Röviden: a boltban. De ennél pontosabb koordinátákkal per pillanat nem rendelkezem, mert a bolt ahova járok aldi, nekem egy félig üres pohár, nekik meg teljesen át van rendezve. (Miközben tényleg elég üres.) Rendes heti bevásárlás alkalmával már mindent megvettem (lényegében azt is, ami nem akartam, de dolgozott bennem a dopamin, aznap láttam végre élőben egy húszezrest!), csak rizst nem, de miután háromszor körbejártam az egész helyrajzi számot, még mindig nem láttam hasonlót se. (Ami műfajilag a legközelkebb állt a rizshez, az a kilós kiszerelésű morzsa, de nem vettem, ha morzsát akarok, porszívózok egyet. Csak mert rendszerint a szőnyegen/szőnyegben tárolom a tartalék készletet.)
Csúnya szavakat gondoltam magamban a vonatkozó kiskereskedelmi cégről, ami persze nem sokat ér, egyrészt nem hallják, másrészt úgyse megyek a Spárig, mert az bő öt percre van tőlem, az Aldi meg kettőre. Hát lopom én a napot, hogy csak úgy plusz három perceket? Hetente? - Amúgy ja, lopom. Nagy felhorgadásomban szinte már el is határoztam, hogy akkor se veszek itt rizst, ha ingyen árulják (és csak azért is rizsának fogom hívni), de ki tudja, tényleg messze van a másik szupermarkec.
A sajátmárkás magnebéhat pezsgőtabletta már csak magne, a béhatot kispórolták belőle, a rozskenyér másnap lejár, de tényleg, nincs benne semmi adalékanyag, ha üt a dátum órája, már kezd is penészedni, de a jobbik kávéjuk is elég olcsó még, és van olyan kókuszos lófasz, ami nagyon nem cukormentes, de néha megérdemlem magamnak. Plusz egyszerűen iszonyú lusta vagyok több boltba menni egy lendületből, még akkor is, ha máshol három forinttal olcsóbb a túrórudi. (Olyat szerintem húsz éve vettem utoljára, gondolom véletlenül.)
Még szerencse, ahogy öregszem, beérem egyre igénytelenebb kajákból egyre többel, talán arra számítva, hogy a mennyiség átcsap majd minőségbe, bár nem kenyerem a hegeli dialektika. A rozskenyeret szeretem, a gyorsan penészedő fajtát, de még a penészedés előtti állapotában.
Meg a rizst.
Na mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése