Előjogok, ellenpápa, Krokodil

1789 ben, a Meglehetős Francia Forradalom idején, ezen a napon volt az ún. „Csodák éjszakája“, merthogy Párizsban ekkor törölték el a nemesi előjogokat. Feltéve persze hogy ma augusztus negyedike van, ez nem biztos, nem találom az olvasószemüvegem, itt lent, a jobb sarokban meg nagyon kis számokkal van kiírva a dátum. 

Azt mondjuk nem tudom, hogy csak Párizsban volt-e e eltörlés, gondolom Marseille-ben is minimum, elvégre sokan Márszejeznek ejtik, ami egy ilyen forradalmi dolog, de hogy Lyonban vagy valami kis faluban is eltörölték-e a nemesi előjogokat, az legalább is bizonytalan. Lehet hogy ott csak a következő ötéves tervben vette észre valaki, hogy jé, itt még vannak nemesek, akik jogokat vesznek elő!

Meg ugye arra sem emlékszek jól, hogy nálunk mikor vezették vissza a nemesi előjogokat, ilyen sötétben bujkáló módon persze, de feltűnően van nálunk is egy olyan újarisztokrácia, akik sok aranyat vesznek ki a kincstárból, adót nemigen fizetnek, és csak ők hivatalosak egymás báljaiba, szigorúan hűbéri alapon persze. Gondolom a főnökük a király, csak ez se nyilvános, mert őt IV. Hipokrita református ellenpápa koronázta meg Svájcben, mert ott nincs Európai Unió, van viszont szigorú banktitok, szóval egy trezorban elkövetett koronázás nem látszik Brüsszelből.

A moszkvai cár viszont biztos a kedvenc vidéki várkastélyában intéztette el ez Kirívó pátriárkával, cserébe két Rolls Royce-ért, meg egy drogcsempész koncesszióért (különös tekintettel a Krokodil nevű népszerű tömegpusztító szerre), plusz igért neki későbbre egy ukrajnai megyét.

Legalább is így képzelem, elvégre leginkább így megy ez.

A harmadik utáni kívánság már nem kéne

A szoba ez esetben egy 2019-es film, van ugyanis - többek közt - egy 2015-ös elrablós-fogvatartós dráma is, de ez egy amolyan misztikus-thrilleres dráma, horror nélkül, abból elég egy egy hétvégére. Mondjuk elég csavaros, csak már meginr sikerült középszerű színészeket szerezni hozzá, akik vagy szürkék, mint a járdasziget, vagy ha a karakterük kiborul, akkor vagy kiabálnak, vagy könnyes szemmel bámulnak a semmibe, nagyjából a ttól függően, hogy férfiak vagy nők. Itt Olga Kurylenko meg egy Kevin Janssens nevű pasas hozza a megbízható középszert, mint egy épp új életet kezdeni készülő házaspár, Kate és Matt.

Az új élet meg úgy kezdődik, hogy vesznek egy házat a semmi közepén, ahol a semmi egy erdő, na persze. Innentől sejthető, hogy vagy kísértetház lesz az, vagy a környéken sorozatgyilkol Belező Géza, a nyúzó. Szerencsére egyik sem, bár a ház elátkozott a maga módján, ami abból is látszik, hogy sokáig volt lakatlan, mert a korábbi lakókat legyilkolta valaki, aki azóta is diliházban van, csak nem tudják, hogy ki ő.

Plusz a házban van egy rejtett szoba, ami arról rémes, hogy teljesíti az ember kívánságát, de bármit, ami anyagilag megragadható. Matt először csak újabb üveg viszkire vágyik részegen és hangosan, de mikor az ott terem, már másra is. Reggelre van egy eredeti Mona Lisája meg némi Van Gogh, aztán Kate viccből kér egymillió dollárt, és akkor már az is.

Viszont kiderül, hogy amit a szoba ad, azt nemigen lehet kivinni a házból, mert ott egyből porrá válik, mintha nagyon gyorsan telne felette ez idő. erre mondjuk csak akkor jönnek rá, mikor a csaj már kívánt egy gyereket, akit így nem szintén nem lehet kivinni a házból, mert tíz perc alatt képes éveket öregedni. (Ja, az újrakezdés annak szól, az végre kiderül, hogy Kate-nek volt már két (kate?) vetélése, amire majdnem ráment a házasságuk.)

És innentől mellékesebb a misztikus szál, a természetalatti gonoszság meg hasonlók, egy ideig egy rendes két és fél személyes kamaradrámát láthatunk. A házaspár elhidegül egymástól, a pasi kissé megkattan attól, hogy ember-e egyáltalán a "gyerekük", és bezárkózik a szobájába, a neje meg csak a gyereknek él, akiből egy ház körüli séta nyomán hirtelen nyolc-tíz éves kölyök lett. Ez a rész  tényleg jó, erős az érzelmi dinamikája, kár hogy nem telt jobb színészekre.

És akkor ez most teljesen spoileres lesz: Matt faszi megkeresi a korábban a házukban gyilkoló gyilkost az emegyogyóban, akiről később, egy telefonhívás kapcsán kiderül, hogy ő is egy ilyen kívánt teremtmény, aki azért ölte meg a "szüleit", mert csak így maradhatott életben a házon kívül is. Ami persze nem nagy nyereség, mert helyette a vigyorgóban él hosszú évek óta. Sőt először apu megölte anyut, aztán ő aput, mert a természet elrendezése, hogy a gyerekek rendszerint túlélik a szüleiket, de úgy tűnik ez természetfeletti törvénye is.

És akkor a közepesen kis erkölcsi dilemma, hogy Kate és Matt most akkor mit tegyen a fiúval? Matt már meg akarja ölni az izét, Kate meg ingadozik, mint a középparaszt, de addig is benn tartja a házban... de a végén a csávó megoldja magának, némi gyilkossági kísérlet és nemi erőszak után (vö. "Dugjuk meg anyut a vonaton")

Az egész sztori tulajdonképp elég csavaros, a film dramaturgiája feszes, a hangulata hibátlanul nyomasztó vér és belek nélkül is, csak épp a főszereplő páros annyira rohadtul irritatív, hogy az ember egy szeneslapáttal csapná le őket, minimum a játékidő egyharmadától. A kicsávó, aki aztán nagycsávó, és lesz ami lesz belőle (isa por es homu), meg nem sok emberit hordoz, miközben még így is ő a legazonosulhatóbb karakter. Lehet hogy ez maga az alkotó koncepció, hogy a néző idegenedjen el általában az emberektől, hisz ki tudja, az utcán szembe jövők közül ki ölte már meg a "szüleit", csak hogy lemehessen végre a teszkóba szusit venni? Ha ez volt a cél bejött, nekem már több szomszédom is gyanús, úgyhogy most nézek még egy kis Wallace és Gromitot, csak hogy ne álmodjak hülyeségeket.

Digitális földalatti

Minden ellenkező híreszteléssel szemben a Felcsútista Márnemannyiranép Párt frakcióvezetője (a százharmincvalahány bátorak iránymutató,  fénylő csillaga, a pártvezér és kancellár büszkesége), azaz K. Máté korántsem egy röhejes alak, hanem igazi harcos, a Klub oszlopának gondolom, aki ráadásul annyira autonóm közéleti szereplő, hogy a fal adja a másikat, bár a fene tudja mi az elsőt.

Minden esetre alapított ő is egy Digitális Pógári Kitérdekeltet, aminek az a neve, hogy ZEBRA. Állítólag csupa nagybetűvel, bár nem tudom mit takarhat, ha már betűszó. (Persze lehet, hogy a „kijelölt gyalogátkelőhely“ egyszerűen túl hosszú volt, de hangsúlyozni akarta az ilyen aszfalti felfestések fontosságát. Szerinte a Zebra a hazug libsi sajtó rémálma lesz, de érthetetlen módon már kisbetűvel.

Ami azért zavaró, mert ha a liberálisok szeretnek gyalogosokat gázolni a zebrán, sőt nem szeretnék, hogy egyáltalán legyenek zebrák, mert ebben lelik perverz örömüket, akkor azzal digitálisan is NAGY BETŰKKEL kell felvenni a harcolás fonalát.

Persze egyesek szerint ez a zebrázás az elhíresült hatvanpusztai uradalomban legelésző jószágokra utal, de ez szerintem baromság (akkor is ha régiesen minden állat barom), bár ismerek olyat, aki evett már zebrasztéket, és szerinte az jó.

De mivel én biztos vagyok benne, hogy az útra festett zebráról van szó, kicsit liberális vagyok de nem vezetek autót, ellenben mostanában félek a zebráktól (nem a csíkos lovaktól, bár jobban belegondolva azoktól is), belépnék a ZEBRÁBA, mindegy hogyan, csak rálépni ne kelljen, pláne egy soksávos főútvonalon.  És hátha a vezető elvtárs el tudja intézni, hogy legyen sok aluljáró a környéken, főleg anyámék meg az Aldi/Posta felé (ne felüljáró, tériszonyom is van), de mozgólépcső nélkül, mert az veszélyes. Lift lehet bennük, meg kávézók.

De talán egyszerűbb, ha alapítok egy Aluljáró Digitális Polgárizét, az legalább olyan igazán underground lenne, nem ez a képmutató fontoskodás. Mondhatni képmutatatlan, kimutathatatlan támogatottsággal, de közben a fontos ügy képviseletének tudatával.

Szóval majd utánanézek érdekelni, hogy lehet egy ilyent alapítva létrehozni (asszem ez a szakszerű megfogalmazás), meg hogy feltétlenül muszáj lesz-e basztatni a libsi sajtót, mert én a kormányhitűt jobban szeretem. Basztatni.

A sötét folyosókon menekülés tűrhető esztétikája

Megint kerestem valami jó kis lélektani drámát szombat estére, esetleg fekete komédiát, erre megint mit néztem meg? Egy Alien-jellegű űrhorrort, az idei kiadású Osiris címűt. Amit elsőre tíz percig bírtam, mondván hogy ez egy akciófilm, ilyen baromságokra meg nem pazarolok időt, de a felettébb marcona kommandósokat 8akik nyilván holmi arab terroristákat lőnek épp halomra) elrabolják némi űrlények.

És akkor tényleg kezdősik a jellegzetes, már az Alien filmekből is unt dramaturgia, azaz valami bazi nagy űrhajón szaladgálás a gonosz idegenek elől, akik itt azért humanoidok, csak nincs szemük, és úgy festenek, mintha a nagynénikéjök valami óriásrovar lett volna, a páncélos-vérszívó csoportból.

Mit mondjak nem egy remekmű, de itt tényleg van valami rejtély a háttérben, amitől azért néztem. Főleg az volt a kérdés, minek rabolnak embereket az idegenek? (Kajának, ez elsőre ennyire egyszerű, itt az csemege, ahogy nyúzott hullákban gázolnak, ami nem árulkodik különösebben kifinomult konyhaművészetről. De legalább nem köpnek kénsavat.) Viszont ki lehet cselezni őket, a fogyatkozó kommandósok találkoznak egy csajjal, meg annak az anyjával, akik már vagy húsz éve bujkálnak mindenféle szervízfolyosókon át, na ez az ami tényleg gyomorba vágja az embert. (Ja, Anya, a nagy túlélő egyébként Linda Hamilton a Terminátor-filmekből, nem mintha ennek lenne jelentősége. Egyszerűen csak ő az egy szem ismert színész ebben a vérbeli B-filmben. Ami nyilván csak egyfajta bűnös élvezetként kerülhet elő, egy punnyadt szombat este.)

Meg volt valami invázió, szóval gyanús, hogy a kommandózó faszikat is jó régen rabolták el, csak az elmúlt mondjuk húsz évet hibernálva töltötték, kábé olyan minőségben, mint Han Solo Jabba palotájának a szalonjában. Szóval ez itt Alien, meg Predator meg valami inváziós sci-fi zabigyereke, szó szerint derékig gázolva a vérben.

A műegész amúgy olyan egy óra alatt megnézhető, annyi a trükk, hogy át kell pörgetni az akciójeleneteket. Hisz értelmük jellemzően semmi, az akciójelenetek lényege egy efféle filmben az, hogy... nos, akciósak. Az érdekes az, hogy próbálnak rájönni, mégis mi a fenéért is vannak ott ahol, illetve hogy lehet kijutni, no meg hogy adott csapdahelyzetben ki az, aki hajlandó feláldozni magát a többiekért. A karakterek nyilván enyhén szólva sem árnyaltak, a drámaiságról főleg a tényleg nyomasztó atmoszféra gondoskodik, de egynek elmegy. Valahová, pontosabban Párizsba, csak hogy legyen valami csavar a végén.

p.s. Az azért nem teljesen világos, hogy a csúnya űrszörnyek miért pont kommandósokat szeretnek elrabolni, hogy aztán megnyúzva pácolják őket a vérükben, míg meg nem eszik nyersen. lehet, hogy mégis ínyencek? De inkább csak trófeagyűjtők.

Formaidőzítés

Nekem majdnem kimaradt, hogy a hétvégén van a magyar nagydíj. A a forma kettő meg a három, na jó az egy is, de az minek? Múlt héten volt Spa-ban egy tűrhető versenym a fene se gondolja, hogy egy hét múlva már a komplett magyar közmédia  azon veri magát, hogy a Hungaró ring a legfaszább pálya evür, és hogy a külföldiek is de be vannak ájulva tőle. Még jó hogy nem fogyasztok közmédiát (ami eleve téves elnevezés, ez állami média, a közszolgálathoz annyi köze van, mint egy középsúlyos betörőnek, hogy legalább van indok fenntartani a rendőrséget).

Az tényleg irritáló, mikor a sok állami tévés, alsópolcos műsorvezető meg riporter meg kommentátor, olyan büszke, mintha ebéd után a spanyol viaszt ugye, a vécén, ők maguk, tudja fene, nekem egy forma egyes hétvége nem okoz heveny nemzeti büszkeséget, bár kétségtelenül még mindig inkább erre költsenek, mint Lőrinc barátra meg a Lisztferihegyre. Már ha a kettő nem ugyanaz, de szerintem majdnem. (Budapest-Belgrád vasútvonal, kínai hitelből a Lölőnek fizetve jöhet?)

Az amúgy tök jó, hogy már mai F-2 sprintfutamon teli lelátókat láttam (nem le, hanem a monitoron), miközben egyáltalán vagyok biztos benne, hogy mondjuk a szaúdi monarchia vagy az azeri posztszovjet diktatúra országimázsa olyan sokat javulna attól, hogy nagyon gazdag pasik gyorsan köröznek az utcáikon, évente egyszer.

De azért egy legközelebbi rezsim fodbalstadionok helyett inkább egyetemeket építsen,  mert a fodbalakadémiák nem a tudományos akadémia részei, a bármit is gondol erről Lali bá' a Fröccsöntő Presszó pultjánál. Egyébként kissé demagóg vagyok, ja, csak nekem szabad.

financialexpress.com