Megnéztem a hazaffyak (és hazalyányok) zászlós menetét online, és igazán aranyos volt, olyan sufnituningolt nagynemzeti kisfelhorgadás, mondhatni emberléptékű. Tételmondat, ami behallatszott egy közvetítésbe, de többször is: „Józsi bácsi, húzzátok jobban!“ - mármint az eredetileg 1848 méteres zászlobogót. (Nem tudom melyik a jobban méltó szó, a zászló vagy a lobogó, de szerintem összevonható.) Ami egy lyukas 108 méterrel kiegészítve már 1956 lett, ez két szempontból is fontos. Leginkább azért, mert a legtöbb hindu vallási hagyományban a 108 egy szent szám, ennyi csaja volt Krisnának Vrindavánban (az úgynevezett gópik, magyarul cowgirl-ök), és a hagyomány szerint ennyi Upanisad van, amik egyes rabbik szerint szentírások, már rabbik szerint szentírás-kommentárok… lennének, ha lennének hindu rabbik, de ugye ritkák mint a fehér Egér a Marson.
Nyilván mondott beszédet a miniszterelnök, de olyasmit én nem fogyasztok, az idők változásával sem, csak most nem a Dagadtat nem hallgatom ukránozva brüsszelezni, hanem a Túlmozgásos honfiúi nagyotmondása nem érdekel. Szerintem eleve egy kretén, aki állami ünnepségeket néz, és főleg ha a beszédeket is meghallgatja, minden külső kényszer (ÁVH, túszejtés, intravénás keménydrogok hatása) nélkül.
Egyébként meg a sufnituning politikai mozgalmárkodás épp nemrég jött be valakinek nagyon, de annyira, hogy most direkt elkerülöm a beszédét, szóval a magukat a nemzettel azonosító (és elég tévesen „jobboldalinak“, ne adj isten „konzervatívnak“ gondoló) arcok is kereshetnek valamit azzal, ha pár ezren körbeállják a kisteherautóról ordibátorral nyilatkozó táltosokat, hátha lesznek még többen is. Ez nyilván nem mindenkinek jön össze, a már nem tudom milyen Elizabeth (még megvan az, hogy április tizenkettedike a magyarság trianyonnya?) a múltkor tucatnyi forradalmár élén tüntetett az óvodásokat átműttetni akaró oktatási kormányzat buzilobbija ellen, de mozgalmilag még annyira háztáji, hogy nincs számára tér a TikTokon túl.
De ez a zászlóval menés belecsatornázódott a fidesz utódpártjának ünnepélyes önhergelésébe, ahol persze a pártvezér és exkancellár nem volt ott (kínos neki a saját udvari kísérte és/vagy az immár nem buszoztatott tömeg satnyasága), így olyan szellem- és jellemóriások szónokolták össze a Bem-teret, mint a smittmárja-alakú egykori történész, aktuális közhülye ("...ott nincs wifi meg internet Németországban, mert nagyon le vannak maradva, ott középkori állapotok vannak ebből a szempontból, és ők meg nem fejlesztették ki."), meg Bóka J. méltán mellőzött felcsútista frakciómenedzser, és persze Káder János a Megfáradt Sporthorgász élő szobra, aki már köztársasági elnöknek is minden idők legpusztítóbban unalmasabbika volt. Hát, ez nem a Sziget nagyszínpad, ez egy kisvárosi hurkafesztivál fellépőlistája, már csak Pataki Ufó és Szandi cédéről éneklése hiányzott, bár mivel utóbbi már nagymama, ideje lenne komolyabban, Szandál néven fellépnie.
De azért volt előzenekar is, konkrétan az előzetesből üzenő Hankó elvtárs, aki nagy mártíromságában diktatúrázott, előtte valami öltönyös csávó nem félt az ÁVH-tól, mindenki nagy forradalmárként volt ájtatosan dagályos, miközben a nagy nemzeti egység jegyében csakis a Mi-Ők viszonyrendszerben bírták leírni a világot. (Mi: igent mondunk a teremtett világ polgári-konzervatív közösségi rendjére. Ők: Globalisták, komcsik, börtönnel ránk lesújtók. - Egyszerű mint a faék, az is csak négy betű. Ennél többet lehet hogy tudnának, de nem akarnak érteni a világból. Ők politikai foglyok, azt‘ annyi, az igazságért küzdő vértanúk, akikért egy rendes hazaffy minden este kilenckor imádkozik, de komolyan ám, holnap kikérdezik a Párt ügyfélszolgálatán!)
Ehhez képest Káder elvtárson bealudtam, ő egy forradalom emlékére rendes, történelemórává keretezett gyászbeszédet rittyentett ki magából, szerintem ezt november negyedikére írták neki, csak nem érdekli már a naptár, hisz a dátum is csak egy szám. Mariska néne károgása meg ősziesen fásult volt és bután önismétlő (amennyiben a butaságait ismételgette ön), így csak a drámaian szimfonikus vonósok hozták az igazán lehangoló stílt. De nem baj, legalább végre rendesen meggyászolták a tavaszi választási bukást, a hónap legkomolyabb temetési menetével. És valószínűleg ez volt az egyetlen temetés, ahol bár lagymatagon, de bele-beletapsoltak a gyászbeszédekbe. (Mondjuk ezt be lehetne vezetni rendes temetéseken is, mikor az elhunyt néhai érdemeiről értekezik a lírai Én.)
A Békemenetben több volt a kraft. A szaft, a nafta. Mondjuk RémHírTV pont ugyanannyi volt, szóval nosztalgikusan néztem bele ebbe is, csak rohadtul untam. Persze unatkoztam régebben is, viszont azzal kapcsolatban nincs nosztalgiám. (De legalább a szőke műsorvezető csaj nyalka huszárnak öltözött, gondolom pont 1848 másodperc alatt, az egy félóra. És még 48 szekundum!) Ám mindennel együtt fáradt és unalmas volt az egész, mert ugye szomorkodni nem tudok ezeknek a szánalmas alakoknak a bukásán, az kifejezetten tetszik, egy rendes röhögésre (részemről) meg már nem elég az erőlködésük, lassan csak egy fáradt legyintést érnek, marad hát a méla unalom. Sérelmemre persze.
p.s. És mindeközben a Dagadt épp Párizsban esemesezik, gondolom igen forradalmi üzeneteket, elvégre az ott egy forradalmi város, nem olyan mint ez a vörös rongyokba öltözött Pest-Buda nálunk. Hát, lassan megszokhatják a rajongói, hogy ő mindig pont külföldön küzd a hazai önkényuralom ellen, jobbára turistaként, és az ottani migránshordáktól sem fél! A kormány helyében én már nagyon be lennék szarva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése