Főleg leginkább akkor járok ki, ha süt a Nap, de nem nagyon, nem esik, nem esett, és nem fog lenni esés, valamint egészen kivételesen akkor, ha mennem kell valahová. És semmi belső hajtóerő, semmi késztetés, csak nincs pénzem új ruhákra, úgyhogy nem hízhatom ki a régieket. Ezért magam járok le sörért, plusz így az Aranka se ihat belőlük, mire egy óra múlva fölér, és azt mondja azért volt ennyi idő a szembebolt, mert a rossz a lift. Ja, rossz hogy nincs, de a négyemeletesekbe hagyományosan nem raknak. A miénk mondjuk tíz emelet (plusz alul a csirkebolt), úgyhogy gondolom vagy eleve kifelejtették vagy menet közben lopták el. Mármint nem úgy menet közben, hogy a hatodik meg a hetedik közt, hanem hogy az építéskor, mikor összedaruzták itt ezt a sok panelrohadást.
Amúgy lakásfilozófus vagyok, az élet nagy kérdéseiről dumálok a Tiktatokon vagy min, ilyen dolgokról, mint hogy sörre bort, vagy sorra bőrt, csapba szarni vagy szarba csapni, meg hogy ki nyerte még kilencvennyolcban a focivébét? (A Hakkinen egyébként, sőt jövőre is!) Meg privátban küldök fotót is a faszomról, bár ez leginkább a faszomat se érdekli, dehát én tényleg az agyamból igyekezek élni. Abban vagyok a legerősebb, bár a szemem már visszeres, de ez nem baj, szemüvegben még okosabban festek. Mármint nem képet, hanem én.
Meg szoktam filmekről is beszélni, főleg pornóról, abból van a legtöbb ingyenes tartalom az internetemen, meg bírom, sőt szerintem értem is, úgyhogy van egy csomó reakció-videóm ilyenekről. Csak a Tiktak letiltja, ha nagyon látszik a reakcióm, és innen jöttem rá, hogy a reakció az angolul erekció, az meg tilos, akkor is ha otthon a négy fal között, csak épp élőzve élvezi az ember.
Ezért is biztosabb a lakásfilozófia, abban is van elég pornó. Én a múltkor olvastam bele De Sade Márki Filozófia a budoárban című művébe, mert állítólag szadista volt a faszi (vagy fasiszta, de lehetett mind a kettő), valami Bastille nevű városban, amit persze biztos nem így ejtenek. Na abban van, hogy épp mindenki dug mindenkivel valami szalonban, aztán az egyik felkiált, hogy nincs Isten, erre mindenki elélvez. Hát ja, ez már filozófia! Bár az unalmasabb részeket kihagytam, egyrészt mert én se érek rá mindenre, másrészt meg úgy nem lehet az ember igazi filozófus, hogy folyton más filozófusokat olvas, mert akkor csak azokat hápogja vissza, és nem marad helye a saját filozófiájára, úgy értem agyilag.
Meg egy haverom ajánlotta a Bor filozófiája címűt valami Havas Bélától talán, és akkor jó lehet, mert a haver még egyetemre is járt, alig kilenc félév hiányzott neki a diplomához! (Később meg lakatos lett egy nyomdában, szóval onnan is ért a könyvekhez.) De én sörös vagyok, úgyhogy szakmailag sem érdekelt annyira, meg van már itthon pár filozófiai könyv, olvasgatok is belőlük időnként.
És mostanában azt nem értem (főleg ezekből), hogy akkor most a kanti értelemben vett magánvaló, mint az emberi megismeréstől függetlenül létező, önmagában elvileg megismerhetetlennek vélt transzcendens dolog, mint a jelenségek objektív alapja, lényege; akkor ez most közvetlenül megismerhetővé válik-e, a hegeli Világszellem kiteljesedése, azaz dolgok nembéli lényegének explicitté válása által? Tudom, tudom Kant szubjektív- Hegel meg objektív idealista volt, de azért lehet, hogy az ontológiájuk és episztemiológiájuk még összefésülhető. Vagy kibaszottul nem? Nem tudom, alig alszom már pár napja emiatt, lehet, hogy több pornót kéne néznem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése