Nos, végre egy hét után újra határozottan embernek érzem magam (e kávéházi szegleten), mert elmút, a légcsőhurut, és hála az atntibiotilumok gyilkos hatásának, egy darabig nem is merészkedik vissza. Jön amúgy, minden télen hibátlanul, és pont egy hétre tesz harcképtelenné, és mindig ugyanaz: első nap láz. aztán idul a fuldokolva alig alvás, a takony az agyban meg a reggeli öklendezős felköhögés: Meg láz, magas und napokig, ilyenkor lassan már jobban sajnálom magam, mint a kóbor állatokat a városban, bár persze tudom, hogy nekik azért összehasonlíthatatlanabbul rosszabb.
De vége, ma már úgy keltem, mint egy ember, újra olvasok könyveket meg takarítok, lehet hogy mosni is fogok (lenne mit...), dolgozni azt mondjuk még három hétig nem kell, a hosszú karácsonyi szabadságot pont négy hétre sikerült nyújtani, bár én kicsit máris unok folyton itthon lenni. Nyilván innen a takarítási mánia, amint jobban vagyok...
Meg esetleg lehet szó grafomániáról is, vagy újra kezdek hímezni! Én ugyanis egyetemi (hallgató majd oktató koromban is) nyári szüneteim alatt több terítőt is... mondjuk Tour De Francot nézve, hideg sörökkel a kánikulában, de mégis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése