Elvégre épp kakácsony múlt, sérelmünkre...
Hallom ugyanis a tévében, valami szegedi kocsifeltőrős hírben a melegítős nénitől (aki tanú), hogy "épp szentestéztünk, mikor hallom, hogy..."
Én meg félrenyelem a diós tekercset (épp bejgliztem....), hogy ez mekkora találmány, bár az etimológiája legalább is kérdéses. Elsőször adódik, hogy egy Szentes környéki népszokásról van szó, de meg kellene kérdezni valakit onnan, hogy szoktak-e tézni, illetve, hogy ez nagyon tájjellegű-e? Vagy csak kicsit-e? (Már hogy még Szegeden-e is lehet-e eszentestézni-e?)
Vagy van olyan, hogy Szent Este, aki egy kevésbé ismert szent valahonnan a közel-keletről, egy részeges centúrió rossz útra tévedt és később megtért lánya, akit ugyan kihagytak az evangéliuomkból, de lelkes tanítvány volt, amúgy Ester, csak az utoló betűt véletlenül kihagyta egy írnok. (Erdetileg persze Július Augustus September Petronellának hívták, csak a keresztségben vett fel egy szép ószövetségi nevet.)
És szentesete Szent Estére emlékeznek, azaz szentestéznek, ez olyan, mint a betlehemezés, csak ohne pásztorok oder háromkirályok.
Van viszont Este alakú mézeskalács, radiátor mögé dugott macska és a hagyományos csirkeszárny kétféle szósszal, vuszterrel és vorcseszterrel. Meg stílenaht, amiről kevesen tudják, hogy egy Szent Estét dicsőítő kopt himnusz német fordítása, rossszul.
Vagy az is lehet, hogy a szenteste mégis az amire gondolok. Ez esetben Jézus születesére emlékezünk. És csak emlékezünk, hisz a szülinapja nem akkor van, de emlékezni bármikor indokolt lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése