szakosítunk, nofene...

Namármost: én (leggyakrabban) egy unalmas alak vagyok: például bélyeget gyűjtök. Úgy kezdődött mint bárkinél, gyerekkoromban kaptam egy kiló bélyeget valami nagybácsitól. Egy ideig lelkesedtem érte, aztán el lett felejtve. Ám pár éve (nyilván az öregedés egyik első jeleként) újra elővettem az albumaimat, és a dolog kezdett elhatalmasodni rajtam, ha sikerül beüzemelnem a szkennert (affene negyedszerre bírtam leírni, hiába a négyórai kelés... a "negyedszerre" kifejezést egyébként már második nekifutásból helyesen betűztem, szóval:), kegyetlenül, büntető jelleggel beteszek néhány szívemnek kedves darabot.
De a lényeg nem is ez. Hanem, hogy az őrület fokozódása okán már bélyeges szakkönyveket cipelek haza a könyvtárból, és igazi gyöngyszemre bukkantam. Erős László: Bélyeggyűjtők könyve. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1978. El lehet képzelni miféle dumák lehetnek benne. De ha nehéz elképzelni néhány szívbe markoló részlet:


"A (motívum) választásnál lehet az a szempont, hogy melyik témát ismeri alaposan a gyűjtő. Egy vasúti mérnök feltehetőleg szakmájával kapcsolatos gyűjteményt igyekszik felépíteni, de elképzelhető, hogy más témát választ, mondjuk orchideákat ábrázoló bélyegekre szakosít. (sic!) Ez teljes kikapcsolódást biztosít, s új érdeklődési terület nyílik meg előtte."
Jujj nekem. Először is: egy vasúti mérnök lát elég vonatot meg sínt, meg részeg forgalmistát (vö: A Három testőr Afrikában), szóval miért akarna részeges forgalmistás bélyegeket gyűjteni? Ha meg már eleve orchiedákra SZAKOSÍT, akkor azok nyilván érdeklik, s nem új terület neki, ami ráadásul megnyílik. Hogy aztán kikapcsolódjon, teljesen persze.

Hogyan cseréljünk külföldi bélyegeket? Gyerekjáték: "... az első teendő beiratkozni a helyi egyesületbe; a tagdíj felnőtteknek havi 2 lej, tizennyolc éven aluliaknak 1 lej. Félévi tagság után a gyűjtő jogosult a külföldi cserére. Kitölt egy űrlapot, amelnynek alapján a Bukarestben székelő  cserebizottság állandó jelleggel lajstromszámot közöl a gyűjtővel. A filatelista ezután szabadon (sic!) küldhet bélyegeket szocialsita országokba, negyedévenként 400 lej, más országokba 200 lej erejéig a cserebizottságon keresztül. A külföldi cseretárs nevét és címét, valamint a küldemény részletezését fel kel tüntetni az egyesületben kapható nyomtatványon"
Világos nem? A cserebizottság az valamilyen szekus leányvállalat, hiába ez még a Kondukátor, a Kárpátok Géniusza Romániája volt. Brrrrr....

(Nagyon más: az előbb a tévében ment valami pankrációs műsor reklámja, és én tudtam a választ az ott elhangzó kérdésre. Mert ugye kigyúrt pasi eszelős tekintettel üvölt: "Hogy szállhatsz szembe velem???" Távkapcsolóval pubi, távkapcsolóval. És lőn... )