Valami még kimaradt a londoni anomáliákból: a
kísértet-Manhattan. Ami valójában persze nem Új Yorkban van, hanem a Canary Wharfnál,
ahol az egykori, lepusztult dokkok helyett egy hipermodern (azaz színtelen,
szagtalan) üzleti negyed épült, a bankszektor nagyobb dicsőségére.
Az egész tényleg olyan kicsit, mint Manhattan, de munkaidő
után, és pláne hétvégén annyi élet sincs benne, mint egy gázolt mormotában.
Emberrel gyakorlatilag nem lehet találkozni (ha nagy ritkán mégis, biztos, hogy
szintén turista), autók nem járnak a soksávos utakon, néha elsuhan ugyan egy
teljesen üres piros emeletes busz, de már az is furcsán hat, hogy sofőr
egyáltalán ül benne. Hisz egy kísértetvárosba kísértethajó (illetve busz)
illik.
A pázsit azonban manikűrözött, a járda gondosan takarított
(sehol a jól megszokott londoni kosz), a kávézókba és üzletekbe nyilván be sem
engednék az egyébként nem létező vásárlókat, nehogy összekoszolják a padlót, az
eladók meg nyilván a belvárosba járnak be enni meg dohányozni, ha egyáltalán
művelnek ilyeneket.
Nyilvánvaló, hogy az egész negyed egy díszlet, hiénaszerű
hollywoodi producerek építették, hogy aztán vámpír- meg zombifilmeket
forgathassanak benne, ahol Armani öltönyös élőhalottak eszik egymás oszlófélben
lévő agyát, a parkokban meg sápadt, emós tinédzserek ássák el félig kiszívott
barátnőjüket a szépen nyírt bokrok alá.
Hét közben, mivel nincs forgatás, Armani öltönyös
élőhalottak járnak be dolgozni a felhőkarcolókba (amik a helyi időjárásnak köszönhetően
tényleg gyakran karcolják az alacsonyan szálló felhőket), ahol kávéznak,
árfolyamra spekulálnak, majd gyorsan hazamennek, elvégre senki sem kíváncsi,
hogy fest a környék sötétedés után. Hétvégén meg végképp elkerülik az egészet,
mert bármikor jöhetnek a filmes zombik, vagy az igaziak, ezt senki sem tudja
pontosan, bár gyanús hogy hetente átlag két titkárnőt találnak vérbe fagyva,
különböző szendvicsbárok mosdóiban.
Még jó, hogy mi megúsztuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése