Sikeresen túléltem az első (rövidített) munkahetet, nem is volt nehéz visszarázódni, bár az ünnepek után eleve úgy érzem magam, mint egy disznóval töltött ló, plusz édességmérgezés. De szerencsére a gyárban elég rohangálós napok vannak, az mondjuk gáz, hogy ma is fánkkal turbóztam a mnkakedvem, így az intenzív mozgás testalkatomra gyakorolt pozitív hatása legalább is kétséges.
Enni amúgy azért is kell munka közben (szélsőséges esetben óránként valami kis izét), mert a meló persze unalmas, mint egy újévi köszöntő. (Jut eszembe, milyen vicces lenne a BUÉK angolul, mikor azt üvölgenék egymásnak a részeg angolok, hogy HENYÚJ, HENYÚJ, vagy valami hasonlót.) Szóval unalom ellen újabban megint rádiózok, mert az új lejátszóm rádióján már jó a vétel. No, de amit a Kossuth rádió (immár nem MR1) megy az már tragikomikus. Ha kicsit kormánypártibbak és/vagy jobboldalibbak lennének a derék szerkesztők és műsorvezetők, már kis sem látszanának a Nagy Korányos fenekéből. Kivétel a Napközben meg A hely, ott elég sok a politikamentes téma, meg a normális diskurzus, pedig istenucsse, azokat a műsorokat is rendesen megpróbálták kiherélni. És persze az egész adó rém komolyan veszi magát, a nemzetinek meg a gondolt ügyeket, és főleg a nemzetinek gondolt kultúrát. Inkluzíve wass albert, aki tényleg, mennyiben volt több egy középszar, ám öntelt és dagályos, és fúúú de nagggyon erdélyi származású írócskánál? Centerum censeo: a legjobb magyar író Mikszáth, wass legfeljebb a borospoharát mosogathatta volna, már ha egyáltalán. Viszont Mikszáth iszonyú jó wass-paródiát írhatott volna, kedélyeset, de sértőt.
Szóval a Kossuthon megy a komolykodás, pedig bizonyos szempontból mégis csak egy vicces országban élünk. Hisz csak nálunk fordulhat elő, hogy a Legkisebb Ugrifülest nem elzavarják a homokozóból, hanem megválasztják köztársasági elnöknek (miniszterelnök: Mirr-Murr, házelnök: Oriza Triznyák – mert ugye ő kövér-bocs!), hogy az adócsökkentéstől kevesebb a pénzem, meg hogy ezek a fiúk is elkúrják, de aztán nem lapítanak, hanem díszünnepséget rendeznek a saját tiszteletükre. Egyszóval a rádió lehetne sokkal ironikusabb is, az lenne az igazi közszolgálat, napi legalább hat óra közéleti rádiókabaré. Mert így nem közszolgálati, csak pártszolgálatos, az meg történelmileg sem hangzik jól. Míg azonban nem lesz a Kossuth – Már Nem Emeregy viccesebb, maradnak a hangoskönyvek, inkluzíve Mikszáth.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése