Na kérem, ezen a héten az van, hogy öt nap alatt négyféle munkarendben dolgozom. Hétfőn délelőtt tíztől este tízig, kedden (vagyis ma) délután kettőtól hatig, holnap reggel hattól este hatig, csütörtök péntek meg reggel hattól du. kettőig. Derült ki mindez tegnap...
És bár a változatosság gyönyörködtet, a kiszámíthatóság viszont kényelmes, és ahogy öregszem, egyre inkább at utóbbit értékelem. (Bár lehet, hogy régebben is így volt, e tekintetben mindig kissé koravén voltam.)
Ez így viszont lassan olyan, mintha mondjuk tűzoltó volnék, akkor dolgozom, mikor riasztás van, és egy hétre sem látok előre, pedig én inkább vadakat terelő juhász lennék (és semiképpen sem katona), merugye az csak terelgeti nyáját, fújja furulyáját (na jó, halgattjam ájpodját) és birkaszartba lép, de ez is jobbnak tűnik, mint ami mocskot kedves kollégáim termelnek. Plusz a lyuhász csak othhagyja a juhbirkakakát, sőt kollégája a kutya után sem takarít.
És nagyon kiszámítható az élete, tavasszal kihajt, ősszel beterel, vgy valami ilyesmi, a kettő között meg népi fafaragásokat készít, valamint slambucot. Szemben a tűzoltóval, ki állandóan tiszta ideg, hogy mikor kell vonulni, sok csonkolt hullát lát véres autóbalesetekben, a végén meg bennég vlahol, de ha nem, elveszik a szolgálti nyugdíját. (A ktonákról nincs információm, abból csak néhány akadt a közvetlen családban...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése