Járkáltam egyet menni a délután, és közbe dobtam a szemetet ki, ha már arra járok, az az előnye a GPS-koordinátáimnak, hogy a lépcsőháztól pár lépésre, bármilyen irányban van egy szemetes. De a szokásos szemetes mellett egy kábé késő húszas csávó állt, pontosabban kapaszkodott a kukába bele. Balkézzel szigorúan (mint egy ortodox hindu), mert a másik kezével evett belőle.
Nem az volt, hogy egy éhező szerencsétlen kukázik, pedig kukáznak a környéken, sokan és folyton, a krumplihéj, joghurtos pohár és hasonló tartalmú zacsikat nem tudom úgy kidobni, hogy valakinek ne lenne sürgős kukáznivalója épp ott. Ám a profik kiszedik az ehetőnek tűnő kaját, és megeszik máshol, de kukából evő humanoidot még nem láttam, soha korábban.
És ja, szar a helyzet Agyarországban, de ez mégsem egy érvényes korlelet, mert a kukából evő, teljesen bekarmolt egyednek olyan Patek Philippe óra volt a csuklóján, ami nagyjából két évi rezsimet fedezné, vagy többet, olyan 1-1,5 milla környékébe kerül. (Ennek persze utána kellett néznem, eddigi életemben még nem volt olyan, hogy milliós órára vágyjak, ezt mondjuk nem is bánom.) Gondoltam is, hogy másolat, elvégre nekem is van Roamer-replikám, ami eredetiben egy menő svájci óra, az enyém meg 10 vagy 12 font volt egy árusnál az Oxford Streeten. Ám a fickó cipőjéből is kijött volna egy-két havi sárga csekk, meg pont úgy festett, mint aki most jön a fodrásztól, ahol ott hagyta a délelőtt nagy részét, meg a szomszéd Edina félhavi fizetését, csak utólag nem tetszett neki a melírozás (fasse tugyja pontosan mi az, csak hallottam már), ezért egy üveg tizenkét éves Johnny Walkerrel menekült a fedésbe. Ami annyira sikerült, hogy nem tudott taxit hívni, mert nem tudta hol is van, viszont éhes volt (és hát kaját rendelni se lehet úgy, hogy "figyu, itt vagyok valami házak között, a kuka mellett, ember!"), úgyhogy maradt a kidobott maradék, recycling-alapon.
És a legszebb, hogy mikor visszafelé jöttem, a figura még mindig ott állt, csak már két kézzel kapaszkodott a kuka szélébe, és hortyogva aludt. Állva. Na, ekkor gondoltam, hogy mégis felhívok valami segélyhívót, szóval hogy mentőt, de a szomszéd házból kutyasétáltató, ismerős csaj mondta, hogy ő már hívott. Úgyhogy együtt megvártuk, míg a minimum alkoholmérgezett alanyt (aki a fene tudja mit evett össze a kukából, csak hogy kerek legyen) elvitték a mentősök, akik azért láthatóan hinni is alig akarták a helyzetet. Meg szerintük lehetett valami fehér por is a sztoriban, talán kokain, vagy valami szintetikus, de nekünk itt, a Fekvehányás utcában arra sem telik, grammja is két sárga csekk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése