WC-n sírni

Tegnap reggel arra ébredtünk (ébredénk?), hogy folyik valami a vécében, szerencsére nem büdös, ám sötét színű, adva volt tehát a rejtély. Egyfelől, hogy mi folyik a honnan, másfelől, hogy most akkor én hova tegyem a mit?

Így aztán mikor befutottam a R.Kat.Ált. Isk.ésGim. etc. könyvtárába, rögtön mentem a férfivécébe, meg a nőibe is, kezet mosni, mert szappan a férfiben nem volt (találtatott?). Ma reggel pedig kutyasétáltatás után mentem a teszkóba ugyanazt csinálni, mint a kutya a bokor alá, csak a teszkó vécéjében (akkor még, fél hét felé) nem voltak hajléktalanok. 

Aztán mentem a megyei könyvtárba is, ahol szintén nem volt szappan, és valószínűleg szép lassan felfedeztem volna a város összes potyán használható illetlen helyét, de az előbb megjöttek a tegnap reggel riasztott vízvezeték-szerelők. Egyikük egy nagy csavarkulccsal meghúzott egy nagy anyát (nem egy nagyanyát - hiába kar kijavítani a word), aszonta kész is, pénzt nem kért, és a kollégával távozott. Vagyis finoman szólva sem volt nagy gáz, de nekem ezért kellett ma reggel is a teszkóba menni. Még jó, hogy magában az áruházban nem is jártam…

Dolgozni csak pontosan, szépen... (sem érdemes)

Most zsinórban négy hétig nem délelőttös műszakban tartózkodtam a munkahelyemen (írhatnám, hogy dolgoztam, de minek), a múlt héten ráadásul éjszakáztam, kellemes, tizenkét órás műszakban, miszerint este hattól reggel hatig. (Az csak a hab a torkán, hogy hétfőn kapásból reggelre mentem, aztán jöhettem haza, hogy este visszamenjek.) Gyakorlatilag a gyárban laktam, csak néha hazajöttem kicsit aludni. Ennek megfelelően teljes életre kellett berendezkednek, hisz a napnyugtát és napkeltét egyaránt a sorkapocs-műhely koszos ablakán át szemléltem egész héten. A legfontosabb elemek a következők.

Táplálkozás

Az éjszakai műszak alapvető tápláléka az ír kávé lenne, hisz a mondás szerint minden alapvető tápanyagot (koffein, cukor, zsír, alkohol) tartalmaz, csak egyfelől tilos, másfelől a kávétól nagyobb dózis esetén fáj a hasam, meg rezeg a fejem, és azt nem szeretem. Úgyhogy energiaital (két doboz, tízkor és kettőkor fogyasztva), óránként egy nagy pohár nagyon hideg szóda (eleinte a szájon át, a vége felé már arcba locsolva – mert a célzás is nehezebb, meg így jobban is frissít), kakaós nápolyi, kakaós csiga, valami szendvics meg hajnaltájt némi gyümölcs

Szórakozás

Ez fontos kérdés, hisz nem csak kakaós csigával él az ember, fel kell szerelkezni a szükséges kultúrforrásokkal, ha már a rádiók hallgathatatlanok. (Tényleg, csak engem idegesít, hogy éjszaka minden kereskedelmi adón valami végtelenített tu-tuc megy? Vagy ez csak dolgozás közben egy rémálom, beszívva pedig az Úr Hangja? )Komoly szorongásom ugyanis, hogy olvasható könyv hiányában mindössze Büdös Lajos Hogy érted azt, hogy félkemény? című verseskötete maradna, mely poémáiban a Mester legemlékezetesebb hasmenéseit örökíti meg, lírai távolságtartással persze. Így aztán viszek egy Vonnegut novelláskötetet, egy vaskosabb válogatást Ráth-Vég István kultúrtörténeti írásaiból, egy zsebformátumú  Bhagavad-Gítát, meg némi Tamási Áront hangoskönyv formájában. Ki tudja, mihez lesz kedvem? Tizenkét órában bármi megeshet, még az is, hogy zenét hallgassak, de azt előrelátóan nem vittem.

Munka

Ez pont úgy ment mint máskor, csak komolyabb ütemezéssel, ilyeneket gondoltam, hogy mondjuk kettőkor szerelek, háromig becsomagolok valamit, és éjfélnél tovább nem nyomkodom a rugókat valami izébe (na jó, sorkapocsba), reggel öt után pedig elkezdek készülődni a hazatérésre. Amúgy az egész olyan patópáli hangulatú, mindenre ráérünk, hol van még a reggel, egyszóval minek annyira rohanni, bármivel is. A bakelit nem szalad el, nem természete  az neki.

Jövő héttől állítólag visszaáll a világ rendje, vagyis a délelőttös műszak, de mikor utoljára erről volt szó, jött az éjszakázás.

Ja, és nyilván több lesz a fizetésem is a pótlékok miatt, de az összeg persze így is a szánalmas-megalázó tengely tetszőleges pontjára várható.

Ünnepi készülődés hangulatban

Idén szerencsére hétvégére esik húsvét, így már hét közben lehet készülődni, sürögni-forogni, bár, hogy a sürgést hogy is kell csinálni, azt nem tudjuk. Mert a húsvét nagy ünnep, ekkor született, (vagy halt meg esetleg támadt fel) a Jézus nevű Krisztus, akit templomokban láthatunk gyakran, felszögezve a falra. Meg a nyúl is ilyenkor tojik, pirosat. (Ami persze nem jelenti azt, hogy tojik a felszögezett Jézusra, csak ünnepli a tavaszt, már amennyire egy nyúltól telik.) Meg ilyenkor a legények felveszik legszebb hétköznapi ruhájukat és meglocsolják a kertet, a torkukat valamint a lányokat, bár őket nem sörrel. Ezért csokinyulat kapnak, vagy nem.

Nálunk húsvét vasárnap mindig ugyanaz a menü, ez már egy tradicionális hagyomány:  trappistasajt-leves disznófüllel, főételnek rántott foxi tejszínes fokhagymával, a desszert meg túrós bejgli barna sörben párolva. Idén igen jónak ígérkezik a foxi, jó zsenge, csak nehéz megborotválni mielőtt levágjuk.

Meg jönnek rokonok is, vagy nem, de a lényeg hogy együtt legyünk. Ja, és festünk tojást, népiesen persze hagymahéjjal meg vegetával, zokniban. Meg festünk sonkát is…

Elhúzott....

Elhúzott, na végre. Persze pont úgy, ahogy volt eddig. Mert, mondta, hogy nem mond le, de másnap lemondott...magából csinált senkit. Méltóságról szó sem essék...