Tegnapelőtt igazán elkötelezett, komoly és gyilkos jégeső zúdult reánk, én épp hazafelé tartottam busszal, mikor úgy kezdett záporozni a diónyi jég, hogy beszélgetni sem lehetett a buszon, meg aggódtam, mi lesz, ha le kell szállnom?
Addigra a csomópontban már nem volt jég, eső is mérsékelt, Petra meg a józan ész nyomán felmenekült a kutyával, nem a megállóban vártak.
Viszont. Másnap (avagy most épp tegnap) reggel a buszon persze mindenkinél ez volt a téma. Nagyjából három téma mentén:
- Kurva jég, szétverte a kertemet...
- Kurva jég szétverte a kocsimat... (két horpadás is vót)
- Kurva ufók kemtrélezik a főd szívcsakráját nálunk, mer irigyek, hogy mink ilyen táltos szíriuszi izék vagyunk...
Szóval a jégeső legalább három paradigma szerint értelmezhető. Van a mezőgazdasági, az urbánus, meg a zakkant, de az tény, hogy legalább egy napra mindenki amatőr meteorológussá vált, de minimum jégszakértővé. A helyett, hogy a tonikjukba tennék a jeget. A természet ellen úgysem tehetünk sokat, de ha isten citromot ad, csinálj limonádét, ha jeget, tedd bele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése