Heti hülyeség

Az elmúlt napokban ezeket a gyöngyszemeket gyűjtöttem a rádióból (Kossuth főleg), mert mostanában szokásom lett feljegyezni az igazán fajsúlyos marhaságokat.

„Ezen a szálon mentem, követve a nyomokat…” – A szálon???

„Igen, ott Sanghajban, sőt korábban később is.” – Time And Relative Dimension In Space, gondolom.

„Mondok néhány városnevet: Besztercebánya, Budapest, Habarovszk, Sanghaj és Kalifornia” – no comment.

„A szegénység egy szociológiai probléma!” – Inkább társadalmi, a szociológiának meg inkább téma.

„Én azt gondolom, hogy arra gondoltam, mikor kérdeztem, hogy is van ez, mert nem gondoltam rá, hogy probléma lehet.” – Ja, egyből gondoltam.

„Nyílt egy emlékszoba, a házában, és… ez egy ilyen szoba.” – Ki hitte volna?

És a legjobb:

„- És milyen volt Amerikában?

-         ???

-         Olvastam, hogy voltál Dzsordzsában…

-         Öööö… az igazából Grúzia, csak angolul.”

Na ja, Csehországban meg mindenki bohém. Egy rapszódiában.

A karácsonnyal az a baj...

hogy az embernek nem pont akkor van ünnepi hangulata, mikor az a naptárilag indokoltnak tűnne, legalább is másoknak.

Mert lehet, hogy a hidegben ablaktisztítás, a mániákus porszívózás vagy az elszúrt sütemények kapcsán Isten nevének hiába szánkra vétele (sajnos negatív értelemben) tekinthető ugyan egyfajta ünnep előtti meditációnak, de azért sokat nem segít. Mert az emberek egy jelentős része szenteste már csak ideges, nyúzott és szentségel, centikre van attól, hogy felgyújtsa a karácsonyfát, jobb esetben csak véletlenül.  

(Plusz hajszolt tekintetű háziasszonyok lesik a család/vendégek minden rezdülését, és a legkisebb fintorra a „Szóval nem is jó???” bődüléssel büntetnek, erre ugyanis nincs jó válasz. Még az sem, hogy mondjuk a szájpadlásomba ment egy szálka, mert adott helyzetben ez is csak ügyetlen magyarázkodásnak hat.) 

És ott vannak még az ajándékok. Ma már lehetetlen értelmes dolgokat venni. Mert a megajándékozott vagy gyűjt valamit, de akkor biztos megvan már neki, vagy nem, de akkor meg mit vegyünk. Az úgy nevezett „hasznos” ajándék (zokni, sál, lábas, intim betét) eleve sértés, az alkohol árt, a csoki hizlal, karibi körutazásra meg nem telik. A dévédé minek (már úgyis letöltötte, ha érdekli), a kondibérlet tahó egy célzás, a saját készítésű ajándékok meg rendszerint kínosak, mert bénán néznek ki és/vagy ragasztószagúak.

Miközben még számításba sem vettűk a licit-effektust, vagyis, hogy illik eltalálni, a másik mennyit költ a mi ajándékunkra, és nem nagyon alá- vagy fölélőni. 

Viszont a felhalmozódott feszültség levezethető mosogatással. 

Talán ezért jobb ötlet, amit pl. az angolok tömegesen csinálnak, hogy szentteste irány a kocsma, étterem vagy szusibár, mosogatás nincs, a szakács nem ideges (vagy ha igen, csak hátul, a konyhában, azt meg úgysem látjuk), ajándékozás másnap reggel, kisimultabban. Igaz az éttermi személyzetek így dolgoznak szenteset, de náluk a karácsony úgyis huszonötödikén kezdődik a csízzel a csupasz körtefán, és aztán jó sokáig tart, egészen január tizenkét ugra-bugra úrig. Ami elég sok idő ünnepelni, még egy angolnak is.

Eccer minden jól lesz majd eccer

A fodbal az igen nagyon fontos, főlek a nemzettudat miatt, vagyis szempontjából. Régen, a mi időnkbe bezzeg minden gyerek fodbalista kart lenni, ojjan pédáji voltak, mint a Cucu, meg a Totya a’ ezüstcsapatból, abból. Az a fodbal még fodbal volt, kivertük a ruszkikat (vagy a ruszkiknak? nemtom…) meg másokat is, ma meg minket vernek, persze nem pont engemet a tévé előtt, csak lelkileg, a szívemből. Mer én a fodbalért élek, hallok, csak nincsen igazi fodbal idehaza, a fradiemtékán sincs már harc, csak utána Csöcsös Tocsogó bár és grillben.

De most inkább arról akarok beszélni, hogy kéne jó fodbal végre, meg jó meccsek is kénének. Jó, lesznek ilyen stádiumok, vagy stadionok, bazi nagyok, meg minden, de nincsenek jó fodbalistáink nekünk, hogy játszanak benne. Nem vagyunk a vébén meg az ebén, derég már, sose igazából. Csak jeggyel, de az meg drága, meg ugye utazni, és akkor is csak a lelátó. (Nem mondom szotyival kibírható, de nem a mi fijajink jáccanak, hát úgy elég semmiféle.) Meg van amúgy is a vébében a tévé,l izé, a vébé a tévében is benne.

Úgyhogy majd talán a gyerekek azok csinálnak végre valami nagy valamilyet, az én fijam a Döncike is jár ilyen dologba, a Kohár Tyutyu Fodbalakadémijára, ez van itt a sarkon, a kisábécé mellett, és igen jó. A kölyök tud már ultizni, ismeri a kisfröccsöt, nagyfröccsöt, házmestert, és úgy köp mint a Messzi se! Mint egy Ronáldó Maradóna! Állítólag az edző, Kula Bá’ aztat monta, jövőre a legjobbak labdát is kapnak, a többieknek még egy év szotyis edzés, meg futás, marha sok.

Na, ők már majd kijutnak az ebévékévére, vagy hogyan ragzák azt a izét. Ott meg majd jól kipicsázzák az eneszkát a Mateussszal, vagy kivel, vagy kivel is van most ez a Mateusz. A Lótár.

Meg a gyereknek lesz már stationja, nem saját persze, de ahol fodbalozhat, körülmények között. Amiktől meg jól fog fodbalozni, elvégre nem lehet, hogy rosszul fodbalozzon, ha már világkörülményű színvonalok lesznek mindenhol, úgy mondják szerteszét. Mer azok így hatnak az emberre.

Meg addigra lesz majd ilyen menő tévénk, nagy lapos meg dudoros, vagyis csak úgy látványilag lesz dudoros, szemüveg sem kell majd, de lapos lesz nagyon. Meg nagy. Szóval a stádiumba nem is kell majd kimenni, lehet azon nézni a Döncit, ahogy vágja a gólrúgást, vagy szögletet taccsol a tizenhatoson, szabadrúgásból. É közben lehet inni majd söröt, sőt söröket, amit a stacionba úgyse hagynának. Meg ha ott hideg van , vagy meg esik, akkor itthon nem, Legalább is benn. De azér jó lesz majd a sok szép fodbalpálya majd, sok jó fodbalistával, ők már a vérünkbe vannak, genetikusan Jól fognak mutatni a tévében, meg a Busuló Lyuhász figura is a tetején, rajta.

Közgazdaságtan I. - Politikai gazdaságtan

A gazdaság egyáltalán nem olyan bonyolult dolog, mint ahogy (amilyennek!) be akarják állítani mindenféle bizniszszkúlos professzorok, akik vastag könyveket írnak, és azoknak is a fele képlet, ami ugye eleve távol a áll a  magyar törzsökös, józan magyar paraszti magyar gondolkodástól. Ami magyar, ha még nem említettük volna. 

Szóval a gazdaság alapja a politika, a hatalom az pénz és vice versszak, már Montekukori is megmondta. Ezért hát ha érteni akarjuk a magyar, az ejrópai, a globális, sőt a galaktikus gazdaság mechanizmusait, elég néhány alapelvet fejben tartani, miszerint: 

1. Az MSZP a bankok pártján áll.
2. Minden baloldali és liberális a bankok pártján áll.
3. A bankok utálják az embereket (csak a pénzüket akarják), de szeretik a baloldaliakat és liberálisokot. …-kat.
4. A Fidesz a rezsicsökkentés pártján áll, és az emberekén.
5. A Fideszt nem szeretik a bankok, csúfolják őt, és belepisilnek a dzsakudzzijába.
6. De a Fidesz kitart és harcol.
7. A baloldal betart és a bankok pártján áll. Onnan tart be.
8. A baloldal egy maffia.
9. A Fidesz viszont nagyon demokratikusan és átláthatóan működik, egy fideszes eleve egy Supermanba oltott Teréz anya, valamint szép, művelt és szerény.
10. A baloldali viszont szükségszerűen aljas, bunkó és büdös a lába, meg lop. A bankok meg szeretik, csak ne tőlük lopjon, mert akkor mégsem.
11. A baloldal az emberek vérét szívja, hogy gazdagodjon, és bankok pártján áll.
12. A Fidesz ellenben az emberek vérét szívja (de az direkt jó, pl. magas vérnyomás ellen), és azokat kedves nemzeti nagytőkéseknek adja, azok meg adnak vissza belőle, de hát egy nemzet szerető kebelében ez már csak így szokás. Lajos a megmondhatója.
13. Egyszóval: ők a rosszak, mi a jók, mi tudjuk legjobban elkölteni a pénzedet. 

+1: Az állat én vagyok.

 

Nos ennyi egy totószerű összegzésben a gazdasági alapelvek esszenciális lényegének kivonatos párlata, részletes elemzés rendelhető a Századvégtől. Kormányoknak kedvezmény!

Nyelvi szépségek

Valami családi/gyerek program hirdetésében azt írják-mondják, hogy 3D-gyurmázás! Mér’ van másmilyen is? Mondjuk 2D gyurmázás, amikor odamegy a kölök, aztán nagyot néz mikor a kezébe nyomnak egy rajzlapot meg némi színes ceruzát, mert a 2D gyurmázás az ugye rajzolás. A 4D meg a gyurmafilm…

 Egyébként is elég idegesítő a sok nagybetűs fellengzés, hogy Y2K (emlékszik még valaki?) meg X és Y generáció (felkészül: Z a hangya), nem is beszélve arról, hogy WC, ami pedig csak klotyó. (Példamondat: OMG, CCTV-n 3D-ben csekkolja a bossz a PA-t a WC-n, mi a WTF csinál.)

Amúgy alapvető jelenség, hogy a szavak lassan elveszítik jelentésüket, nem az eredetit, hanem bármelyiket. Mint amikor egy újonnan hajszín-castingolt fiúcsapat legeslegelső számát úgy vezetik fel a médiákok, hogy a legújabb sztárok első slágere! Honnan tudják, hogy sztárok lesznek a gennygombócok, és hogy pont ez az izé lesz sláger, illetve hogy ettől lesznek sztárok rögtön?

És egy kormánypárti egyujjas-agyú miért mond ilyeneket, hogy olcsóbb lesz a rezsi? Mikor a rezsi valaminek az ára, az ár meg nem lesz olcsóbb, az árnak ugyanis nincs ára, ő maga az. Mint Heideggernél: a lét nem létezik, mert az létezik, ami léttel bír, de a lét nem bír léttel, ő maga a lét. A lét létlik.

Az Y-generáció meg alacsony rezsiárak mellett gyurmázik 3D-ben. A WC-n, nyilván.

Disznóság

Magyar disznók magyar ólban magyar gazdák által röfögjenek! - mondotta valami kormányzati fősertés az áfacsökkentés kapcsán, márhogy az élő meg a féldisznón (ami valószínűleg halott már, plusz eldől az ólban) kisebb az áfa.

Érdekelne, hogy egy minisztériumi íróasztal mögött pont hogyan is képzelik el a röfögtetést? A gazda (aki magyar, vagyis bajszos és szalonnakedvelő fidesz-szavazó, legalább is így képzelhetik odafönn) előröfög, a disznók meg utánaröfögnek, esetleg a gazda (bajszos etc.) addig csiklandozza/dögönyözi a disznót, míg az nem röfög, ez lenne az ún. "prvokált röfögés", vagy a gazda maga egy disznó és röfög, a malacai helyett is (melyek így általa röfögnek). Magyarul persze.

Isa por es...

Ma délelőtt a péktől hazafelé felfigyeltem egy kisteherautóra. Igazából nem volt rajta semmi különös, vajszínű árnyalat, sötét üveg, koszos ponyva. Viszont felirat vagy logó sem volt rajta, leszámítva egy-egy apró betűs webcímet az oldalán meg a hátulján. Én meg megpróbáltam kisilabizálni, mióta ugyanis megtanultam olvasni (még 1823-ban) kényszeresen el kell olvasnom mindent, csokicímkét, reklámtáblát, mindent, de gondolom ezzel sokan vannak még így.

Ez esetben viszont ez elég nehezen ment, hogy akkor mi is van odaírva. Havasszoros... havonszaras... homokszaros... neem, hamvakszorasponthu. Na ez elég bizarr, mert ugye:

- Írhatnák azt is, hogy temetkezési vállalkozó, nyilván csak ők szórhatnak legálisan.
- Meg lehetne valami cím, telefonszám, de nem csak egy egészen közelről olvasható honlapcím.
- És hát egy temetkezési vállalkozástól inkább azt várnánk, hogy a kaszni fekete és az üveg fehér. (Jó, tudom, ez csak a teherautójuk, de az imidzs az imidzs valamint biznisz iz júzsöl.)

Így aztán elszabadulhat az ember fantáziája: Lehet pl., hogy hagyományosan már nem is temetnek, ők csak szórással foglalkoznak, de az számtalan módon teszik, kézzel, géppel, flakonból, nagy nyomású  permetezőből, meg különböző helyekre (szent folyókba, kevésbé szent folyókba, koszos kis patakokba, mezőre, rétre, mákostésztára, a szomszéd autójába etc.).
De az is előfordulhat, hogy azért csak webcím van, mert pusztán virtuálisan szórnak (nyilván egy tamagocsi-temetőben), az egész megy online, regisztrálok, belépek, megadom hogy kit és hol, aztán megnyomom a "szórás" gombot és mehet. Fizetés kártyával, Fácsés lájkolóknak öt százalék kedvezmény.

Végül is mindegy, még nem érzem az égető szükségét, hogy szórjak vagy szórjanak, nem tervezem, hogy feliratkozzak, bár ha van valami jó first minute akció, meggondolandó. Esetleg kérek egy szórás-foglalást (elsőbbségi beszállással, naná)szülinapomra, nincs is szebb, mint születésünk alkalmával jövendő elmúlásunkon merengeni. Bizonyos kor felett ez úgyszólván kötelező kör.

De ez a minimál-reklám igazából gerillamarketing, az ember arra számít, hogy ha rákkattint, jön a direktebb (pl. "Senki sem szór úgy, ahogy mi szórunk"), esetleg szórótanfolyamot is reklámoznak ugyanott. De nem, egy elég átlagos temetkezési vállalkozás honlapjára tévedünk, ahol a legextrémebb nagyjából az akciós légi temetés (kompletten 199 ezerért, áfával együtt!). reméljük ez nem hasonlít a tengerész temetésre, azaz nem egy bazi nagy tölgyfa koporsót dobnak ki a gépből. Zászlóval letakarva. És utánadobják a sírkövet is.

Tudomámlógia

Mivel a szociológia egy unalmas tudomány (vagy tíz évig az ellenkezőjét állítottam, de már unom - állítani is), új területeket kellene felfedezni a tudomány fénylő horizontján, már ha a horizonton vannak utak, jut eszembe ez is érdekes kutatási téma lehet. (Valamint, hogy hány angyal táncolhat egyszerre a tű fokán? És keringőt, tangót vagy bugit?)

Nyilván valami interdiszciplináris dologban kell gondolkodni, mint a biokémia vagy a paleo-irodalomtörténet, hisz ma ez a divat, tíz brit tudósból kilenc szerint legalább is. Valamint közülük nyolc ugyanolyan fogkrémet használ a mosógépben, vízkő ellen.

Szóval, az izgaalmas új tudományok lehetnének mondjuk:

- Kulturális ornitológia: a madarak szerepe a törzsi és modern kultúrákban, a mítoszokban, a népművészetben és a tányéron. (Mesélve, énekelve, faragva. sütve-főzve.)
- Asztrobotanika: földönkvüli növények tudománya, illetve ha nincsenek, akkor annak vizsgálata, hogy pontosan mely növényfajok nincsenek a Földön kívül, illetve miért, és mi módon nincsenek.
- Geopatológia: halott ásványok tanulmányozása, különös tekintettel arra, hogy a vizsgált kőzetek mikor és miben pusztultak el, illetve éltek-e vala egyáltalán? (Megkövült növények/állatok itt nem számítanak, azokkal foglalkozzanak az őslényes pacákok.)
- Gasztrolingviszika: ízlelés és nyelvhasználat összefüggéseinek vizsgálata, avagy melyik chilitől káromkodunk a legdurvábban (a Gordon Ramsay-skálán mérve) vagy melyik borász használja legtöbbször indokolatlanul a "tanninok" vagy a "gyümölcsös jegyek" kifejezéseket. Illetve omlósabb-e a karaj, ha "husi"-nak becézzük. (Kiegészítő terület: koviubi, sali, csoki, hambi etc.)
- Klinikai teológia:  hogyan imádkozzunk a betegekért a kórteremben, a műtőben és a hullaházban. A keresztény, a muszlim vagy a buddhista rítus hatásosabb-e, melyik gyógyszert lehet kiváltani velük, és számít-e lélekvándorlás a halálozási arány számításakor?
- Pszichoesztétika: az oligofréniák és pszichopátiák művészi vonatkozása, a neurózisok hatása a kortárs irodalomra, függőség és kreativitás, mennyire legyünk őrültek egy korszakos remekműhöz?
- Lógia: avagy lótudomány, na ez igazán interdiszciplináris (lótörténet, lóanatómia, lóságismeret, lópatológia, lószociológia, lóstatika és lódinamika, mikro- és makrológia). - Bár lehet, hogy a makrológia a rohadt nagy dolgok tanulmányozásának tudománya, mint az élet, a világmindenség meg minden...

Hálás nyelvek

Ma kiderült - mert  a jegyzőkönyv kedvéért érdemes leszögezni: az interháló und közösségi média korában minden disznóság kiderül egyszer - hogy a CBA vezetői különösen gusztustalan, primitív politikai körlevelükkel próbáltak nyomást gyakorolni a cég alkalmazottaira, hogy menjenek a 23-án abszolvált Birkamenetre. Merthogy posztkommunisták meg liberális gazemberek fenyegetik a multikkal az igaz magyarokat, főleg Szent Dagadó Viktor Főminiszter Urat, aki akkora formátum, hogy lassan a róla mintázott szobra is a Holdig ér.

Ez nyilván balhé, a cébésás baldauf meg lázár (megint indokolt a csupa kisbetű), viszont még csak nem is szégyelli magát egy ilyen tahó munkahelyi trollkodás után, őnekik ez magánvéleményük, meg tulajdonosok is, az alkalmazottaik meg nyilván örülnek az elvi-ideológia útmutatásnak, és lelkesen mentek birkamenetelni, bégetni a sok kicsi bayerzsoltival, mer az jó, plusz az akolmeleg. És amúgy ez nem magánvélemény, privát politikai állásfoglalás, ez kérem ez szimpla seggnyalás, kis hálás gesztus a Gazdi alfelének, hátha leesik még valami. Ami nem az.

Még szerencse, hogy a nevezettek nem vudu-hívők mondjuk, akkor kötelező lenne a holdtöltekor fekete kakas vérében fürdés, illetve nem lenne kötelező, de erősen ajánlanák, ami majdnam ugyanaz. Ez honnan is ismerős? Megvan: akié a föld azé a vallás, akié a bót, azé az alkalmazott, aki igazából a tulajdonosok szemében jobbágy, csak nem így hívják. Legfeljebb egymás közt. Nem is leveleznek fele, csak a falusi bíróval (esetünkben boltvezető), aki majd megmondja a sok parasztnak, hogy mi mennyi merre.

Na ettől a hűbérúri tempótól lesz minden normális embernek hányingere: úgyhogy innentől sokakkal együtt én is bojkottálom a cébéát, a fideszmagyar szarulnemzeti üzletláncot. Azt mondom felebarátaim: ha cébéát láttok, szaladjatok onnan, ahogy a torkotokon kifér!

Könyvajánló - Neil Gaiman-Terry Pratchett: Elveszett próféciák

Megint muszáj megemlékezni, az aktuálisan olvasott könyvről, mert ki ha én nem, ráadásul meg is lepődtem rajta, igaz már nem először. Neil Gaiman-től eddig két könyvet olvastam, az egyik nem tettszett, a másik igen, ez meg eléggé, bár nem egyedül írta, hanem a sokak által magasztalt Terry Pratchett-el közösen, aki viszont nem akkora kedvenc, talán nem véletlenül. A fantasy ugyanis egy olyan irodalmi (filmes stb. ) címke, amitől garantáltam menekülök, ennél jobban már a csak a 'musical' szótól ver ki a víz, az (néhány jelentékeny kivételtől eltekintve) tényleg az emberiség-ellenes bűnök kategóriájába tartozik.

Az Elveszett próféciák viszont egész jó (csak a cím fordítását nem értem, eredetiben ugyanis Good Omens), a fülszöveg szerint a világvége még sosem volt olyan vicces, dehát ezt én nem tudhatom, világvégét még csak tévében láttam, és az néha elég vicces, bár egyszer megnézném Tarantino rendezésében is.

És akkor egy rövid részlet (ahol egy angyal meg egy démon beszélget, régi kollégák amúgy):
"- Figyelj - mondta Crowley elkeseredetten - hány zeneszerzőt tudsz felsorolni a ti oldalatokon, mi? Elsőrangút, úgy értem.
Azirafael meglepettnek tűnt.
-  Hát nézzük csak... - kezdte.
- Kettőt - mondta Crowley - Elgar és Liszt. Ennyi. Az összes többi nálunk van. Beethoven, Brahms, az összes Bach, Mozart és a többiek. El tudsz képzelni egy örökkévalóságot Elgar társaságában?"

"(...) Mit gondolsz mennyi időnk van? - intett Crowley a Bentley felé, aminek fölpattantak az ajtajai.
- A jóslatok eltérnek - mondta Azirafael az utasülésre csusszanva. - Legalább az évszázad végéig, bár már korábban is számíthatunk különös eseményekre. Az utolsó évezred nagy prófétái jobban ügyeltek a versmértékre, mint a pontosságra.
Crowles a slusszkulcsra mutatott, ami magától elfordult.
- Azaz? - mondta.
- Tudod - válaszolta az angyal udvariasan. - 'És a világnak vége lészen, pampa-rampa-rampa négyben.' Vagy kettőben, hétben vagy ilyesmi. A 'hatban'-ra kevés a jó rím, úgyhogy azok jó évek lehetnek."

És milyen év jön mindjárt: "pampa-rampa-tiznenégyben"! Szóval mondom néktek, vegyetek babkonzervet sokat. Különben isa por es homu lösztök.

NOSZF (eratu)

Ma van a Nagy Októberi Szcialista Forradalom novemberi évfordulója, amiko a következő történt: a Patyomkin páncélos matrózai fellázadtak az Auróra cirkálón, mert büdös volt a hús, ezért lőni kezdték a Téli Palotát ősszel, amitől egy sortűz nyomán babakocsi gurult le egy lépcsőn. Valamint őszirózsák.

Az egészet Vlagyimir Iljics Markszengelsz szervezte a háttérben, a párizsi barrikádon, olasz futurista költőkkel (pl. Majakovszkij), és aztán átvették a kettős hatalmat Joszif Viszáronovics Kerenszkijtől a Dumában, ami egy dácsa, az amúri partizánoknál.

A cári családot  (II. Romanovot) később kivégezték Katyinnál, egy másik dácsában, illetve az egyik hercegnőt csak félig, mert később szerepelt egy róla elnevvezett rajzfilmben is. Aztán megalapították a Szovjetoroszország-Úniót, leniiinini úton, azaz Trockijjal, akit később egy mehikói jégcsákánnyal ért sajnálatos baleset, mikor véletlenül hátulról fejbe verte magát. Vele. A fehér bolsevikok meg polgárháborúztak a vörös mensevik kozákokkal a Donnál, de az később csendes lett.
A Csendes-Óóóceánnál meg véget értek a csaták. És mindez egy nap alatt!

Alma a fájától

Olvasom a Zindexen, hogy "Dinasztiák uralják a Pécsi egyetemet", mert pl. a jogi kar dékánja a saját fiát nevezi ki tanszékvezetőnek, meg egyébként is túl sok az apja-fia/lánya, férj-feleség átfedés az oktatók között. Kicsit olyan mint a Ewing család, csak úgy lehetsz valaki a cégénél, ha beleszületsz, esetleg beházasodsz, de ahhoz kell a Keresztapa jóváhagyása is.

Hát, ez nekem elég ismerős oktató koromból, itthon, a nem túl jelentős Kapozsváry Egyetemen is komplett családfákat lehette volna összeállítani a belső telefonkönyv alapján. Hogy adott karon a férj tanszékvezető, a feleség meg a doktori irodát gardírozza, a fater vezető, a fia ugyanott tanársegéd (ilyen több is akadt), szóval a dinasztikus viszonyok szintén adottak voltak.

Mert van ugye az örökké hivatkozott egyetemi autonómia (ami fontos, mert legalább nem az összes vezető pozícióba a miniszter/államtitkár nevezi ki a csókosait), de ez néha a kontroll teljes hiányához vezet. Hisz a magyar egyetemek alapvetően feudális intézménnyek, a hűbéresek bólogatnak uruk és parancsolójuk döntéséhez (és tartják a markukat) a jobbágyoknak meg már eszébe sem jut, hogy mindez máshogy is lehetne. Isten Kegyelméből Dékán Úr/Asszony, vagy bárki döntésképes lény egy adottság, kinevezi a fiát, hát ez van, ez a természetes, pont annyira, mint hogy reggel felkel a nap, a fű többnyyire zöld, a politikusok meg hazudnak.

És mifelénk amúgy is évszázados reflex, hogy minden szentnek a maga almafája felé hajlik a keze. Hogy ne essen messze tőle.

Sajtó mortale

A szokásos munkahelyi program keretében fogyasztott közszolgálatinak hazudott rádiószerűség megint alulmúlta önmagát. Ez önmagában nem érdemelne említést, a derék rádiósok a béka seggét már jó ideje csak felderítő ballonokkal érhetik el, de ma azért sikerült elképeszteniük.

Először is, ez volt az első nap (már abból amit hallottam), mikor csak pozitív hírek voltak, országunk dicső jelene és fényes jövője vetült lelki szemeink elé (merthát rádió, de a kétharmad bármikor bevezetheti a látható rádiót, és hogy ne hívják tévének - az annnyira nem forradalmi - mondjuk Vizuális Kormány Információ lesz a neve, a józan ész, meg e hejjesirás bolsevik ármánykodása ellenére is) miként szeretett vezetőnk, a Tokás Rezsiharcos Kisgömböc is elégedetten szónokol az elé terelt nyájnak, meg szavazásra buzdítja a diaszpóra magyarjait. Hát igen, nyilván Torontóból látják csak igazán jól az ottani magyarok (meg kedvezményesen honosítható házastársaik), mi lenne a jó nekünk, itt.

Egy setétebb árnyalat vetül csak az egész délutáni én kicsi pónim hangulatra, valami Hiller nevű komcsi (állítólag miniszer volt a marhája, meg professzor - na ja, én meg a római-parti pápa), hogy hát szétbarmolták az oktatást, mármint a Viktor meg a Rózsika, hát ember az ilyen? Még jó, hogy a derék hírszerkesztőknek eszükbe sem jutott megkérdezni valami tanárt vagy kutatót, hogy szerinte-e is-e, de nem , ők megkérdezték selmecigabikát az Egyre Ijesztőbben Halfejű Nőt, aki meg kinyögte, igen intellektuálisan, hogy "eeemúúttnyócév".

A hírműsorokban kicsit élvezkedtek még az ellenzék belső konfliktusain, bajaivideóztak egy egész keveset, de az pl. nem lett hír egyáltalán, hogy a vakkomondoros főfaszt végre kibaszták a pártból (a fideszből naná), miután már ő is beismerte, hogy részegen verte párszor a korlátba élete párja fejét, aztán meg vörös fejjel hazudozott. De ez nem hír, végül még megingik a munkavállaló (humánerőforrás) eleddig rendíthetetlen hite Pártunk és Kormányunk csodálatosságában, és nem termel, vagy nem olyan hatékonyan. Így meg ugye mikor hagyjuk már le végre Németországot?

De a délután úgy indult, hogy volt egy félóra David Attenborough-ról, aki kicsit értekezett a közszolgálati  média mibenlétéről, ilyeneket mondott például, hogy a hitelesség a legfontosabb. Ez meg lement a Kossuthon, és nem szakadt rájuk a szerkesztőségi szoba plafonja, miközben buzgón helyeseltek. (Persze lehet, hogy később leszólnak a Párttól, hogy mi volt ez a bíbíszís, imperilaista propaganda?)
Sir David amúgy ért hozzá, eretelileg a BBC nevű rádióhoz jelentkezett, de mondták neki, hogy nincs üresedés, de nem lenne kedve beszállni egy új projektbe? Úgy hívják "televízió", most indul.  (Később meg a BBC2 igazgatója is volt, az MTVA-hoz nyilván nem vennék föl, túl okos, túl független, meg ötletei és elvei is vannak, még 87 évesen is, mikor az itteniek szerint már minimum húsz éve nyugdíjba kellen lennie.)

Tanulság nincs, ennyi mára...

Az nátha gyötrelmeirűl

Folytatva a panaszkodást: az életem egy gyötrelem. Most konkrétan azért, mert köhögök mint egy.... nos, mint egy dolog ami köhög, plusz taknyos vagyok, és kijött a herpeszem. Ez már önmagában elég az összeomláshoz, de ráadásul még dolgozni is kell közben, amitől meg ugye nem lehet. Így aztán extra lassan telnek a nyolc órák, abba már bele sem merek gondolni, milyen lassan fog majd a pénteki tizenkettő.... Brrrrr...

Mindenhol fájok, a fájdalomcsillapítótól viszont izzadok, az ortom rojtos, de a krém, ami állítólag jó rá, nem gyógyítja csak csípi (és nem, ez mégsem annak a jele, hogy használ, ugyanolyan piros és fáj, vagy egy kicsit jobban), és nem tudok aludni.

A nemalvás persze csak részben a nátha következménye, satbil oldalfekvésben már tudok úgy lélegezni, mint Darth Vader, viszont az éjszakai zaj, az egészen rémes. Ugyanis az elmúlt két éjjel nekiálltak a csomópont útfelújításának, ami konkrétan azt jelenti, hogy este tíztől úgy hajnali hatig gyalulják lefelé az aszfaltot. Nappal nyilván nem akarnak nagy fennakadásokat okozni a közlekedésben, így csak elszórt légkalapácsolással múlatják az időt, éjszaka viszont nekiállnak a nagy gépeikkel, komolyan.
Mintha legalább is irodaházak lennének a környéken, meg elhagyott raktárak, nem pedig lakóházak, körbe-körbe, és nyilván a helyi erők nagy része nem pont éjszakai műszakban dolgozik a héten (ha igen, nyilván utat gyalul, szigorúan más ablaka alatt), szóval ilyentájt aludna mondjuk, már csak a munkaerő-újratermelés okán is.

Ráadásul a kutya sem tud aludni, így aztán egész délelőtt csak szédeleg fel-alá a lakásban, és néha véletlenszerűen elalszik valahol. Álmában csönget egy picit.

Az hajnali röptéri gyötrelemrűl

A hajnali gépeket egyre rosszabbul bírom, három után kelni, miközben éjfél körül alszom el (és nem alszom jól, mert folytonosan azon görcsölök, hogy mikor kell kelni - és nem, a horkolás sem azt jelzi, hogy hű de pihentetően alszom), szóval rosszul fizikailag is rosszul vagyok. Fáj a fejem, émelygek, görcsöl a gyomrom, rám sóznak mindenféle hitelkártyát ijesztő fiatalok a reptéren. Tényleg, be kellene tiltani az ilyen lerohanós marketinget, mondjuk reggel nyolc előtt - asszem még öt sem volt mikor valami szitibankos izék azzal nyomultak, hogy legközelebb a viájpí váróban várhatunk, korlátlan kaja meg pia, mintha reggel ötkor, szarul lévén pont erre vágynék. Hát nem, én egy ilyenkor egy ágyra vágyom, kilenc órái kelésre, meg utána sajtos pirítósra kakaóval, arra vágyom.

De e helyett marad a reptér, kvázi-zombi státusz (még csoda hogy a határőr fényképről felismer), meg valami szánalmas alvás-kísérlet, belső ülésen a falnak dőlve, amitől leszállás után kevésbé vagyok álmos, de a fejfájás meg a hányinger az ugyanaz. A csomagra várva szenvedek, a reptéri vonaton kínlódom, aztán valami hideg, szénsavas alkoholos üdítő (miszerint cider) meg majonézes-rákos szendvics révén kezdem visszanyerni emberi formámat, bár a majonéz később még megbosszulja magát.

Igazából másnapra, 9-10 óra alvás után leszek önazonos, így aztán egy átlagos lándöni úton egy nap már ment is a pocsékba, pedig ugye azért kell nekem három órát aludnom, hogy ne menjen. Mert így egy nappal több - nem feltétlen a lelkes városi turistáskodás, csak a kialvatlan rosszullét.

Ez persze régebben jobban ment, de úgy néz ki öregszem, így mindjárt negyven évesen kezdem értékelni a kényelmet, a rendes alvásidőt, a normális reggelit - azokat, mik túl vannak a puszta túlélésen. Ez huszonévesen nyilván máshogy volt, látom is Petrán, aki teljesen udvariatlan módon még mindig huszonéves, hogy bírja a pörgést mint a búgócsiga,  bár ha elfárad, akkor rögtön s nagyon. Ez nyilván ilyen női dolog, vagy nem.

Nekem tehát jó lenne egy délelőtti gép, úgy tíz vagy fél tizenegy körül, de másik felem nem hagyja ezt, inkább engem szenvedni hagy, az neki kevésbé fáj, mint pár órával kevesebb Londonban. Mondjuk évente egyszer én is kibírhatnám (mondhatjuk), de talán lehetne már rohadt ülésszám is a beszállókártyán, kevesebb gyomorideggel, meg a kézipoggyászos futóverseny kiiktatásával talán én is kisimultabban néznék a hülye repülőutak elé. Addig is a vizzer rohadjon meg a neve napján, bár nem tudom  mikor van, a katolikus egyház szerintem még nem kanonizált egy Szent Vizert sem. Szóval rohadjanak meg még máma inkább.

A szitibankosok meg szerencsére nem jelentkeznek, pedig szerintem voltam olyan hülye, hogy az igazi telefonszámomat adtam meg nekik. Fáradt voltam, na.


(p.s. Visszafelé amúgy nem is volt olyan gáz, normális alvás, rendes ebéd meg ilyenek után meglepően jól tűrtem a reptéri tortúrát, a futóverseny is inkább vicces volt, pláne a csaj, a ki előttem futott a kapuhoz, gurulós bőrönddel naná, és csak ott derült ki, hogy neki és az egész femilinek elsőbbségi beszállókártyája volt, indokolatlan többletköltségért. De akkor minek rohant? Sportoló? Vagy csak magyar?)