Tegnap annyira büszke voltam (csöndben, magamra), hogy fejből tudom Hitler születésnapját, hogy el is felejtettem, augusztus... izé, április huszadika a marihuána világnapja is. (Oké, ez így hülyén hangzik, igazából az alapos, és korántsem szelektív történelmi ténytudásomért dicsértem szembe magam-magam, hisz az is megy fejből, hogy Karl Marx viszont 1883. március 14-én halt meg Londonban, és egyszer voltam a sírjánál a Highgate temetőben. És ezt is fejből tudom még, mármint hogy voltam ott.)
Viszont eszembe jutott, hogy mennyire más lett volna a világ, ha Adolf rendesen füvezik, hisz aki be van szívva, az ritkán lesz agresszív állat, és akkor sem rögtön arra gondol, hogy hé emberek, a fanatizálható hülyék sorakozzanak fel mögém, azt' mehetünk népírtani!
De a diktátorok általában vagy eleve pszichopaták, vagy tolnak helyette/mellé szereket, Kim Dzsong Un, Észak-Korea fura véreskezű ura például a jó konyakot szereti, de literszám ám, meg talán a kokaint, legalább is így tippelik szíjájé illetékesei. Amiktől majd hamarabb meghal, de ha esetleg ma délután, már az sem lenne elég hamar.
Az őt dicsőítő legújabb dalgyári késztermék (ami egyébként centire olyan, mint az összes előző) szerencsétlen statisztái viszont pont úgy vigyorognak, mint akik a forgatás előtt toltak el egy rakétát, nem nukleárisat persze, pedig simán csak kötelező lehetett nekik. Mint ahogy arrafelé nagyjából mindenkinek, mindig mosolyognia kell, különben egy véletlen baleset során félholtra verik egy munkatáborban.
De mivel mára többnyire felhős und hűvös időt jósolnak előre a jelzések, itt ez a bizonyos "dal", mely a felületesen sekélyesek számára a fény lehet borultságban, de valójában csak azt mutatja meg, hogy hozzájuk képest mi még csak nem is vagyunk nyakig a szarban. Legfeljebb derékig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése