hogy az embernek nem pont akkor van ünnepi hangulata, mikor
az a naptárilag indokoltnak tűnne, legalább is másoknak.
Mert lehet, hogy a hidegben ablaktisztítás, a mániákus
porszívózás vagy az elszúrt sütemények kapcsán Isten nevének hiába szánkra
vétele (sajnos negatív értelemben) tekinthető ugyan egyfajta ünnep előtti
meditációnak, de azért sokat nem segít. Mert az emberek egy jelentős része
szenteste már csak ideges, nyúzott és szentségel, centikre van attól, hogy
felgyújtsa a karácsonyfát, jobb esetben csak véletlenül.
(Plusz hajszolt tekintetű háziasszonyok lesik a
család/vendégek minden rezdülését, és a legkisebb fintorra a „Szóval nem is
jó???” bődüléssel büntetnek, erre ugyanis nincs jó válasz. Még az sem, hogy
mondjuk a szájpadlásomba ment egy szálka, mert adott helyzetben ez is csak
ügyetlen magyarázkodásnak hat.)
És ott vannak még az ajándékok. Ma már lehetetlen értelmes
dolgokat venni. Mert a megajándékozott vagy gyűjt valamit, de akkor biztos
megvan már neki, vagy nem, de akkor meg mit vegyünk. Az úgy nevezett „hasznos”
ajándék (zokni, sál, lábas, intim betét) eleve sértés, az alkohol árt, a csoki
hizlal, karibi körutazásra meg nem telik. A dévédé minek (már úgyis letöltötte,
ha érdekli), a kondibérlet tahó egy célzás, a saját készítésű ajándékok meg
rendszerint kínosak, mert bénán néznek ki és/vagy ragasztószagúak.
Miközben még számításba sem vettűk a licit-effektust,
vagyis, hogy illik eltalálni, a másik mennyit költ a mi ajándékunkra, és nem
nagyon alá- vagy fölélőni.
Viszont a felhalmozódott feszültség levezethető
mosogatással.
Talán ezért jobb ötlet, amit pl. az angolok tömegesen
csinálnak, hogy szentteste irány a kocsma, étterem vagy szusibár, mosogatás
nincs, a szakács nem ideges (vagy ha igen, csak hátul, a konyhában, azt meg
úgysem látjuk), ajándékozás másnap reggel, kisimultabban. Igaz az éttermi
személyzetek így dolgoznak szenteset, de náluk a karácsony úgyis huszonötödikén
kezdődik a csízzel a csupasz körtefán, és aztán jó sokáig tart, egészen január
tizenkét ugra-bugra úrig. Ami elég sok idő ünnepelni, még egy angolnak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése