Felhasználó Lajos már nemigen emlékezett az igazi nevére, egyszer régen csinált magának egy ímél címet, és ott az volt a névnél hogy „Felhasználó“, ő meg nem vitatkozott. Azt se tudta mi az az ímél, de már mindenkinek volt, így neki is kellett, és akik azt csinálták, azok nyilván jobban tudták, milyen néven kell neki lennie.
Később már ezzel a névvel csináltatott magának hűségklub-tagsági pontgyűjtő nemhitel kártyát a teszkóban is, így vette fel a telefont, és nem értette, miért állítja azt makacsul a végrehajtó, hogy hónapok óta nem éri el. Se telefonon, se levélben, pedig a postaládájára is kiírta alkoholos filccel, hogy Felhasználó Lajos.
Az meg hogy nem fizette be a csekkeket teljesen normális volt. Régebben még kapott csekkeket, és úgy nem fizette be őket, de egy ideje már egyet se dobtak be a postások, nyugodt is volt, hogy a sok hülye villany- meg fűtésszolgáltató rájött végre, hogy vele aztán hiába próbálkoznak.
Az apja is mindig mondta, hogy a siker titka a kitartás, és minden egyes kis kitartáshoz legalább egy nagyfröccs, aztán kellő állhatatossággal simán lehet bárki ingyenélő, leszámítva, hogy enni azért kell, a közeli ingyenkonyhán viszont csak ebédet adnak.
Amúgy meg persze, a személyijében valami más név volt, de a személyije évek óta lejárt, tehát joggal gondolta, hogy ami abban van, az már azóta nem érvényes, újat meg nem csináltatott. Szavazni nem járt soha, segélyt nem kért, Valerij, az alkalmi munkaadója meg nem volt híve a különösebb papírmunkának. Zsebbe fizetett, valamint száraztésztában, karácsonykor küldött véres májat meg mormotapálinkát, aztán persze elvárta, hogy a két ünnep között menjen be a raktárba, maradék szaloncukrot átcsomagolni Valentin napi bonbonnak, meg átmosni az amfetaminfőző kádat.
Valerij egyébként simán csak Lajosnak hívta, a vezetéknevét nem is kérdezte, legfeljebb azt, hogy hívták az apját, így annak megfelelően - ha valami különösen ótvaros melóra akarta rávenni - Lajos Istvánovicsnak szólította. Egyszer gondolta is, hátha az Istvánovics a családi vezetéke, mármint névileg, de végül is mindegy volt, az össze nem fizetős, de regisztrálós pornóoldalra Felhasználó felhasználónévvel volt „maradjak bejelentkezve“.
Gond abból adódott volna, ha gyereke születik, mármint hivatalosan, mert akkor mondani kellett volna valamit, mi legyen anyakönyvezve. Nyilván az anyja neve, ha már anyakönyv, de sosem volt házas, gyereke legjobb tudomása szerint nem született, pontosabban sosem vállalta az ez irányú teszteket, arra a szilárd vallási meggyőződésére hivatkozva, hogy nem hisz a DNS-ben, és azt a hatóságoknak is tiszteletben kell tartaniuk, ha már vallásszabadság van, bassza meg!
Azért néha kissé elfogta a mélabú, hogy a nem túl hagyományos, de épp ezért különleges Felhasználó nevet nem tudja kire hagyni, de ilyenkor mindig arra jutott, hogy ő épp ettől különleges, teljesen egyedi, ereje a megismételhetetlenségében rejlik. Elvégre nem biztos, hogy rajta kívül van-e még Felhasználó egyáltalán, a kerek világon-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése