Nyomás

Jók azok az egészségügyileg edukálni próbáló cikkek, hogy például hogyan mérjük a vérnyomásunkat? Magam eddig tévedésben éltem, azt hittem, hogy venni kell egy nyomásmérőt a vérhez, kibontani, tenni bele elemet, aztán mérni. Így ezek lennének a fő lépések . yilván nem biciklizés, tortaevés vagy súlyos testi sétés közben mérek, de alapvetően nem olyan bonyolult, hogy ne a bokámra tegyem fel azt az izét, aminek nyilván van valami szakszerű neve. Annyi biztos, hogy felfújódik. 

De lehet, hogy vérnyomást mérni bonyolultabb, minden esetre nem árt egy saját módszer, ami igen megbízható. Bár nem túl érvényes, de így megy ez a tudományban, a megbízható módszerek kevésbé érvényesek, az érvényesek meg nem annyira megbízhatóak. (Na jó, a társadalomtudományokban van ez, ott biztosan.) Szóval: 

1. Igyunk meg egy kávét, és szívjunk el hozzá egy unikumot, hogy egyessúlyba legyen a kettő hatása. (De kerüljük a füvet, mert attól rögtön elmegy a kedvünk a vérnyomásméréstől, annyi jobb ötletünk lesz hirtelen.)

2. Olvassunk gazdasági híreket, azokból úgysem értünk túl sokat, de megnyugtatóan hat, hogy még mindig van Dzsídípí, bármi is legyen az. Valamint nézhetjük kissé a falat is, de csak ha nem virágmintás a tapéta, mert nekünk akkor már úgyis mindegy.

3. Nézzünk ki az ablakon. Ha előbb látunk meg egy madarat, mint egy embert, akkor jó a vérnyomásunk (mindegy is mennyire, normális is kész), ha fordítva akkor rossz, ez esetben igyunk egy alkoholmentes sört (fontos, hogy citromos legyen, az finomabb), és ismételjük meg a mérést. Igazából addig ismételjük, míg nem lesz jó a mért érték, azaz célszerű késő este vagy hajnalban mérni, akkor jellemzően több a madár mint az ember a ház előtt az utcán, tehát nyugodtak lehetünk, hogy jó a vérnyomásunk. (Az autók nem számítanak, így értelemszerűen az autókban ülő emberek sem! Már ha ül bennük.) 

A madárjós-módszerben az a jó, hogy nem kell bele elem, előbb-utóbb mindig jó értéket ad, és az fontos, mert az egészség egy fontos érték. (Hogy vannak-e egyáltalán nem fontos értékek, arról kultúrfilozófusok szoktak vitatkozni, jellemzően pont unikumok után. Mert egyesek szerint a fontosság az maga az érték...) 

A bulvarizálódó sajtómédia ilyen edukatív cuccai meg főleg arra jók, hogy túlaggódjuk magunkat, ugyanis hamar kiderülhet, hogy mindent rosszul csinálunk. Rosszul mosunk hajat, mérgező kajákat vásárolunk (amik kizárólag állományjavítóból, ízfokozóból és hozzáadott cukrból állnak), nem ismerjük ki az embereket (önismeretünk sincs, csak nézünk hülyén a tükörbe, hogy ez ki?), nagyon nem trendi mód öltözünk, túl későn tesszük le a telefont, nem veszünk mosogatógépet, agyonöntözzük a szobanövényeket, horkolunk és kanállal esszük a pörköltet. Undorító és alkalmatlan lények vagyunk, na.

Ehhez képest nem teljesen világos, hogy mitől olyan fontos a vérnyomásunk. Hát nem eleve mindegy?