Három ok, hogy miért ne pisiljünk az utcán

1. Mert gusztustalan dolog a farkunkat lóbálni a járókelők előtt, pláne betépve tántorogva. (Még akkor is, ha kurvabarbinak sminkelt szakmunkástanuló barátnőnk szerint cuki a zavart tekintet, meg a térdig letolt gatya.).
2. Mert ha az ember eleve a ház sarkánál száll ki a taxiból, csak kibírja még két percig. (Már ha volt annyi esze, hogy helyesen adja meg a címét a sofőrnek.)
3. Mert arra jön egy nagydarab fószer, piros dzsekiben, nagy fekete kutyát sétáltatva, és csúful beszól. Hangosan, hogy mindenki tutira odanézzen, aztán éghet az ember. (És utána hiába káromkodik szóismétlés nélkül percekig üvöltve, mindenki tudja, hogy ki a hülye. Hogy kinek lóg ki a mi.)

Homér a platón

Pont egy hét múlva leszek harmincnyolc éves, azaz épp annyi, mint Homer Simpson, immár húsz éve. Nekem asszem csak egy évem lesz harmincnyolcnak lenni, pedig ennyi már maradhatnék, ez legalább még nem negyven, vagy egy híján annyi, ami nem hangzik sokkal jobban. (És nyilván ezt fogom mondani tíz év múlva, csak ötvennel.) Amúgy meg eddig még mindig pont annyi idős szerettem volna lenni, amennyi éppen vagyok, bár pszichésen megálltam huszonkettőnél, azóta legfeljebb műveltebb lettem, de a személyiségem az reménytelenül leragadt 1996-ban.
A Homer Simpson-analógia azért nem teljesen alaptalan: kövér vagyok, infantilis, keveset keresek egy gyárban (az majdnem, mint egy erőmű), és a mindennapi apró dolgok indokolatlan lelkesedést és/vagy pánikot (jobb esetben szorongást) váltanak ki belőlem. Viszont: van hajam, diplomám, olvasottságom és ízlésem, de még nincs három gyerekem, igazából még egy se, pedig egy már lehetne. Szóval a bennem lakó Homer úgy ötvenszázalékos. Pláne mert a hülye angolok-angolhülyék szerint Homer az Homérosz, csak a jenkik tudják, hogy egy sárga rajzfilmfigura az Evergreen Terrace akárhányból. (Ja: Platón az meg simán Plató volt még magyarul is, pár évtizede.)

Doktor Doktor (avagy: énmérnem?)

Hogy lehet, hogy valaki úgy (kis)doktor, hogy nem is hivatkozik, sehogy? Sehogy. A  Legkisebb Ugrifüles (smittpál) húzzon el, eddig is nevetséges volt, de ezután... (Javaslom kutyámat,a Dudlit köztársasági elnöknek, mert ő még sose csalt, legfeljebb fingik, de azt nem titkolja. Plusz kedvesebb, szerethetőbb und okosabb a mostaninál. Meg elég öreg és tapasztalt. Meg kérek egy doktori fokozatot én is, ennyi erővel meglehetne....

Szólt a rádió - de többet nem fog

Sikeresen túléltem az első (rövidített) munkahetet, nem is volt nehéz visszarázódni, bár az ünnepek után eleve úgy érzem magam, mint egy disznóval töltött ló, plusz édességmérgezés. De szerencsére a gyárban elég rohangálós napok vannak, az mondjuk gáz, hogy ma is fánkkal turbóztam a mnkakedvem, így az intenzív mozgás testalkatomra gyakorolt pozitív hatása legalább is kétséges.

Enni amúgy azért is kell munka közben (szélsőséges esetben óránként valami kis izét), mert a meló persze unalmas, mint egy újévi köszöntő. (Jut eszembe, milyen vicces lenne a BUÉK angolul, mikor azt üvölgenék egymásnak a részeg angolok, hogy HENYÚJ, HENYÚJ, vagy valami hasonlót.) Szóval unalom ellen újabban megint rádiózok, mert az új lejátszóm rádióján már jó a vétel. No, de amit a Kossuth rádió (immár nem MR1) megy az már tragikomikus. Ha kicsit kormánypártibbak és/vagy jobboldalibbak lennének a derék szerkesztők és műsorvezetők, már kis sem látszanának a Nagy Korányos fenekéből. Kivétel a Napközben meg A hely, ott elég sok a politikamentes téma, meg a normális diskurzus, pedig istenucsse, azokat a műsorokat is rendesen megpróbálták kiherélni. És persze az egész adó rém komolyan veszi magát, a nemzetinek meg a gondolt ügyeket, és főleg a nemzetinek gondolt kultúrát. Inkluzíve wass albert, aki tényleg, mennyiben volt több egy középszar, ám öntelt és dagályos, és fúúú de nagggyon erdélyi származású írócskánál? Centerum censeo: a legjobb magyar író Mikszáth, wass legfeljebb a borospoharát mosogathatta volna, már ha egyáltalán. Viszont Mikszáth iszonyú jó wass-paródiát írhatott volna, kedélyeset, de sértőt.

Szóval a Kossuthon megy a komolykodás, pedig bizonyos szempontból mégis csak egy vicces országban élünk. Hisz csak nálunk fordulhat elő, hogy a Legkisebb Ugrifülest nem elzavarják a homokozóból, hanem megválasztják köztársasági elnöknek (miniszterelnök: Mirr-Murr, házelnök: Oriza Triznyák – mert ugye ő kövér-bocs!), hogy az adócsökkentéstől kevesebb a pénzem, meg hogy ezek a fiúk is elkúrják, de aztán nem lapítanak, hanem díszünnepséget rendeznek a saját tiszteletükre. Egyszóval a rádió lehetne sokkal ironikusabb is, az lenne az igazi közszolgálat, napi legalább hat óra közéleti rádiókabaré. Mert így nem közszolgálati, csak pártszolgálatos, az meg történelmileg sem hangzik jól. Míg azonban nem lesz a Kossuth – Már Nem Emeregy viccesebb, maradnak a hangoskönyvek, inkluzíve Mikszáth.