Az alváshiánynál lehet hogy rosszabb, ha az ember relatíve eleget alszik, de olyanokat álmodik, hogy teljesen stresszesen ébred, rosszabbul, mintha simán csak álmos lenne.
Múlt éjjel először Indiában voltam, de valami bizarr hindu szektánál, akik még ki is tüntettek egy regényért, amire nem emlékeztem (már álmomban sem), de egy őrült embereket műtött át furcsa módon egyiptomi istenekké, ilyen Anubisszá mag hasonlókká. (Szinkretizmus, yeah!) Te jó ég, egy freudista pszichoanalitikus miket nyammogna ettől a tudatalattimon, pedig valószínűleg csak sok horror-thrillert néztem a nyáron. Mert az éjszaka második felében egy rothadó fókahullákkal és belezett macskákkal tarkított Zombieland-világban menekültem valami biztonságos város felé a csajommal. Nagyjából üres városokban. Ami a döglött állatokat leszámítva már tényleg a Zombieland talán második része. Vagy az első? Tudja fene, de most biztos nem nézem újra.
Eddig azok voltak a legdurvább álmok, hogy vizsgáznom kell az egyetemen, miközben be se jártam arra a kurzusra, vagy érettségizni valamiből, amit nem is tanultam egyáltalán, esetleg hogy egy új munkahelyen nem tudom mi lenne a dolgom, így egyre stresszeltebben próbálok hasznosnak látszani.
Bezzeg arról nem álmodok, hogy valahol Monterey környékén (Kaliforniában) ilyen kedves csavargókkal lazulok (akik igazi rejtőjenői figurák), pedig nemrég olvastam újra John Steinbeck ott játszódó könyveit (Kedves csirkefogók, Kék öböl, Szelem csütörtök). Biztos mert a filmek jobban hatnak, abban meg a lélektani kamaradrámákat kedvelem, meg a durva horrort, meg a kifinomultabb sci-fit, de nyilván a horror tapos az emberbe leginkább, édesbús szerelmi drámákkal ritkábban álmodok, pláne ha az elmúlt időszakban a film az főleg horror volt, a könyv meg huszadik századi, jellemzően angolszász szépirodalom. És a tudatalattimban a horror nyert.
Vannak, akik azt állítják, hogy képesek tudatosan álmodni, azaz tudják, hogy álmodnak, és valamennyire képesek irányítani az álmot. Nekem csak annyi van meg ebből, hogy felébredek, a másik oldalamra fordulok, és megy tovább ugyanaz a film, de akkor már sejtem, hogy ez csak egy film a fejem hátuljából. De ez el bír halványulni néha, és akkor hideg verítékkel tarkítva ébredek, és minimum egy óra, mire múlik a szorongás.
Nem tudom, most akkor egy ideig mondjuk Bridget Jones-t, Folytassa-filmeket meg hasonlókat kéne filmnéznem, miközben már Guy Ritchie vagy Danny Boyle is felejtős?
A Folytassa mindenféle széria mondjuk tényleg veszélytelen, annál habkönnyebbet el se nagyon bírok képzelni.
És ez tényleg volt, Hongkongban, mint Kowloon City
(worldtravelog.net)
p.s. Jó, most egy időre lehasadok a saját magamról, már én is unom kicsit, mást meg nyilván nem érdekel, de a jegyzőkönyv kedvéért elmegy, ha már a blog az afféle napló. Majd jó szokásom szerint felháborodom a politikán, meg a környéken lakó hülyéken...
p.p.s. Ha valahol feltűnően hiányoznak az o-betűk, az azért van, mert beragad az a billentyű a latpn. Majd kitalálám remekül, miként lehet nélküle írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése