Pont egy hét múlva leszek harmincnyolc éves, azaz épp annyi, mint Homer Simpson, immár húsz éve. Nekem asszem csak egy évem lesz harmincnyolcnak lenni, pedig ennyi már maradhatnék, ez legalább még nem negyven, vagy egy híján annyi, ami nem hangzik sokkal jobban. (És nyilván ezt fogom mondani tíz év múlva, csak ötvennel.) Amúgy meg eddig még mindig pont annyi idős szerettem volna lenni, amennyi éppen vagyok, bár pszichésen megálltam huszonkettőnél, azóta legfeljebb műveltebb lettem, de a személyiségem az reménytelenül leragadt 1996-ban.
A Homer Simpson-analógia azért nem teljesen alaptalan: kövér vagyok, infantilis, keveset keresek egy gyárban (az majdnem, mint egy erőmű), és a mindennapi apró dolgok indokolatlan lelkesedést és/vagy pánikot (jobb esetben szorongást) váltanak ki belőlem. Viszont: van hajam, diplomám, olvasottságom és ízlésem, de még nincs három gyerekem, igazából még egy se, pedig egy már lehetne. Szóval a bennem lakó Homer úgy ötvenszázalékos. Pláne mert a hülye angolok-angolhülyék szerint Homer az Homérosz, csak a jenkik tudják, hogy egy sárga rajzfilmfigura az Evergreen Terrace akárhányból. (Ja: Platón az meg simán Plató volt még magyarul is, pár évtizede.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése