Nos, kikeltek a paprikapalántáim. Nem a kertben (azt már eladtuk), cserépben, de így is kihívás volt. Legalább 2 hétig (háromig?) ki sem derül, mi is nő a cserépben, merthogy a földet részben zacskós virágfölddel, részben a közeli építési területről hozott agyagos izével oldottuk meg, mixelve a kettőt. Így nem lehetett tudni, hogy a kicsi erős ("bakmacskanemiszerve") paprik, vagy a gaz nő.Én mindenesetre (mint tavaly, még az igazi kert esetében is) lelkesen kapáltam és öntöztem a gazt, örültem, de szépen fejlődik, ellentétben azzal a csökött izével mellette...
De eljőve az igazság pilanata (nagyapám) és mondá: kihúztam a sok xart a cserepekből.
Ennyit a törekvésről, és arról, hogy az élet élni akar (és nem a félet félni), csak nemhagyják.
FREE GAZOK!
2011. május 31., kedd
2011. május 28., szombat
Félőlények
(Napok óta nem bírtam írni ide, én még ráértem volna, csak nem jött be a menü, állandóan hibát jelzett...)
Akkor a lényeg: pár éve (pontosan kettő) fedeztem fel magamnak Philip K. Dick életművét. Olvastam róla korábban is méltató kritikákat kedvenc hetilapomban, de nem igazán vonzott - ráadásul milyen egy név!
Aztán 2009 nyarán kivettem az Ember a fellegvárban címűt a könyvtárból, majd sorban hazahordtam minden fellelhetőt, és egész megkedveltem. Viszont az Ubik címűre nem bírtam rászánni magam, részben a magyarul röhejes cím (angolul: Ubik), meg a szörnyűségesen giccses borító miatt. De miután végleg semmi más nem maradt (még Dick életrajzát is elolvastam), csa kivettem és elolvastam, és kiderült hogy ez az egyik legjobb regénye.
Egy olyan jövőben (1992-ben amúgy, de hát a szöveg1969-es keltezésű) játszódik, ahol a halottak nem halottak teljesen, lefagyasztják őket (mert a földbe temetés barbár, primitív szokás) és időnként felélesztik a tudatukat (míg az végleg ki nem alszik), hogy kommunikáljanak felük. Egyfajta haladék ez, az ilyen szolgáltatást nyujtó intézményeket is úgy hívják, hogy Moratórium. A moratórium az a hely ahol a félők (félig élők) féletet félnek, inkább mint hogy halálnak halálával haljanak, az még ráér...
A sztrori amúgy jól kitalált, de mint a legtöbb Dick-regény, korántsem remekmű. Arról lehet szó, hogy jeles szerzőnknek remek ötletei voltak, de vagy lusta volt igazán kidolgozni őket, vagy (és ez a valószínűbb) egyszerűen unta már a saját történetét, ezért a legtöbbnek kurtán-furcsán összecsapott a vége. Minél terjedelmesebb az adott mű, annál inkább. Az Ubik szerencsére vékony...
Ráadásul ebben igazán feltűnő Dick humora, ami nem minden könyvében ennyire explicit. Az egyik főszereplő űrhajóját például Pofáraesés II.-nek hívják, de inkább egy rövid részlet:
" - Én nem így gondolom -felelte az ajtó. -Nézzen csak bele a szerződésbe, amelyet aláírt, mikor megvette a lakást.
Az asztala fiókjában rábukkant az okmányra. Aláírása óta sokszor idézett már belőle, különböző érveit alátámasztandó. Affene: az ajtónak a nyitódásért és csukódásért kötelező fizetség jár. Nem borravaló
- Meg fogja érteni, hogy igazam van -folytatta az ajtó. Hangja önelégülten csengett.
A mosogató melletti fiókból Joe Chip előkapott egy rozsdamentes acélpengéjű kést, azzal állt neki szisztematikusan szétcsavarozni pénznyelő ajtaja zárszerkezetét.
- Be fogom perelni -szólt az automata, amint az első csavar kiesett.
- Ajtó még úgysem perelt be -válaszolta Joe Chip- De azt hiszem, túl fogom élni."
Nekem erről Douglas Adams jutott eszembe (meg Marvin a paranoid android).
Akkor a lényeg: pár éve (pontosan kettő) fedeztem fel magamnak Philip K. Dick életművét. Olvastam róla korábban is méltató kritikákat kedvenc hetilapomban, de nem igazán vonzott - ráadásul milyen egy név!
Aztán 2009 nyarán kivettem az Ember a fellegvárban címűt a könyvtárból, majd sorban hazahordtam minden fellelhetőt, és egész megkedveltem. Viszont az Ubik címűre nem bírtam rászánni magam, részben a magyarul röhejes cím (angolul: Ubik), meg a szörnyűségesen giccses borító miatt. De miután végleg semmi más nem maradt (még Dick életrajzát is elolvastam), csa kivettem és elolvastam, és kiderült hogy ez az egyik legjobb regénye.
Egy olyan jövőben (1992-ben amúgy, de hát a szöveg1969-es keltezésű) játszódik, ahol a halottak nem halottak teljesen, lefagyasztják őket (mert a földbe temetés barbár, primitív szokás) és időnként felélesztik a tudatukat (míg az végleg ki nem alszik), hogy kommunikáljanak felük. Egyfajta haladék ez, az ilyen szolgáltatást nyujtó intézményeket is úgy hívják, hogy Moratórium. A moratórium az a hely ahol a félők (félig élők) féletet félnek, inkább mint hogy halálnak halálával haljanak, az még ráér...
A sztrori amúgy jól kitalált, de mint a legtöbb Dick-regény, korántsem remekmű. Arról lehet szó, hogy jeles szerzőnknek remek ötletei voltak, de vagy lusta volt igazán kidolgozni őket, vagy (és ez a valószínűbb) egyszerűen unta már a saját történetét, ezért a legtöbbnek kurtán-furcsán összecsapott a vége. Minél terjedelmesebb az adott mű, annál inkább. Az Ubik szerencsére vékony...
Ráadásul ebben igazán feltűnő Dick humora, ami nem minden könyvében ennyire explicit. Az egyik főszereplő űrhajóját például Pofáraesés II.-nek hívják, de inkább egy rövid részlet:
" - Én nem így gondolom -felelte az ajtó. -Nézzen csak bele a szerződésbe, amelyet aláírt, mikor megvette a lakást.
Az asztala fiókjában rábukkant az okmányra. Aláírása óta sokszor idézett már belőle, különböző érveit alátámasztandó. Affene: az ajtónak a nyitódásért és csukódásért kötelező fizetség jár. Nem borravaló
- Meg fogja érteni, hogy igazam van -folytatta az ajtó. Hangja önelégülten csengett.
A mosogató melletti fiókból Joe Chip előkapott egy rozsdamentes acélpengéjű kést, azzal állt neki szisztematikusan szétcsavarozni pénznyelő ajtaja zárszerkezetét.
- Be fogom perelni -szólt az automata, amint az első csavar kiesett.
- Ajtó még úgysem perelt be -válaszolta Joe Chip- De azt hiszem, túl fogom élni."
Nekem erről Douglas Adams jutott eszembe (meg Marvin a paranoid android).
2011. május 21., szombat
Bogdán Marcsi az kérdezte... (csuhajja)
akár blogbejegyzésként is megírhatod, hogy "bogdán marcsi a minap azt kérdzte, hogy mi történt, és ..."
Az történt, hogy jött új főnök a tanszékre (aki azóta rektor), hozott új embereket, mi meg ki lettünk rúgva. Papíron azért, hogy nem vagyunk PhD, de hát hogy lehettünk volna, heti 30-40 órával a nyakunkban. Így lettem én betanított munkás, legokosabb a környéken, de váltanék, csak lenne hova....
Az történt, hogy jött új főnök a tanszékre (aki azóta rektor), hozott új embereket, mi meg ki lettünk rúgva. Papíron azért, hogy nem vagyunk PhD, de hát hogy lehettünk volna, heti 30-40 órával a nyakunkban. Így lettem én betanított munkás, legokosabb a környéken, de váltanék, csak lenne hova....
2011. május 20., péntek
Hello Kitty a gyárban (megminden)
A Gyárban (így, nagybetűvel, ami egy önálló univerzumot megillet) sok érdekes fazon van. Az még a megszokott, hogy ha olvasni látnak megkérdezik: Mit tanulsz? (Merhogy, nehogymá,... izé.... vagymi,... csakúgy olvasni????)
De a legjobb a HelloKitty-s csaj, aki úgy rendszeridegen ahogy van. Merthogy nincs munkaruhája, vagy van csak nem hordja (mert nem cuki), de inkább nincs, mert három hónapokra felvett, és negyedévenként hosszabbított kizsákmányolási szerződéssel alázott munkavállaló, ahogy jómagam. Míg azonban én szakadt vagyok (turkálós cucc, széttaposott edzőcipő) a hellokitty aranyszínű topánkában, fekete sztreccsnaciban, pink felsőben nyomul a műhelybe bele, ehhez a jön a komplett smink és a vaínlia fagyi illatú parfőm (ezt melyik piacon árulják,,,), no meg az elmaradhatatlan táska, mit hellokitty natürlich (und mit teszkós szatyor, mert azért ilyen hungari). És hellokitty persze melléd áll a megállóban, vagy inkább beléd, mert neki lelki törést okoz, ha nem elsőnek száll fel a zsúfolt buszra. Így aztán eléd tolakszik, képedbe nyomja természetesen borszínűre festett haját, meg a vaníliás pacsulija nagyját, és közben azt gondolja, hogy ő most menő, meg trendi, pedig úgy néz ki, öltözik és kommunikál, mint aki különösen hátrányos helyzetű falunapokon (vö. Fásy Ádám alsó) szocializálódott. Mert igen, naná, csak belőle hiányzik a falusi élet lényege, ami nem a mulatós pop, meg vásári öltözködés, hanem a szolidaritás, elfogadás, barátság, olyan dolgok, amik jellegzetesen egy pár száz fős faluban bírnak összejönni. És ez nem városi elmélkedés, imádok egy bizonyos faluban leni rokonaimnál, remélem nemsoká megint megyek, és ott hellokittyk legfeljebb a presszóban vannak, de rendes ember oda nem jár. Mert az a szomszédokhoz jár (visz bort), várja, hogy jöjjenek a szomszédok (csinál sütit), és viszont. És a legjobb: falun nincs Gyár.
Más, mármegint:
Tévéreklám: a citromos és narancsos soproni mellett itt a grapefruit ízű is. Nahát, nekem lenne még pár ötletem:
1. kovászos uborkás sör
2. retkes sör
3. spenótos sör
4. tormás sör
5. hagymás sör
...és ezek változatai, a határ a csillagos ég.
Mégmás: beteg a kutyám. Tegnap volt nála az állatorvos ("Jó napot én lennék az állatorvos!"- áll az ajtóban, "Jó napot, ő itt meg az állat" -mondom én, miközben a kutya épp a dokicsaj nyakába készül ugrani, látható képennyalási szándékkal) Úgy tűnik nincs nagy baj, vesegyulladás lehet, kapott két injekciót a fenekébe, meg a doki felnyúlt neki ( a hüvelyébe), hogy kitapintsa, nincs-e daganat (nincs), ma meg szalonnába csomagolva etettük meg vele a rendelt antibiotikumot. Amúgy máris tünetmentes, dejó.
Viszont egyelőre nem vállal beporzást, pedig jó benne, vagyis bemászik a bokorba, magára szed minden virágport, aztán megy tovább a következőhöz. Sokkal hatékonyabb, mint holmi méhek...
De a legjobb a HelloKitty-s csaj, aki úgy rendszeridegen ahogy van. Merthogy nincs munkaruhája, vagy van csak nem hordja (mert nem cuki), de inkább nincs, mert három hónapokra felvett, és negyedévenként hosszabbított kizsákmányolási szerződéssel alázott munkavállaló, ahogy jómagam. Míg azonban én szakadt vagyok (turkálós cucc, széttaposott edzőcipő) a hellokitty aranyszínű topánkában, fekete sztreccsnaciban, pink felsőben nyomul a műhelybe bele, ehhez a jön a komplett smink és a vaínlia fagyi illatú parfőm (ezt melyik piacon árulják,,,), no meg az elmaradhatatlan táska, mit hellokitty natürlich (und mit teszkós szatyor, mert azért ilyen hungari). És hellokitty persze melléd áll a megállóban, vagy inkább beléd, mert neki lelki törést okoz, ha nem elsőnek száll fel a zsúfolt buszra. Így aztán eléd tolakszik, képedbe nyomja természetesen borszínűre festett haját, meg a vaníliás pacsulija nagyját, és közben azt gondolja, hogy ő most menő, meg trendi, pedig úgy néz ki, öltözik és kommunikál, mint aki különösen hátrányos helyzetű falunapokon (vö. Fásy Ádám alsó) szocializálódott. Mert igen, naná, csak belőle hiányzik a falusi élet lényege, ami nem a mulatós pop, meg vásári öltözködés, hanem a szolidaritás, elfogadás, barátság, olyan dolgok, amik jellegzetesen egy pár száz fős faluban bírnak összejönni. És ez nem városi elmélkedés, imádok egy bizonyos faluban leni rokonaimnál, remélem nemsoká megint megyek, és ott hellokittyk legfeljebb a presszóban vannak, de rendes ember oda nem jár. Mert az a szomszédokhoz jár (visz bort), várja, hogy jöjjenek a szomszédok (csinál sütit), és viszont. És a legjobb: falun nincs Gyár.
Más, mármegint:
Tévéreklám: a citromos és narancsos soproni mellett itt a grapefruit ízű is. Nahát, nekem lenne még pár ötletem:
1. kovászos uborkás sör
2. retkes sör
3. spenótos sör
4. tormás sör
5. hagymás sör
...és ezek változatai, a határ a csillagos ég.
Mégmás: beteg a kutyám. Tegnap volt nála az állatorvos ("Jó napot én lennék az állatorvos!"- áll az ajtóban, "Jó napot, ő itt meg az állat" -mondom én, miközben a kutya épp a dokicsaj nyakába készül ugrani, látható képennyalási szándékkal) Úgy tűnik nincs nagy baj, vesegyulladás lehet, kapott két injekciót a fenekébe, meg a doki felnyúlt neki ( a hüvelyébe), hogy kitapintsa, nincs-e daganat (nincs), ma meg szalonnába csomagolva etettük meg vele a rendelt antibiotikumot. Amúgy máris tünetmentes, dejó.
Viszont egyelőre nem vállal beporzást, pedig jó benne, vagyis bemászik a bokorba, magára szed minden virágport, aztán megy tovább a következőhöz. Sokkal hatékonyabb, mint holmi méhek...
Kedvenc eslső mondat
Hallom a rádijóban, merhogy rádijót hallgatok munka közben megzakkanás ellen, hogy van egy pályázat (vagymi), miszerint mindenki küldje be a kedvenc első mondatát, nem kell, hogy a kedvenc könyvéből legyen. Többek szerint a legjobb: "Uram, a késemért jöttem."( Hol hagyta? -- Valami matrózban. -- Milyen kés volt? -- Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?)
Ezt most tényleg nem tudom felülütni. Az én kedvenc mondatom nem irodalmi: "Színtelen zöld eszmék dühödten alszanak. -Colorless green ideas sleep furiously )
Ezt most tényleg nem tudom felülütni. Az én kedvenc mondatom nem irodalmi: "Színtelen zöld eszmék dühödten alszanak. -Colorless green ideas sleep furiously )
2011. május 17., kedd
szakosítunk, nofene...
Namármost: én (leggyakrabban) egy unalmas alak vagyok: például bélyeget gyűjtök. Úgy kezdődött mint bárkinél, gyerekkoromban kaptam egy kiló bélyeget valami nagybácsitól. Egy ideig lelkesedtem érte, aztán el lett felejtve. Ám pár éve (nyilván az öregedés egyik első jeleként) újra elővettem az albumaimat, és a dolog kezdett elhatalmasodni rajtam, ha sikerül beüzemelnem a szkennert (affene negyedszerre bírtam leírni, hiába a négyórai kelés... a "negyedszerre" kifejezést egyébként már második nekifutásból helyesen betűztem, szóval:), kegyetlenül, büntető jelleggel beteszek néhány szívemnek kedves darabot.
De a lényeg nem is ez. Hanem, hogy az őrület fokozódása okán már bélyeges szakkönyveket cipelek haza a könyvtárból, és igazi gyöngyszemre bukkantam. Erős László: Bélyeggyűjtők könyve. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1978. El lehet képzelni miféle dumák lehetnek benne. De ha nehéz elképzelni néhány szívbe markoló részlet:
"A (motívum) választásnál lehet az a szempont, hogy melyik témát ismeri alaposan a gyűjtő. Egy vasúti mérnök feltehetőleg szakmájával kapcsolatos gyűjteményt igyekszik felépíteni, de elképzelhető, hogy más témát választ, mondjuk orchideákat ábrázoló bélyegekre szakosít. (sic!) Ez teljes kikapcsolódást biztosít, s új érdeklődési terület nyílik meg előtte."
Jujj nekem. Először is: egy vasúti mérnök lát elég vonatot meg sínt, meg részeg forgalmistát (vö: A Három testőr Afrikában), szóval miért akarna részeges forgalmistás bélyegeket gyűjteni? Ha meg már eleve orchiedákra SZAKOSÍT, akkor azok nyilván érdeklik, s nem új terület neki, ami ráadásul megnyílik. Hogy aztán kikapcsolódjon, teljesen persze.
Hogyan cseréljünk külföldi bélyegeket? Gyerekjáték: "... az első teendő beiratkozni a helyi egyesületbe; a tagdíj felnőtteknek havi 2 lej, tizennyolc éven aluliaknak 1 lej. Félévi tagság után a gyűjtő jogosult a külföldi cserére. Kitölt egy űrlapot, amelnynek alapján a Bukarestben székelő cserebizottság állandó jelleggel lajstromszámot közöl a gyűjtővel. A filatelista ezután szabadon (sic!) küldhet bélyegeket szocialsita országokba, negyedévenként 400 lej, más országokba 200 lej erejéig a cserebizottságon keresztül. A külföldi cseretárs nevét és címét, valamint a küldemény részletezését fel kel tüntetni az egyesületben kapható nyomtatványon"
Világos nem? A cserebizottság az valamilyen szekus leányvállalat, hiába ez még a Kondukátor, a Kárpátok Géniusza Romániája volt. Brrrrr....
(Nagyon más: az előbb a tévében ment valami pankrációs műsor reklámja, és én tudtam a választ az ott elhangzó kérdésre. Mert ugye kigyúrt pasi eszelős tekintettel üvölt: "Hogy szállhatsz szembe velem???" Távkapcsolóval pubi, távkapcsolóval. És lőn... )
De a lényeg nem is ez. Hanem, hogy az őrület fokozódása okán már bélyeges szakkönyveket cipelek haza a könyvtárból, és igazi gyöngyszemre bukkantam. Erős László: Bélyeggyűjtők könyve. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1978. El lehet képzelni miféle dumák lehetnek benne. De ha nehéz elképzelni néhány szívbe markoló részlet:
"A (motívum) választásnál lehet az a szempont, hogy melyik témát ismeri alaposan a gyűjtő. Egy vasúti mérnök feltehetőleg szakmájával kapcsolatos gyűjteményt igyekszik felépíteni, de elképzelhető, hogy más témát választ, mondjuk orchideákat ábrázoló bélyegekre szakosít. (sic!) Ez teljes kikapcsolódást biztosít, s új érdeklődési terület nyílik meg előtte."
Jujj nekem. Először is: egy vasúti mérnök lát elég vonatot meg sínt, meg részeg forgalmistát (vö: A Három testőr Afrikában), szóval miért akarna részeges forgalmistás bélyegeket gyűjteni? Ha meg már eleve orchiedákra SZAKOSÍT, akkor azok nyilván érdeklik, s nem új terület neki, ami ráadásul megnyílik. Hogy aztán kikapcsolódjon, teljesen persze.
Hogyan cseréljünk külföldi bélyegeket? Gyerekjáték: "... az első teendő beiratkozni a helyi egyesületbe; a tagdíj felnőtteknek havi 2 lej, tizennyolc éven aluliaknak 1 lej. Félévi tagság után a gyűjtő jogosult a külföldi cserére. Kitölt egy űrlapot, amelnynek alapján a Bukarestben székelő cserebizottság állandó jelleggel lajstromszámot közöl a gyűjtővel. A filatelista ezután szabadon (sic!) küldhet bélyegeket szocialsita országokba, negyedévenként 400 lej, más országokba 200 lej erejéig a cserebizottságon keresztül. A külföldi cseretárs nevét és címét, valamint a küldemény részletezését fel kel tüntetni az egyesületben kapható nyomtatványon"
Világos nem? A cserebizottság az valamilyen szekus leányvállalat, hiába ez még a Kondukátor, a Kárpátok Géniusza Romániája volt. Brrrrr....
(Nagyon más: az előbb a tévében ment valami pankrációs műsor reklámja, és én tudtam a választ az ott elhangzó kérdésre. Mert ugye kigyúrt pasi eszelős tekintettel üvölt: "Hogy szállhatsz szembe velem???" Távkapcsolóval pubi, távkapcsolóval. És lőn... )
2011. május 15., vasárnap
ó miszter alkohol
Utálom magam, mikor iszom, utálom hogy iszom, utálom, hogy a párom is utál (az ivásér')...
De egész nap gyár, hétfőtől péntekig, hétvégén pedig lazulnék (piával szar, tudom), valaki mondhatna valamit, micsinájjak a szabadidőmben...
Inni akkor jó, ha van kivel, de akivel jó piálni, azzal jó anélkül is. Mint másik felem barátnéja: borral vagy bor nélkül, de jófej a csaj, nagyokat lehet vele dumálni, meg az én másik felem is ilyen (madarat tolláról? - naná), pedig utálja a bort, de anno megitta, meg a cidert is.
Privátim (bréking nyúz): novemberben megyünk Londonba. (hurrrrááá)
Részleteket nem írok ( amúgy is magamnak írom a blogom), párom amúgy is kilelkesedi magát. (plusz letiltom magam, az 'amúgy' kifejezés használatáról)
De egész nap gyár, hétfőtől péntekig, hétvégén pedig lazulnék (piával szar, tudom), valaki mondhatna valamit, micsinájjak a szabadidőmben...
Inni akkor jó, ha van kivel, de akivel jó piálni, azzal jó anélkül is. Mint másik felem barátnéja: borral vagy bor nélkül, de jófej a csaj, nagyokat lehet vele dumálni, meg az én másik felem is ilyen (madarat tolláról? - naná), pedig utálja a bort, de anno megitta, meg a cidert is.
Privátim (bréking nyúz): novemberben megyünk Londonba. (hurrrrááá)
Részleteket nem írok ( amúgy is magamnak írom a blogom), párom amúgy is kilelkesedi magát. (plusz letiltom magam, az 'amúgy' kifejezés használatáról)
2011. május 14., szombat
címről
Ja a név....
Dr.Who rossz magyar fordításban 'Ki vagy Doki?', pedig a Dr. Kiafene talán jobb/szellemesebb,legalább is átadja a lényeget. Mert a dokinak nincs neve, legalább is nem tudható. A nevünket amúgy sem magunk választjuk, nem azonos velünk.
Amit csinálunk, az leszünk mi (amivel nem azt állítom, hogy ha palacsintát csinálunk, palacsinták leszünk) amit megeszünk viszont, az később az lesz amit kikakálunk.
Vagyis: ne legyünk (túlzottan) büszkék arra amit főztünk, mert a kaját a fekáliától csak az idő választja el, a jófejet a seggfejtől meg csak egy előtag.
Hát ez amolyan alapvetés,hajózni kell, London mindent visz és... (Állítólag Füst Milánnak volt egy terve a sírfeliratára: "Itt nyugszik Füst Milán magyar író. Kevés barátja volt és azokat is utálta.")
Dr.Who rossz magyar fordításban 'Ki vagy Doki?', pedig a Dr. Kiafene talán jobb/szellemesebb,legalább is átadja a lényeget. Mert a dokinak nincs neve, legalább is nem tudható. A nevünket amúgy sem magunk választjuk, nem azonos velünk.
Amit csinálunk, az leszünk mi (amivel nem azt állítom, hogy ha palacsintát csinálunk, palacsinták leszünk) amit megeszünk viszont, az később az lesz amit kikakálunk.
Vagyis: ne legyünk (túlzottan) büszkék arra amit főztünk, mert a kaját a fekáliától csak az idő választja el, a jófejet a seggfejtől meg csak egy előtag.
Hát ez amolyan alapvetés,hajózni kell, London mindent visz és... (Állítólag Füst Milánnak volt egy terve a sírfeliratára: "Itt nyugszik Füst Milán magyar író. Kevés barátja volt és azokat is utálta.")
Nahát, mosmár..
Három állandó olvasót szeretnék. Tudom kiket, remélem,ők is rám találnak.Mindenki más desszert (1előre), meglátjuk.
Félek, hogy annyira unalmas pali vagyok, akivel nem történik semmi, hogy még a barátaim is elalszanak rajtam. Jujj, jut eszembe,xar ez a blog-dolog, kezdek úgy fogalmazni, mint egy felső tagozatos a "kedvenc nyári élményeim"munkacímű rettenetében. (a 'Jujj' különösen súlyos).
Ámde: állítólagos szociomókusként épp a munkásosztályt erősítem, és nem bírom ki, hogy ne dokumentáljak.
Havi szöveg:
-Lacika, Laciikaaa!!!
-Mivan? Amúgy a 'Lacikát' nem értékelem...
- Előző munkahelyeden hogy szólítottak?
- Tanár úr,hivatalos levelezésben adjunktus úr...
(a többi néma csend)
Heti szöveg:
- Kéne franciakulcs...
- Hányas?
- Többféle van?
Hát ilyenek, tudom nem túl szellemes, de ez adódik...
Félek, hogy annyira unalmas pali vagyok, akivel nem történik semmi, hogy még a barátaim is elalszanak rajtam. Jujj, jut eszembe,xar ez a blog-dolog, kezdek úgy fogalmazni, mint egy felső tagozatos a "kedvenc nyári élményeim"munkacímű rettenetében. (a 'Jujj' különösen súlyos).
Ámde: állítólagos szociomókusként épp a munkásosztályt erősítem, és nem bírom ki, hogy ne dokumentáljak.
Havi szöveg:
-Lacika, Laciikaaa!!!
-Mivan? Amúgy a 'Lacikát' nem értékelem...
- Előző munkahelyeden hogy szólítottak?
- Tanár úr,hivatalos levelezésben adjunktus úr...
(a többi néma csend)
Heti szöveg:
- Kéne franciakulcs...
- Hányas?
- Többféle van?
Hát ilyenek, tudom nem túl szellemes, de ez adódik...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)