Tényleg valami hiba lehet a mátrixban, a paranormális
jelenségek áthatják mindennapjaimat, például nem látom a logikát a munkabeosztásomban,
a könyvtári határidőkben meg abban, hogy miért dühös az, akinek szomorúnak
kellene lennie és fordítva.
És persze az apróságok. Megfigyeltem mostanában, hogy a
kutya (kutyám, kutyánk)határozottan jobban szeret a flaszteren közlekedni, mint
a fűben, ami nem vall rá, meg egyáltalán, nem valami kutyás. Pedig a fűben
lehet kutyapisit szaglászni, döglött madarakat tanulmányozni, füvet legelni
valamint nyomokat hagyni magunk után. Ennek ellenére az eb csak a fiziológiailag
szükséges minimumot tölti a füves részeken (mert jó érzékkel nem kakál a
járdára), de a szaglászást is inkább a betonon intézi. Lehet, hogy öregkori szenilitás, v agy szénanátha, vagy csak
túlságosan urbanizálódott az elmúlt két évben. Vagy megszállták az idegenek.
Aztán kutyasétáltatás után pizzát sütöttem(illetve mirelit
pizzát tettem a sütőbe, ami azért nem ugyanaz), ahol a szakácsművészet kimerül
a doboz kibontásában. De hogy kreatív legyek, szokásommal és fennen hangoztatott
hitelveimmel ellentétben kecsapot is csorgattam rá, mert a mirelit pizza azért
elbírja, legalább lesz valamilyen (konkrétan kecsap) íze. Szép merőleges
csíkokban oszlattam el rajta az anyagot, a vége pedig egy takaros piros
horogkereszt lett, négysajtos alapon. Mármost vagy tudattalan náci voltam
mindig is, vagy liberális demokrata létemre váratlanul benácultam (mondjuk
külföldön mindig eléggé utálom a külföldieket, Londonban például a sok hülye
német, de főleg olasz turistát, akik jellemzően üvöltöző és tülekedő, estére
részeg középiskolások osztálykirándulásaiban materializálódnak), esetleg és
vagyok Hess vagy egy másik főnáci aktuális reinkarnációja. Vagy csak simán egy
ősi indiai napszimbólummal szakralizáltam silány ebédem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése