A Mandiner egy vonalasan kormányhitű orgánum, leginkább csak azért olvasom, mert ott szabadon lehet kommentelni, és néha érdekel, miket fröcsögnek össze a szektatagok, nagy löttyös indulatukban, és túl gyakran zárójelbe tett nyelvhelyességgel. (Kicsit olyan ez nekem, mint - gyakorló tériszonyosként - lenézni egy szakadékba, elég szar, de időnként kibírom, meg jó utána ahhoz képest hátra lépni.)
Van eset, mikor a „cikkeket“ is elolvasom, mondjuk ritkán, mert kevés a saját anyaguk, blogokból, más portálokról, innen-onnan hiénázzák össze a tartalmat, de akad olyan is, ami másol nem lelhető. Amibe tagnap beleolvastam, az pont nem ebbe a kategóriába tartozik, a Magyar Nemzet néven megjelenő kormánypropaganda-lapból szemlézték ezt is, de már a címe akkora baromságnak tűnt, hogy kattintottam, mert hátha kibírom. És jó lesz utána hátralépn, amiszimbolikusan ez az írás itt.
„Minél több a pszichológus, annál több a beteg ember” - idézte rögtön a címben a Mandiner az MN-es interjút, amit egy bizonyos Frank Füredivel készítettek, aki a lap(ok) szerint ismert szociológus, csak én nem hallottam még róla, viszont a Párt és a kormány kedvenc tehetségidomító szellemi műhelyének, a Mathias Corvinus Collegiumnak prominense. Egész pontosan az MCC Brussels igazgatója. (Ezzel azért kissé már beárazza magát, meg a véleménye tudományos igényű elfogulatlanságát.)
És Füredi prof. nem is cáfol rá az előítéletre, miszerint ő is csak a felcsútisták alt-right hangulatú kihelyezett tagozata. Olyanokat delirál, hogy a társadalom „túlpszichologizált“(?), mert a pszichológia átvette a vallás és a filozófia helyét, mintha ezek legalább is csereszabatosak lennének, hogy ha nincs gabona, majd krumpliból főzünk vodkát. Pedig nagyon nem ugyanarról szólnak, de ebbe most nem mennék bele, az viszont finoman szólva is orbitális túlzás, hogy a sok pszichológus okozza a sok pszichés problémát.
Ez egy rémesen logikátlan és igen tahó megközelítés, hogy á dehogy depressziós a Lajos csak picsog, mert szar napja van, beképzeli magának, sajnáltatni akarja magát és hasonlók. Amiket persze Mr. Füredi így nem mond ki, arra valók a kommentelők, ő valami pár lépésről már tudományosnak ható dumával keveri össze az okot az okozattal. Mert attól, hogy a pszichés, mentális problémákat százplusz éve még nem azonosították, nem volt diagnózisuk (hisztéria! -kiáltottak fel, azt' jöhetett az hidegzuhanytól az elektrosokkig mindenféle korszerű terápia), attól még léteztek. Csak a kliensek ma már nagyobb arányban kerülnek kapcsolatba szakemberekkel, és válnak így láthatóvá. Miközben lehet, hogy amúgy tényleg többen is vannak, tekintettel a nagy átlagban jobb életkörülmények ellenére is növekvő stresszre. De nem vagyok pszichológus, ahogy a faszi sem az, úgyhogy e mellett azért kultúrharcozik kicsit, ki van bukva a woke-nézőpontra (amúgy mindenki oda tartozik, aki nem azt gondolja a világról amit ő, ez a Dagadt szótárában a „libernyák“ végtelenül ostoba kifejezése formájában képződött meg), és kárhoztatja a mai szülőket, hogy „túlsegítik“ a gyerekeiket. Ez nyilván az elkényeztetés okoskodónak szánt szinonímája, elvégre nem akkora baj, ha a gyereket kicsúfolják az iskolába, vagy kicsit megverik a játszótéren, tanulja meg a büdös kölök, milyen kemény is lehet az élet. Nem kell ilyen burokban élnie, úgy sosem lesz belőle igazi férfi, meg sok gyereket szülő nő.
Sunyi ez a hozzáállás, hogy amit itt lefordítok valami explicit szövegre, azt a felcsútista aszcendensű szociológ bácsi csak finoman, eltartott kisujjal érzékelteti, persze úgy, hogy azért a hívek pontosan értsék, merre van az annyi. (Ja, képzavar, szándékolt következményként.) És értik is, a nem túl sok kommentből itt az egyik jellemző, pontosabban egy részlete:
„A pszichológia a hit helyére türemkedett, a bűnös, és beteg ember megváltást csak a gyógyszerektől remélhet, csekély eredménnyel.
A progressziónak strichelő szociológia és pszichológia, a bőlcsész meg a többi büfé szak.
A dekonstrukció által sikeresen elérték, hogy mára már nincs tekintélye a szülőnek a tanárnak, az orvosnak, a tudománynak, a hitnek, a férfinak, a nőnek, senkinek és semminek.“
Jó, hát kicsit zavaros, sajátos fogalmazásmóddal és központozással, de hát ez egyszerű az egyszerűeknek, nem mintha Füredi lerakat-igazgató olyan túl bonyolultnak tűnne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése