Félőlények

(Napok óta nem bírtam írni ide, én még ráértem volna, csak nem jött be a menü, állandóan hibát jelzett...)
Akkor a lényeg: pár éve (pontosan kettő) fedeztem fel magamnak Philip K. Dick életművét. Olvastam róla korábban is méltató kritikákat kedvenc hetilapomban, de nem igazán vonzott - ráadásul milyen egy név!
Aztán 2009 nyarán kivettem az Ember a fellegvárban címűt a könyvtárból, majd sorban hazahordtam minden fellelhetőt, és egész megkedveltem. Viszont az Ubik címűre nem bírtam rászánni magam, részben a magyarul röhejes cím (angolul: Ubik), meg a szörnyűségesen giccses borító miatt. De miután végleg semmi más nem maradt (még Dick életrajzát is elolvastam), csa kivettem és elolvastam, és kiderült hogy ez az egyik legjobb regénye.

Egy olyan jövőben (1992-ben amúgy, de hát a szöveg1969-es keltezésű) játszódik, ahol a halottak nem halottak teljesen, lefagyasztják őket (mert a földbe temetés barbár, primitív szokás) és időnként felélesztik a tudatukat (míg az végleg ki nem alszik), hogy kommunikáljanak felük. Egyfajta haladék ez, az ilyen szolgáltatást nyujtó intézményeket is úgy hívják, hogy Moratórium. A moratórium az a hely ahol a félők (félig élők) féletet félnek, inkább mint hogy halálnak halálával haljanak, az még ráér...
A sztrori amúgy jól kitalált, de mint a legtöbb Dick-regény, korántsem remekmű. Arról lehet szó, hogy jeles szerzőnknek remek ötletei voltak, de vagy lusta volt igazán kidolgozni őket, vagy (és ez a valószínűbb) egyszerűen unta már a saját történetét, ezért a legtöbbnek kurtán-furcsán összecsapott a vége. Minél terjedelmesebb az adott mű, annál inkább. Az Ubik szerencsére vékony...

Ráadásul ebben igazán feltűnő Dick humora, ami nem minden könyvében ennyire explicit. Az egyik főszereplő űrhajóját például Pofáraesés II.-nek hívják, de inkább egy rövid részlet:
" - Én nem így gondolom -felelte az ajtó. -Nézzen csak bele a szerződésbe, amelyet aláírt, mikor megvette a lakást.
  Az asztala fiókjában rábukkant az okmányra. Aláírása óta sokszor idézett már belőle, különböző érveit alátámasztandó. Affene: az ajtónak a nyitódásért és csukódásért kötelező fizetség jár. Nem borravaló
- Meg fogja érteni, hogy igazam van -folytatta az ajtó. Hangja önelégülten csengett.
  A mosogató melletti fiókból Joe Chip előkapott egy rozsdamentes acélpengéjű kést, azzal állt neki szisztematikusan szétcsavarozni pénznyelő ajtaja zárszerkezetét.
- Be fogom perelni -szólt az automata, amint az első csavar kiesett.
- Ajtó még úgysem perelt be -válaszolta Joe Chip- De azt hiszem, túl fogom élni."
Nekem erről Douglas Adams jutott eszembe (meg Marvin a paranoid android).