2012. április 26., csütörtök

Dolgozni csak pontosan, szépen... (sem érdemes)


Most zsinórban négy hétig nem délelőttös műszakban tartózkodtam a munkahelyemen (írhatnám, hogy dolgoztam, de minek), a múlt héten ráadásul éjszakáztam, kellemes, tizenkét órás műszakban, miszerint este hattól reggel hatig. (Az csak a hab a torkán, hogy hétfőn kapásból reggelre mentem, aztán jöhettem haza, hogy este visszamenjek.) Gyakorlatilag a gyárban laktam, csak néha hazajöttem kicsit aludni. Ennek megfelelően teljes életre kellett berendezkednek, hisz a napnyugtát és napkeltét egyaránt a sorkapocs-műhely koszos ablakán át szemléltem egész héten. A legfontosabb elemek a következők.

Táplálkozás

Az éjszakai műszak alapvető tápláléka az ír kávé lenne, hisz a mondás szerint minden alapvető tápanyagot (koffein, cukor, zsír, alkohol) tartalmaz, csak egyfelől tilos, másfelől a kávétól nagyobb dózis esetén fáj a hasam, meg rezeg a fejem, és azt nem szeretem. Úgyhogy energiaital (két doboz, tízkor és kettőkor fogyasztva), óránként egy nagy pohár nagyon hideg szóda (eleinte a szájon át, a vége felé már arcba locsolva – mert a célzás is nehezebb, meg így jobban is frissít), kakaós nápolyi, kakaós csiga, valami szendvics meg hajnaltájt némi gyümölcs

Szórakozás

Ez fontos kérdés, hisz nem csak kakaós csigával él az ember, fel kell szerelkezni a szükséges kultúrforrásokkal, ha már a rádiók hallgathatatlanok. (Tényleg, csak engem idegesít, hogy éjszaka minden kereskedelmi adón valami végtelenített tu-tuc megy? Vagy ez csak dolgozás közben egy rémálom, beszívva pedig az Úr Hangja? )Komoly szorongásom ugyanis, hogy olvasható könyv hiányában mindössze Büdös Lajos Hogy érted azt, hogy félkemény? című verseskötete maradna, mely poémáiban a Mester legemlékezetesebb hasmenéseit örökíti meg, lírai távolságtartással persze. Így aztán viszek egy Vonnegut novelláskötetet, egy vaskosabb válogatást Ráth-Vég István kultúrtörténeti írásaiból, egy zsebformátumú  Bhagavad-Gítát, meg némi Tamási Áront hangoskönyv formájában. Ki tudja, mihez lesz kedvem? Tizenkét órában bármi megeshet, még az is, hogy zenét hallgassak, de azt előrelátóan nem vittem.

Munka

Ez pont úgy ment mint máskor, csak komolyabb ütemezéssel, ilyeneket gondoltam, hogy mondjuk kettőkor szerelek, háromig becsomagolok valamit, és éjfélnél tovább nem nyomkodom a rugókat valami izébe (na jó, sorkapocsba), reggel öt után pedig elkezdek készülődni a hazatérésre. Amúgy az egész olyan patópáli hangulatú, mindenre ráérünk, hol van még a reggel, egyszóval minek annyira rohanni, bármivel is. A bakelit nem szalad el, nem természete  az neki.
Jövő héttől állítólag visszaáll a világ rendje, vagyis a délelőttös műszak, de mikor utoljára erről volt szó, jött az éjszakázás.

Ja, és nyilván több lesz a fizetésem is a pótlékok miatt, de az összeg persze így is a szánalmas-megalázó tengely tetszőleges pontjára várható.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése