Most zsinórban négy hétig nem délelőttös műszakban tartózkodtam
a munkahelyemen (írhatnám, hogy dolgoztam, de minek), a múlt héten ráadásul
éjszakáztam, kellemes, tizenkét órás műszakban, miszerint este hattól reggel
hatig. (Az csak a hab a torkán, hogy hétfőn kapásból reggelre mentem, aztán
jöhettem haza, hogy este visszamenjek.) Gyakorlatilag a gyárban laktam, csak
néha hazajöttem kicsit aludni. Ennek megfelelően teljes életre kellett
berendezkednek, hisz a napnyugtát és napkeltét egyaránt a sorkapocs-műhely
koszos ablakán át szemléltem egész héten. A legfontosabb elemek a következők.
Táplálkozás
Az éjszakai műszak alapvető tápláléka az ír kávé lenne, hisz
a mondás szerint minden alapvető tápanyagot (koffein, cukor, zsír, alkohol)
tartalmaz, csak egyfelől tilos, másfelől a kávétól nagyobb dózis esetén fáj a
hasam, meg rezeg a fejem, és azt nem szeretem. Úgyhogy energiaital (két doboz,
tízkor és kettőkor fogyasztva), óránként egy nagy pohár nagyon hideg szóda
(eleinte a szájon át, a vége felé már arcba locsolva – mert a célzás is nehezebb,
meg így jobban is frissít), kakaós nápolyi, kakaós csiga, valami szendvics meg
hajnaltájt némi gyümölcs
Szórakozás
Ez fontos kérdés, hisz nem csak kakaós csigával él az ember,
fel kell szerelkezni a szükséges kultúrforrásokkal, ha már a rádiók hallgathatatlanok.
(Tényleg, csak engem idegesít, hogy éjszaka minden kereskedelmi adón valami
végtelenített tu-tuc megy? Vagy ez csak dolgozás közben egy rémálom, beszívva pedig
az Úr Hangja? )Komoly szorongásom ugyanis, hogy olvasható könyv hiányában
mindössze Büdös Lajos Hogy érted azt,
hogy félkemény? című verseskötete maradna, mely poémáiban a Mester
legemlékezetesebb hasmenéseit örökíti meg, lírai távolságtartással persze. Így
aztán viszek egy Vonnegut novelláskötetet, egy vaskosabb válogatást Ráth-Vég
István kultúrtörténeti írásaiból, egy zsebformátumú Bhagavad-Gítát, meg némi Tamási Áront
hangoskönyv formájában. Ki tudja, mihez lesz kedvem? Tizenkét órában bármi
megeshet, még az is, hogy zenét hallgassak, de azt előrelátóan nem vittem.
Munka
Ez pont úgy ment mint máskor, csak komolyabb ütemezéssel,
ilyeneket gondoltam, hogy mondjuk kettőkor szerelek, háromig becsomagolok
valamit, és éjfélnél tovább nem nyomkodom a rugókat valami izébe (na jó,
sorkapocsba), reggel öt után pedig elkezdek készülődni a hazatérésre. Amúgy az
egész olyan patópáli hangulatú, mindenre ráérünk, hol van még a reggel, egyszóval
minek annyira rohanni, bármivel is. A bakelit nem szalad el, nem
természete az neki.
Jövő héttől állítólag visszaáll a világ rendje, vagyis a
délelőttös műszak, de mikor utoljára erről volt szó, jött az éjszakázás.
Ja, és nyilván több lesz a fizetésem is a pótlékok miatt, de az összeg persze így is a szánalmas-megalázó tengely tetszőleges pontjára várható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése