hát meglepő módon, táncol a mennyekben, és van évente egy Nagy Éjszaka. Csak hogy kontextusba legyen ez a lelkes dalolászás.) Az előzőhöz képest, ez tényleg kontrasztos:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése