Egyfelől és másrészt

Tegnapután-előtt hazafelé, azon gondolkodák, miket beszél ez az alak? Merugye: "A miniszterelnök szerint végelgyengülésre van ítélve az az ország, amelyben milliószám élnek olyan emberek, akik munka helyett ügyeskednek, kijátsszák a szabályokat, vagy éppen állami állásért kuncsorognak.“ Milliószám? Ennek tényleg elmentek otthonról, pontosabban nem lát ki a saját  buborékjából. Elvégre körülötte mindenki kurva gazdag, és állami milliárdokból gazdagodni szerinte amúgy is kemény munka, miközben nincs nagy véleménye a diplomáról, az egyetemről mint intézményről és egyáltalán, az értelmiségről. Ez az alak még mindig ott tart, mint jó páréve, mikor előadta, hogy de mégis az olajos bakancsú, overallos melósok az igazi emberek, nem ezek a monitor előtt görnyedő sápatagok.

Nos, először is. Ha magából indul ki, neki lehet hogy tényleg felesleges volt öt évet jogot tanulnia,  de én jóval később ugyanarra az egyetemre jártam (szerencsére nem jogra, mint az közismert), és szerintemmár az ő idejében sem az intézményben volt a hiba.

A világ meg olyan itt nyugaton (és ja, civilizációsan azok vagyunk, távol a tevepásztorkodástól, az olajsejkségtől, a pravoszlávizmustól, vagy a szumóbirkózástól), hogy eléggé posztindusztriális, avagy olajos bakancsú szakikra kisebb az igény, mint magasan képzett arcokra, akiknek fő sajátossága nem az, hogy fúde képzettek, hanem hogy képezhetők avagy tanulékonyak. Csak ahhoz, hogy valaki tanulékony legyen, tanulnia kell, mintegy jártassá válva a tanulásban.

Ámde a pártvezér és kancellár számára a tudás az a dörzsöltség, a józan paraszti, fineszes átbaszása  a másiknakj ő ennyit tanult az elmúlt harmincöt évben, mióta főállású politikusként dehogy ügyeskedik, dolgozik keményen, mint állat! (Elvégre az igazi jómunkásember minimum 24 órát dolgozik egy nap, plusz ha kell, még éjszaka is! Mint Nyuszi rokonai, barátai és üzletfelei: Közbeszereznek, közbe' szereznek, majdnem mindent gondosan lepapírozva, ha kell a jogba törvénykezve, parlamentárisan, mert bátorak és munkabíróak.)

- O -

Ezzel a bezzega  zénidőmbennel szemben a „mai fiatalok" ingyenélők akarnak lenni, főállású mihasznák, , ilyen online izékkel:

„- Modell vaok az instán.És te?

 - Katona a Call of Dutyban.“

Az ilyeneket rég be kellett volna zavarni valami katonai szakmunkásképzőbe, hazafias alapon, ott a legjobbaknak még éles kézigránát is leviheti a kezeit, ami után - mivel hősiesek voltak mintegy - meg van oldva az egész életük, mint rokkantnyugdíjasként. És nem kell ehhez influenszerkedni, meg beszólni a tüncikézéseken a Felcsútok Géniuszának, vagy Kakadu Miniszter Péterúrnak, meg nyilvánosan trágárkodni, hogy picsába, meg kurvaélet, rendes keresztény-konzervatív, polgári értelemben vett fiatal nem beszél így, bassza meg! Csend, rend, fegyelem, ez kell mindenkinek. Meg hogy flexeljen az esztergával, diplomás bölcsészkedés hejett!

Az igazi fiatalfias haza, pontosabban hazafias fiatal, az egyben a helyi fidelitász, meg a Szomszéd Vármegye Mozgalom, akinek már az óvodában is rovásírásos fősipán a jele, csajozni később a népdalkörben szok, de első szekszuális élményeit ministránsként szerzi, és titokban mindig is a Katolikus  Munkásegylet helyi titkáraként képzeli el a karriert. Belép  Haza Nem Eladó Mozgalomba (nem hát, a Haza árufeltöltő!), adója 98%-át a Pártnak ajánlja fel, és januárban is csak hazai paradicsomot meg mandarint vesz a boltban. Patrióta a véksőkig, míg rá nem jön, hogy az egy fodbalcsapat New England-ből. Ami ráadásul nem is fodbalt játszik, csak valami sisakban szaladgálást...

papaigabor.wordpress.com

Minden megoldás érdekli

A pártvezér és kancellár már úgy tolja a választási kampányt, mintha most vasárnap. Direkt hazapepül a világpolitikából, hogy Pilisszentszörnyetegen a lakósági fórum meglepetésvendége legyen, ahol addig Kakadu Péter lett volna a plakátarc, de így csak felszophatta a közönséget. (Ami egy bevett szakszó stand-upos körökben az előzenekarra.)

A Felcsútok Géniusza most épp előadná az emberarcú döbrögit, amitől furcsa rajzfilmfigura lesz belőle, hisz az igazi Döbrögi  már a vonatkozó rajzfilmben is egy karikatúra, aki csúf, de hülyén beszél, és a végén többször  megverik. Mondjuk ez a hármas így akár össze is jöhet dogdorminiszderelnö kúrnak, én vennék rá jegyet, csak adják ingyen, mert fizetni, ezeknek?

Most a többes szerepekkel próbál bravúroskodni a manézsban, egyszerre több tányért pörgetni, de úgy ám, hogy egyiken sincs sült kolbász, viszont közben előad egy zenebohóc-számot is. Jelszavai valának pedig:

- A nép egyszerű gyereke vagyok, gumicsizmás falusi csávó, a józan paraszti ész  a koleszterinszint mögött!

- Globális játékos vagyok, barátom Trampli a történelem főutcáján, misszióm a béke, ami már van is, csak még nem látszik! 

- Európa a lábaim előtt lever!

- Ötszáz évre előre látok, és minimum húsz évre előre tervezek, de hetente ám!

- Szerényen élek, minden rokonom milliárdos, már a fogorvosom is, de én nem, simán csak tehetséges emberekkel veszem körül magam, meg ugye tehetséges gyerekeket szekszeltem össze, genetika kérdése az egész, na.

- Pénzügyekkel és nőügyekkel nem foglalkozom, nem azért vagyok az ormány élén, hogy foglalkozzak valamivel. Ja, békeköltségvetés!

- Hajrá Foci! Há-ra ború!

Nyilvánvaló persze, hogy valaki nem lehet egyszerre Szent György és a sárkány, utcai harcos és mélykeresztény emberbarát, jómunkásember és kegyelmes úr. (Ha valaki a parasztháza végébe stadiont építtet, az csak szimbolikusan, és a szó negatív értelmében paraszt.)

A 2022-es választás után aztat szólta az ő szájával: „( ...) az egész világ láthatta ma este itt, Budapesten, hogy a kereszténydemokrata politika, a konzervatív, polgári politika és a hazafias politika győzött.” Bennem meg csak az merül fel azóta is, hogy oké, de ennyire titokban? Most komolyan: látott valaki mostanában konzervatív politikust a Párt környékén? Keresztényt? Demokratát? 

Polgárt igen, de nem a szó citoyen, csakis a bourgeois értelmében, és ehhez képest próbálja a klasszikust némileg átigazítva énekelni, hogy „Fel burzsoák, proletárok!“. Mintha ez menne együtt...

Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell!

"Megértésem csak saját értetlenségemmel szembeni vakság? Gyakran így tűnik nekem.“

 

Három napja volt Ludwig Wittgenstein születésnapja, ma meg a halálnapja van, tudta hogy kell ezt csinálni. Született Bécsben 1889-ben, és meghalt Cambridge-ben 1951-ben, ezek jó helyek, bár tudja fene milyen évek voltak azok, arrafelé. Mondjuk az ötvenes évek elejének Angliája még nem volt az a kifejezett paradicsom (például még bőven büntették a homoszexualitást, amiben LW némileg érintett lehetett), persze mihez képest, mert Ausztriában meg szovjet megszállás volt.

Részemről Wittgenstein filozófiájából a kései, nyelvfilozófia a legérdekesebb, lásd a címet. (Amúgy amiről nem lehet beszélni, arról nemcsak hallgatni  kell, de meg is lehet mutatni - csak hogy nehogymár a nyelv határai legyenek a világunk határai, a kis rohadékok.)

theconversation.com

Szerinte amúgy a nyelv olyan, mint egy szerszámosláda: vannak benne kalapácsok, csavarhúzók, meg olyan eszközök, amikről csak sejtjük, mire valók. A szavakat nem egy titkos, mindenek feletti jelentés tartja össze, hanem az, ahogyan használjuk őket a mindennapokban. Avagy első körben a nyelv képezi a világot, mint egy gyerekrajz a hűtőre mágnesezve, hogy az lenne a kölyök világa. nem olyannak látja, olyan.

 Aztán később azt gondolta, hogy á dehogy, a nyelv inkább egy társasjáték,  fura és nagyjából önkényes szabályokkal, mint a sakk, amiben mindezzel együtt igenis van rendszer. Zárt világ, zárt logikával, de magtanulható. De a nyelv néha persze az a fura játék, amit a haverokkal találtunk ki, de senki más nem érti, ilyenkor képződik meg általa egy szubkultúra.

Az úgynevezett „filozófia“ így abból jön, hogy képesek vagyunk értelmetlenségeket kérdezni, feszegetni a nyelvjáték határait. (Tényleg, van annak értelme, mikor Heidegger azt mondja, hogy a lét nem létezik, mert az létezik ami léttel bír, de a lét maga a lét, így legfeljebb „létlik“???) Ha valaki filozófiai kérdéseket kezdene feltenni, Wittgenstein odafordulna, és azt mondaná:

„Ember, csak rosszul használod a szavakat! Olyan, mintha teniszütővel próbálnád kimerni a levest, vagy be akarnál csomagolni egy rosszalló tekintetet.”

A filozófia tehát  nem más, mint félreértések nyelvi túlkomplikálása, vagy valami ilyesmi. Hiába na, Wittgenstein nagy filozófus volt, részéről mintha fel is számolta volna. (Jellemző, hogy pl. A bizonyosságról eleve csak halála után jelent meg, úgy kellett összegereblyézni a hátramaradt jegyzeteiből,  életében meg egy alsósoknak írt ábécéskönyvre volt a lebüszkébb.)

Piszkos anyagiak

- Ellenzéki képviselőket tiltott kis Kövér Ház-Master L. felcsútista szakkolégista és gengszterrepper a parlamentből, egyúttal kurva sok millió forintokra büntette őket, ami jól hangsúlyozza elvágólagos rendpártiságát, valamint hogy mennyivel nagyobb fa... izé, fakabát ő, mint a sarki rendőr, az csak pár tízezerre büntet.

- Ötvenmilliárdért vesz új autókat a kormány, a főnök, ami fontos, mióta Kakdu Miniszter Urat stikában letiltották a bérelt magángéppel repkedésről, tisztára szomorú, biztos neki is kell új verda. Amúgy a pártvezér és kancellár szerény ember, kisbusszal jár, pedig járhatna naggyal is, és az is Folszvágen. Ami népautót jelent, bár gőzöm sincs, a vágen az melyik nyelven nép?

- Még mindig keresik a Jegynemzeti Bank eltűnt párszáz milliárdját, egy könyvvizsgáló cég például párszáz millióért meg is találná, ha megvan valahol, ha meg nem, akkor így járta. Csak jelezném, én pár tízmillióért garantáltan nem találnék semmit, és számla se kéne róla.

- "Bruttó 595 200 forintot is lehet majd keresni nyáron az Aldi balatoni üzleteiben“ - Azt nem lehetne, hogy én ennyit költhessek a Aldiba? Nem is muszáj hozzá a Balaton, bár a fele itt van a megyében. Ha van lángos, nekem jó a sarki boltjuk is...

- És még mindig az van, hogy az apa férfi, az infláció nő?

A gondolat a szájban születik

"Én lerombolom az agy rekeszeit és a társadalmi szervezettség fiókjait : mindenütt le kell járatni és a pokolba kell vetni a gondviselés kezét, az égre kell szegezni a pokol szemeit, helyre kell állítani a valóságos hatalmasságokban és az egyéni fantáziában az egyetemes cirkusz termékeny körforgását. (...) Szabadság : DADA DADA DADA, az összefodrozódott színek állandó ordítása, minden ellentét és ellentmondás, minden groteszk jelenség, minden következetlenség találkozása : AZ ÉLET.“

(Tristan Tzara: Dada kiáltvány, 1918-ból, részlet)

Vagy ma van a fenti idézet szerzőjének  129. születésnapja, vagy 16-án volt, a források ellentmondásosak. Ami esetében stílszerű, és aki saját bevallása szerint is ambivalens a szöveggel, mert: "Kiáltványt írok, és nincs benne semmi, amit akarok, mégis mondok bizonyos dolgokat, és elvileg ellenzem a kiáltványokat, ahogyan az elvek ellen is

minden oldalnak fel kell robbannia, akár döbbenetes abszurditása, akár elveinek lelkesedése, akár tipográfiája miatt...“

(1896-1963)

en.wikipedia.org

Ja a dadaizmus már csak ilyen. A későbbi Tristan Tzara meg eredetileg Samuel Rosenstock  néven született Romániában, művészneve neve a román trist în țară, azaz szomorú az országban mondatból származik, amúgy meg Párizsban lett jobbára híres, mint az avantgarde egyik vezéralakja, és a dadaizmus nevű esztétikai-társadalmi nihilistáskodás atyja. (Mondjuk Hans Arp mellett.)

Volt ő minden, talán még énekes halott is, egy idő után például beleunt saját dadaizmusába, és szürrealista lett, meg marxista, illegálban tolta a kommunista párt szekerét , de élete vége felé már nagyjából a kiábrándulásból is kiábrándult, nem mintha eredetileg a világot akarta volna megváltani. Alapvetően a mindent lerombolás programjával érkezett a huszadik század eleji Párizsba (persze a művészi fronton), viszont szinte minden megvan még, ami akkor, plusz a dadaizmus is művészettörténet ma már.

Avagy nem lerombolta a modern kultúrát, legalább részben, hanem a részévé vált, évtizedekkel később már Herbert Marcuse ezt hívta  „represszív toleranciának“, vagyis hogy a társadalom és a kultúra annyira szabadelvű, hogy már lázadni se lehet, mert a hatalom megsimogatja az ember fejét, hogy oké lázadj csak, akkora a szabadság, hogy ezt is szabad! de akkor mi ellen?

Úgyhogy a dadaizmusból is maradt mondjuk az automatikus írás, mint technika, hogy az ember mondjon ki mindent, nem baj ha értelmetlennek hangzik, az értelem ellen is lázadni kell, a racionalitás börtön, szóval bármit lehet mondani, meg írni, jó lesz az úgy. Lehet, hogy a gát és gondolat nélküli fecsegéssel a tudatalatti szól ki belőlünk, amire nem biztos, hogy érdemes figyelni, de lehet. mert ha a gondolat a szájban születik, abból lehet valami rémes újbeszél is, mázli kérdése az egész.

p.s.  Nem tudom, a mester mit szólt volna az MI-hez, de az így ír verset a tavaszról az ő stílusában, amiben kicsit még én is magamra ismerek, pedig természetes intelligenciaként sem tartom magam sokra:

Tavasz-karmok

Madárkavics csattog az égen,
szél sárgára nyaldossa a csendet,
négy narancs üvölt a fák mögött,
és a pitypangok ködben szavalják:
"Háromszor három katicabogár = zsongás!"

A világ: egy szakadt harisnya,
benne növények szövik álmaikat.
Csók-krumpli gurul a cipők alá —
tavasz! tavasz! minden harap, minden reped,
és a nap csak röhög, röhög, röhög.

(A kedvencem persze a fákon üvöltő narancs, én is ilyeneket írnék. Írnák. Ezt költenám.)

A hetedik napon, ahol lakom

Minden vasárnap, na jó, majdnem minden vasárnap elmegyek a közeli templom... előtt. Római kaotikus, szenterzsébetezős fajta, gondolom mint az utalvány, csak ez csúf és  még tornya sincs. (Az utalványból bezzeg toronyórát is lehet venni lánccal.) Rendszerint akkor tartok hazafelé, mikor a nép jön ki a miséről, nem árad, csak szivárog, nem tömegesedik, csak csoportosul. De néhány igazán elszánt, kék hajú nénin kívül mintha mindenki csak afféle félig kötelező, félig show-jellegű vasárnap délelőtti programnak tekintené.

Nem reprezentatív, ám rendszeres megfigyeléseim szerint, a mise  végére közel annyian várnak valamelyik kibejáratnál, mint ahányan bent lehetnek, azaz nagyon nem működik a „mindenki hozzon magával még egy embert“ technikája, ellenkezőleg. Majdnem mindenki elé jön valami rokon, főleg autóval, akit ezek szerint a családi kötelékek ellenére sem tudott elrángatni a hívő a templomtiszteleti istenlátogatásra. Kicsit olyan az egész, mint a tanítási idő vége felé egy iskola előtt, és a templom  melletti kocsma  várakozás kétségtelenül összehozza az embereket, régi ismerősök várják rutinosan a szentlélekkel feltöltekezetteket. Akiktől aztán két dolgot biztos nem kell megkérdezni: feleltél-e valamiből hányasra, illetve mi volt a tízórai. (Az mindig ugyanaz.)

A kifelé  jövők amúgy, nagy spirituális hangulatukban a telefonjaikat nyomkodják, nem mindenki persze, a nénik itt is kivételek. De a többiek nyilván nem hogy ki se kapcsolták a mobilokat, de a fészbukból se léptek ki, mert a végszóra mennek ők békével, csak máris kissé idegesen, hogy "Jucus még mindig nem lájkolta a reggeli kávémat baszki!"

Értem én, hogy szekularizált világban élünk, én igazából még inkább, mint az aki legalább begyalogol a templomba hetente egyszer, de asszem nem vinnék bekapcsolt  mobilt. Nem mintha eleve nem butatelefonom lenne, ami szórakoztatóipari felhasználására teljesen alkalmatlan, de legalább akkor hangos, ha lenémítom. Mármint a némítás aktusa a hangos.

Meg hát ha unalmas prédikáció esetén lehet netezni, akkor be lehet dobni egy kis gin-tonicot is, szívószállal, meg pár szem kekszet, csak hogy ne marja az ember gyomrát a pia. De ha valaki erre vágyik, menjen moziba, azt az utóbbi évtizedekben pont ilyesmire találták fel.

Vagy menjen olyan templomba, ahol ez a zene. Oké drága a repülőjegy, de hátha bérel magéngépet a rokon, hogy elé menjen vasárnap délelőtt. Csak ne tévesszen időzónát... Szóval:

Valahol ugyanaz

Az egész hetet leuralta a pápázás, mint közéleti-bulvár tematika, hirtelen a több ezer Vatikanológus országa lettünk (hiába no, vatikanológiával többen foglalkoznak, mint vatikanisztikával, mert az előbbi tudományosabb, az utóbbi meg misztikus), mindenki mindenhol pápázott egy nagyot. A pápát a tévében temették el, az online élőzés szertartásrendje szerint, valamint koporsóban.

És közben elsikkadt a hétvége híre, mely szerint „A leheletnél is vékonyabb lesz a következő iPhone“! Na most nem tudom, milyen vékony a lehelet, gondolom iszonyúan az, de most túl tavasz van, nem tudom kipróbálni, ájfonom sose volt, nem is tervezem, hogy valaha lett volna, de az egész, valójában a pápázással együtt a kortárs mindennapi kultúra fontos jellegzetességére világít rá. (Már ha a lehelet és/vagy egy halott főpap világít.) Ez pedig a túltolás.

Régebben, még mikor a  posztmodernben voltunk, volt valami ködös elmélet arról, hogy a kultúra lényege a gyorsulás, és ez a technológiából jön, de átszivárog a divatba, a művészetbe, a mindenbe, hogy ma már szánakozva nézve hallgassunk meg valami pár éves popszemetet, hogy „fú, ez olyan rémesen kétezer-tízes évek!“ (Ellenben ami húsz éve volt, az már retró, tehát menő, én már várom, mikor jön újra divatba a múlt hónapban lefagyasztott zöldségleves.)

A kultúra, ami az élet meg az ahhoz tartozó minden kötőanyaga, az persze hogy gyorsul, a szingularitás meg közeleg, mikor a gyorsulás a végtelenbe lő  ki, és a dolgok az előtt avulnak el, mennek ki a divatból, és lesznek kínosak, valamint használhatatlanok, hogy egyáltalán létrejönnének.  Ekkor már mesterséges intelligenciák terveznek eleve két generációval későbbi dolgokat, hogy aztán meg se csinálják azokat, mondván minek, úgyis ócskaság lesz belőle hamar. Az emberek meg lementenék a tudatukat, mielőtt visszamásznak a fára, csak  nem tudják eldönteni, hogy aznap  délutánra melyik adathordozó nem lesz elavult.

És ennek az előjele a túltolás, mikor mindent ki kell hozni  a pillanatból, mert a következőben már valami egész más lesz fontos, érdekes, idegesítő vagy menő. Ha  pápázás van, akkor kisokost kell írni arról, a tévében hogy lehet megkülönböztetni a bíborost a püspöktől, ha a telefonok már nem lehetnek nagyobbak, akkor legyenek vékonyabbak, de nagyon vékonyabbak, mert nincs olyan, hogy erre a hétre ne jusson valami újdonság, valami aktuálisan felesleges. Mert amiként nekem nem fontos, hogy mi lesz a konklávén, meg hogy zárják a bíborosokra az ajtót, azonképpen leszarom, milyen vékony az új ájfon.

Régen a telefonok egyre kisebbek lettek, hogy ne egy féltéglát kelljen zsebben hordani, aztán túltolták, és annyira kicsik lettek, hogy alig lehetett használni őket, ekkor - párhuzamosan azzal, hogy egyre érintőképernyősebbé váltak - kezdtek tepsiméretűvé terebélyesedni. Túltolták. Ma már épeszű a  méret, de valamivel el  kell adni a következő  modellt is, így vékonyabb lesz, mondjuk kérdés, hogy egy határon túl minek? (És a heti téma analógiájával: Miért kell 0-24-ben pápázni, vatikánozni, és  olyan latin kifejezésekkel dobálózni, amiket úgyse hallunk többet, míg a következő római (kaotikus) püspök el nem hal hunyni?)

A válasz meg talán az, hogy leginkább azért, mert a civilizációnk egy megbízhatóan önmozgó rendszerré vált,. Valamikor a 19. századra eljutottunk odáig, hogy ipari kapitalizmus van, amit a növekedés  mozgat, ha nincs növekedés (ezt főleg „fejlődésnek“ hívják azóta is), összeomlik az egész, úgyhogy a világ azóta is melléknév-fokozással foglalkozik főleg. (Nagyobb, gyorsabb, hatékonyabb, vékonyabb, pápább...)

Ez itt a kulturális életvilág kapitalizmusa, baráti-elvtársias szövetségben a technológiával, ahol a pápa kevéssé érdekes, a pápázás ellenben áru, pont mint egy ájfon.

És mindkettő vékony!

Mennyei jólét és boldogság

"Trump fia szerint Magyarország olyan, mint a mennyország, a politikai vezetés ugyanis megvédi az embereket és a kultúrát“ Majdnem pontos mondat, helyesen persze így hangzik: Megvédi az embereket a kultúrától. Ettől lesz mennyország, legalább is újbeszélül. Hiszen az 1984-ben a Párt hármas jelszava: 

A háború béke, a szabadság szolgaság, a tudatlanság erő. 

Ehhez lehet hozzávenni még néhányat:

A diktatúra demokrácia.

A pokol mennyország.

Az önkény párbeszéd.

A pofon simogatás.

A tiltás védelem.

A luxus szerénység.

Az adó ajándék.

A kussolás szólásszabadság.

A töketlenség fasza.

És igen, az is lerágott csont már, hogy a véres... izé, aranyozott kardként körbehordozott díszpintyek csak a luxushotelt, a Michelin-csillagos éttermet, meg a karmelita panorámát látják két csík kokain közt az országból, nekik ez mennyország, miként itteni haverjaiknak is, ki magángépen száll fölé, annak  térkép e táj.

A jelek szerint ifjabb Trampli is egy rohadék kretén, aki nálunk  jólétet tapasztalt, boldog embereket, na ja, ha a Párt vezetővel smúzolt, akkor mi mást tapasztalt volna, ez tényleg hülyébb mint a teknősöm, pedig Teó egy hüllő, szóval nem egy elmebajnok. De még ő sem veszi be, hogy csak mert lakásban él, folyton nyár van, mert mindig huszon néhány fok, sosem esik és hasonlók, mert neki van valami belső biológiai naptára, így csak mostanában kezdett kijönni a téli üzemmódból.

De egy családilag Trampli valószínűleg már elve egyel a hüllők alá szocializálódott, neki elég megnéznie a Holnaputánt, és máris klímaszakértő lesz, miként elég lenéznie  Pestre a budai Hiltonból, és a mennyországot látja, ahol Kakadu Péter például boldog, főleg mert erős felhatalmazása van a főnökének, és még milyen  vallásos is az összes.

Ifjabb Trampli nem esett messze az almafájától, a faterhoz hasonlóan jelszava vala: A Tudatlanság Erő!

A Profi jólélő boldog (pinterest.com)

Művészet In Da House (uncensored)

„Úgy tűnik, mégis van olyan politika, ami megjelenhet a Művészetek Házában.“ - írja a Hávégé, miután. A pilisvörösvári művházban (ami ugye a nagybetűs Művészetek Háza, miszerint Thália Temploma, Muzsik Akadémia (vagy muzsika?), Apollón Csarnoka, esetleg Vénusz Dombja) fellépett Menczer „Kicsi“ Tamás, és Kakadu Péter Miniszter Úr a jobbpopulista népdalkörök képviseletében, valamint meglepetésvendéként maga Felcsúthy Wiktor Demizson,  akik annyira nem politikusok, hogy mások se. Pedig maga a helyi polgármester kukorékolta szerte az ő kicsi a rakásáról neki, miszerint nem tartja jó ötletnek, hogy bármelyik humorista politikai cirkuszt csináljon Pilisvörösváron.

Lehet hogy ez volt a baj. Ez a cirkusz. Elvégre a politika az ormánypárti kisbírók szerint:

1. Komoly dolog, aki vicceskedni akar, forduljon Kövér házmester elvtárshoz, majd ő megmondja, mennyi érte a sarc. Izé, bírság.

1. A férfiak dolga, ki picsa ez a picsa, hogy poltikáról picsogjon? Ja, hogy poltilogus a végzettsége? És van pofája humorizálni, ezzel a büfé-ruhatár szakiránnyal, na nem már!

Ellenben az áramvonalas fejű moszkovita, meg a téeszelnök  alakú főnöke, valamint a Párt fodbalhuligán-tagozatának vezetője férfias férfiak, akiknek a vállát országos gondok nyomják, és maguk is úgy tolják a politikát, hogy az már művészet, és bár értik  a viccet, de nem szeretik, mint megannyi rendes, polgári-keresztény-konzervatív munkásparaszt, akik vannak lenni.

Stand-up comedy meg nem való (nem volt való) oda, ahol már régebben is ők fognak majd fellépni egyszer (fene se bír ezekkel az igeidőkkel már), nem mondom, egy Vészabó Noémi-kiállítás olajba festett macskás GIF-ekkel, az jöhet, vagy hogy Ákos Dalszerző Úr meg Nagy  Feró Kossuth-díjasok istenes  verseket finganak szilvapálinkától, de ilyen vicceskedés, pláne ellenzéki vicceskedés az nem. Az morálisan erkölcstelen, valamint bomlaszt, a művészi színvonala meg valahol az isten háta mögött, és a Polgármester Úr segge alatti béka segge alatt van. Ezt pedig minden jóérzésű pilis kikéri magának, a vörös váron, valamint a kávé meg a két kevert mellé.

Stand-up tagedy, az esetleg jöhetne (sit-down tragedy még inkább), de csak ha a Cenzúrahivatalon is átmegy a jóváhagyás pecsétje rajta, hogy nincs benne semmi rendszerellenes, lázító vagy a pártvezér és kancellár testalkatára (vagyonára, mentális állapotára, koleszterinszintjére) vonatkozó ráutalás.

Ugyanakkor a pártférfiak fellépése igazából meg nem is politikai rendezvény, elvégre a felcsútizmus vallás, ezért rendeződnek szektába a követők, ahol a Párt az Egyház, a Békemenet a hadjárat, a választás a szent háború, a régebbi egyház a politikai tiszt, a tanítás a Vezér (Guru, Próféta) szava, a marketing meg multilevel. Tiszta spiritualitás az egész, ami pedig a Művészet egyik fő ihletője, tehát pláne helye van a Házában.

Ráadásul a pártarcok, úgy is mint főpapok és legfőbb pap, ingyen adták elő magukat, ami megint csak a vallási jelleget erősíti, elvégre a templomokban sem szednek belépőt. (Akkor engem átvertek a Sagrada Familiában, meg a St. Paul's-ban is, vagy csak az ingyenes, ha épp mise történik?). Ellenben P. Edina kapzsi mód pénzet követelt volna az előadásáért a résztvevő nézőktől. Mint a színházakban, kiállításokon, meg koncerthang-versenyeken szoktak, persze azok se Művészet, se Vallás. Például Bach Máté-passiója is pénzért hallgatható  meg, úgyhogy ne jöjjön senki azzal, hogy Isten, meg hogy mekkora művész volt ez a Bach... Választást se nyert soha, bazmeg!

Rokonságtalanság

Mindig igazán rémesek az afféle cikkcímbe foglalt megmondások, hogy „A magyarok kedvenc...“ akármijei. Mert mindig rájövök, hogy nem vagyok magyar, ugyanis nem kedvenc üdítőm a Traubi, bár nincs vele bajom, sosem láttam a Virtuózok című talán vetélkedőt a Duna tévén, de kellett volna, mert "Újra itt a magyarok kedvenc showműsora!“ (Pedig hétvégén néztem Duna tévét, ott volt élőben a Forma-2.)

Ja, és nem a kedvenc ételem a húsleves (a bolognai spagetti az), nem a kedvenc filmem a Remény rabjai (mert a Trainspotting), nem kedvenc nyaralóhelyem Tenerife (utálok nyaralni), nem kedvenc zöldségem a makói hagyma (a brokkoli az, meg a padlizsán), a kedvenc gyümölcsöm a banán az eper helyett, jobban szeretem a Dancing Queen-t, a Queent szeretem, de azt se tokkal-vonóval, és megannyi dolog még, amiben nem passzolok bele a szabványmagyar fogyasztóautomatába. Legalább is a fantasztik-bombasztik címek sablonjai alapján.

Jobban belegondolva  már az is furcsa, hogy magyarul beszélek meg írok, hisz aki ennyire nem magyar (nem hatódik meg a himnusztól, hányingere van a tokaszalonnától és  Korda Gyuri bácsitól, és ha nézne fodbalmeccset, a skótoknak szurkolna), ugyanakkor ezzel megtámogatom (részemről), hogy a finnugor elmélet igenis helytálló. (Már túl azon, hogy a nyelvrokonság nem a hasonlósággal, inkább a különbségek rendszerszerűségével igazolható.) A nyelvrokonság ugyanis nem néprokonság, attól hogy a magyar finnugor nyelv, mi nem vagyunk azok, nem is kell skandinávnak lennünk. (Bár talán nem ártana, mondjuk keddenként legalább.)

Szóval én nyelvrokonságban állok a magyarokkal, de lelkemben nyilván még az a radzsasztáni mosónő vagyok, a brit gyarmati időkből, aki egy néhánnyal ezelőtti életemben voltam, csak a múltkoriban (amikor biztos jól ment nekem valahol) valamit nagyon elbasztam a karmámmal (karmámon?), ezért most itt kell abszolválnom a letöltendőt, és jobbára csak nézek hülyén, hogy a töltött káposzta, a népi vallásosság, a  féldiktatúra vagy a lakodalmas disznóvágás az mitől is jó?

Kulturálisan nekem térkép e táj, a térképen meg kétdimenziós, ellenben színház az egész világ, csak fontos, hogy nem folyton Shakespeare-t játszanak benne. valami jó punkot inkább...

Jósolni csak pontosan, szépen...

A bulvárhírek.pont.kom.vagy.hu szerint Nosztradámusz a híres jóslegenda  már  ötszáz éve megmondta, ki lesz a következő pápa. A következő utáni előtti! Aki férfi lesz, és onnan jön, ahol mások is vannak még rajta kívül, de ők nem lesznek pápák, javarészt később se.

Az új pápa nem lesz fiatal (na basszus, Jude Law máris ugrott, ő csak egy bő évvel idősebb nálam, én meg ugye fiatalos vagyok még, lelkemben biztos, alig nyolcvan), házas, űrhajós és emberevő sem, valamint nem beszél majd szankszritul, ezzel jelentősen leszűkül a lehetségesek köre. Valamint tudni lehet róla, hogy korábban még sosem szerepelt egy sörgyár reklámkampányában sem, és ez várhatóan pápasága alatt is így marad.

Ezek azért elég konkrét dolgok, elvégre Nosztradámusz aki orvos, és foglalkozására nézve francia volt, minden évszázadról írt akár négy mondatot is, nem csoda, hogy nem említi a tévét, a holdutazást vagy az 1973-as nagy olajválságot. Egyszerűen nincs rá terjedelem, csak olyanokra, hogy a Nagy Vörös király üti a fekete bástyát, aztán berosál a vérontássá váló égi segítségtől, amikor  Hold a Mars házába lép, és nem töröl lábat. Meg az utolsó pápa Péter trónján fog ülni, de később más már nem.

Vagy hogy egyes értelmezések szerint Nosztradámusz szerint 1987 augusztus 21-én tört ki a harmadik világháború. Lehet, nem tudom, én általános iskolás voltam, és nyári szünet volt, olyankor annyira szorosan nem követtem a világpolitikát, de előző este volt valami tűzijáték, lehet hogy arra gondolt a költő.

Végül is jó meló ez a látnokszakma, az ember beszed valami ütőset, ettől látomásos lesz a lelke, és ködös a lírája, elvégre betépve a fenének van kedve hosszú tájleírásokat adni háborúkról, királyokról és egyéb történelmi dolgokról. Ellenben van az a módosult tudatállapot, amikor jó ötletnek tűnik papírra vetni, hogy például:

"Az egyház uralma a tengeren összeroskad,

Perzsia táján közel jó egymillió készen

Bizáncot, Egyiptomot kígyókkal(?) megtámadni.“

Ez innentől lehet utalás a trafalgari csatára, az iráni atomfegyver-programra, és az isztambuli bazár hamisított Nike-cuccaira, és az első Indiana Jones filmre egyszerre! Tömörítés emberek, tömörítés, ez a  költészet lényege, hogy ne értse senki, de akarja!

newbernlive.org

A drog tekintetében sürgős klíma

Hazafelé a buszon hallgatom a rádiót, a legkormányhitűbbet, ami nem az állami (régebben közrádió, de mára ez már értelmezhetetlen szójáték csupán), a Hírefem Tévéefemet, mert abban van a Paláver nevű felcsútista betelefonálós önfelcseszés, ahol éltes és néha részeg parasztok, valamint harci nyugdíjasok és a fals „hazaszeretettől“ idegállapotba került háziasszonyok erősítik egymást, hogy egy igaz út van, és a Pártvezér annak a prófétája. Szórakoztat, na. Különösen ha a Gajdics nevű Ottó a műsorführer és modortalan moderátor, aki lebasz minden telefonálót, aki nem kellően pártszerű, aztán ki is kapcsolja őket, mondván, hogy az ő hallgatóik nem szeretik a más véleményeket hallgatni. Milyen rendes, elvégre közéjük is lövethetne. (De a csúcs az volt, mikor valakivel közölte, hogy megvan telefonszáma, lenyomozzák(!!!) a nevét és a címét - azaz gyorsan megtanulják használni a telefonkönyvet - és feljelentik. Mert a nem kormányhitű hozzászóló az mondta, hogy úgy hallotta, G. nertárs még elvtárs korában munkásőr volt. Nagy ügy, én meg úttörő!)

Szóval G. úr X-ben, és jön a háziasszony, aki aszongya:

Ez a Zelenszkij drogos, ez látszik a szeméből a plakáton, meg hogy szar színész, egyébként drogos, és tizenöt villája van. Utóbbi érdekelne, biztos jól lehet csajozni a „tizenöt villám van“ tekintettel, csak az a lényeg, hogy ne látszon, ebbe már a süteményes villákat is beleszámoltam. (Jobban belegondolva, azokkal sokkal több van tizenötnél, bár enni rendszerint egyszerre csak egyel szoktam.) Aztán kiderült még, hogy az ukránok mind nácik, és Zelenszkijt meg Brüsszelből küldték, hogy tegye tönkre Agyarországot. Legalább is így halottam, mert Magyarországot a Dagadték teszegetik tönkre, Agyarország meg ők maguk, és tényleg be vannak tojva kissé, de lehet, hogy ez meg a húsvéti  nyúl utóhatása.

De a részletes kifejtést elnyomta a buszra felszálló nagyon kövér anyuka döbbenetesen nagyfejű kisfia, aki üvöltve toporzékolt, hogy nem kapott meg valami játékot, vagy csokit, vagy játék csoki, tudja fene, üvöltve nehéz artikulálni. Úgyhogy bambultam ki a busz ablakán, és láttam egy furgont, amire meg az volt írva, hogy „Sürgősségi Klímaszállítás“, én meg ettől elképedék. Mert olyat láttam már, hogy sürgősségi gyógyszerszállítás, vagy hogy sürgősségi vérszállítás (ugyanis vannak a Vérsz Állítók, a Vérsz Ivók, mag a Vérszagra Gyűlés, utóbbi valami klub lehet, mint a csirkészek, akik tábortűznél énekelnek), de azt nem sejtettem, hogy ennyire rossz a klímahelyzet.

Oké, sokak szerint van valami klímaválság a klímaváltozás miatt, de annyira gyorsan nem változhat az. Mert ha valahol egyáltalán nincs klíma, de egy deka se, akkor ott már úgyis mindenki elhunyt meghalni, oda már nem sürgős szállítani, a Holdra (ott speciel egyáltalán nincs klíma, ahhoz állítólag légkör is kellene) meg a sürgős is túl hosszú, szóval mehet simán is. De mióta láttam már rendőrautó-festésű Skoda Valami Nagyot (nincs meg a típusa), csak épp narancssárga villogókkal, és az oldalán a felirattal: Kéményseprők, már semmin sem csodálkozom túlzottan.

És akkor még nem voltunk a harmadik megállónál...

Négyzetgyök kettőpí-százalék

"Az Egyesült Államok akár 3521 százalékos vámot is kivethet a délkelet-ázsiai napelemekre“ - olvasom a sajtóban és röhögök, ez tényleg a (tegnapi) nap vicce. Oké, azt eddig is tudtuk, hogy Trampli Donáld egy nárcisztikus idióta, a gazdaságról meg annyi fogalma van, hogy drágán kell eladni amit olcsón vett, de ennyit mindenki tud, aki vett már vajat drágán. (Csak nem mindenki örököl százmilliós vagyon dollárban.)

Viszont ha már hülye, akkor mi ez a szerénység? Vessen ki 17 millió százalékos vámot, és aki nem akarja befizetni, arra meg 67 560 év börtönt, mely büntetés alatt az illető elítéltek kapjanak napi százezer botütést, minden hétfő utáni kedden, feltéve hogy nem hétvégére esik! Attól majd elmegy a kedvük a vágottszeműeknek a napelemezéstől!

De tényleg, ez a sárga fejű bohócállat azt gondolja a világgazdaságról, hogy az egy kikötői lebujban letolt pókerjátszma, ahol nyugodtan bemondhat bármit, mert az ő verőemberei viszik a bankot attól, aki véletlenül és rajta kívül nyer. Én innentől  kezdve csakis kopasz közgazdász lennék, mert a többinek hónapok óta égnek áll a haja, az meg ugye Einsteinen kívül keveseknek állt jól valaha. (Kopasz mondjuk bármikor lehetek, közgazdász feltehetően már ebben az életben nem, úgyhogy egy darabig még égnek állhat a hajam, bár a férfias kopaszodás már dolgozik rajtam egy ideje.)

Ja, és ezt az egészet úgy hívják a Donáld kacsáék (bár Trampli bá igazából Dagobert bácsi, nem?), hogy „vámháború“, hiába no, ott is dől a békepártiság, tűzzel-vassal békepárti  a washingtoni kidobós győztes csapata.

Tényleg az megvan, hogy Ukrajában is béke van már egy ideje? Csak még nem látszik. Vagy valami hasonlóról delirált a Dagadt itthon már régebben, és hát látszani tényleg nem látszik. De  a felcsútinak is kell valami nagyot mondania, olyan kis számokat meg nem ismer, hogy 3521, legfeljebb ha milliárd, és lehet belőle olimpiát rendezni Bicskéig...

p.s És mi lehet a 3521? Egy miskolci irányítószám, alá tartozik többek közt a Szép Harang Retek utca, persze három külön részletben. valamint 3521-ben lesz pont 2000 éve, hogy Luther Márton megvédte tanait a wormsi birodalmi gyűlésen. (Ja, és augusztus végére akkor már szintén kétezer éve esett el végül Nándorfehérvár...)

Ugyanaznap

Ma van William Shakespeare születésnapja, aki 1564-ben. Csak épp erről tényleg semmit nem lehet mondani, ő akkora kulturális mém, múzeumba szobort legendás alak, hogy az Erzsébet-kori irodalom mániákusain kívül (akik azért nincsenek olyan sokan, bár egyet biztos tudok a kedvenc íróim közül, Anthony Burgess-t) mindenkinek elege lesz belőle legkésőbb az értettségiig. (Ibsenből meg Csehovból meg minden normális tinédzsernek elege van eleve.)

Szóval Shakespeare-ről nem lehet semmit mondani, a róla bármit mondás kábé annyira kínos, mint Petőfit húzni a  magyarérettségin („költő és forradalmár, Szendrei Júlia fényesebb a láncnál, akasszátok fel az anyám tyúkját, izé... kurta kocsma“), én mondjuk Puskintól az Anyegint húztam, de az se volt egy fáklyásmenet. Pláne mert akkor még nem is olvastam, de ötöst kaptam, ez talán így 33 év távlatából már elévült.

A Globe színház másolata másolatának a belseje

(saját.én)

Viszont az jópofa, hogy Sexpír elvileg ugyanazon a napon született és halt  meg (legalább is a Julián-naptár szerint), ami ráadásul Anglia védőszenteje, Szent György napja is. Igen, ő volt a sárkányos faszi, az öléssel.

Szent György amúgy eredetileg római katona volt, és üldözött keresztény, ki is végezték jól, de előtte a legenda szerint megölt egy sárkányt. Márpedig sárkányok nincsenek (sőt, mint a drakonológia tudományából ismert, sokféle sárkány változatos módokon nem létezik, alig bírják rendszerezni őket), tehát vagy kamu volt az egész, a derék hadfi véletlenül elitta a szakasz zsoldját, és valamit ki kellet találni, vagy az isteni gondviselés (zsold helyett) küldött egy direkt neki csinált sárkányt, amit leölhetett. Azt mondjuk nem tudni, csinált-e belőle kolbászt is, vagy csak otthagyta, sőt egyelőre az is vitatéma, a sárkányhús ehető-e, vagy csak mikrózva, ami akkoriban még nem volt. Mindegy, ennyit Shakespeare-ről, aki egyébként jó szerző volt, múltkor láttam tőle a Gyilkosság az Orient expresszent.

Pápalatolgatás

Éppen csak belehalt az Atya házába a szoknyás agglegények vezérigazgatója (nem tehetek róla, tényleg így hallottam a halálhírt, hogy az Atya házába), aki amúgy jó fejnek tűnt mindig, máris elindult a latolgatás találgatása, hogy ki lesz az új pápa? Gondolom nem Jude Law, ő már volt, és mikor  legutóbb láttam, kalóz volt az űrben, de addigra már John Malkovich sem volt pápa, ha jól emlékszem.

Ellenben az összes hírportál már a Ferenc nevű Hozé Márió elhunyta napján, azaz tegnap, elég gyorsan átment fogadóirodába, hogy akkor kik az esélyesek, mit mondanak az edzők, szakkommentátorok, statisztikák, valamint az igazi fogadóirodák. komolyan, mintha lóverseny lenne, vagy Forma-1, nem pedig az utolsó globális léptékű (de türténelmi távlatból már csekély hatású) feudális szervezete és szimbolikus állama számára keresnének új menedzsert. Nem úgy tűnik, hogy lelki vezetőt, az csak járulékos, de nem szándékolt nyereség szokott lenni, ez volt Bergolio püspök esetében is. (Ennyit véletlenül tudok, hogy igazából a római kaotikus egyházban a püspök a legmagasabb rang, a többi, a bíboros meg a pápa is csak címek, beosztások, de rangban a pápa is püspök, Rómáé, feltéve ha nem a dunántúli magyar város, mert akkor nem, viszont nagybetűvel!)

Szóval megy az esélylatolgatás, vajon melyik bíborosnak lesz jobb a formaidőzítése, ki milyen edzésprogramot használ, kik a szervezeten belüli szponzorai, és ami nálunkfelénk mindig a legfontosabb: lehet-e magyar? Szubjektív válaszom: kit érdekel? 

Nyilván sokakat, de engem nem hoz lázba, hisz már az egyforma formaegy is ritkábban, a kaotikus egyházhoz meg per pillanat annyi a közöm, hogy van egy templomuk a sarkon, és naponta megyek el mellette.

index.hu

A pápának meg annyi befolyása a világpolitikában, mint hintalónak esélye az epsomi derbin, tekintélye mondjuk van, de ez nemigen váltható át befolyássá. (Ugye mindig a klasszikus sztálini kérdés: De hány hadosztálya van a Vatikánnak?) Pedig a most már néhainak jó szándékai és  kezdeményezései voltak, de például egy Putyin-alakú  pszichopatának a végtelenségig lehet nyomni a békemantrát, őt az nem érdekli, illetve csak annyiban, hogy még fontosabbnak érzi magát, nagy háborús kedvében.

Na, ezért teljesen mindegy a világ nagy részének, ki fog ezentúl fekete helyett jobbára fehér reverendában nyilvánosan reprezentálni. A katolikusoknak nyilván nem mindegy, de többségük életére így se lesz túl nagy hatással a bárki. Ilyen ez a popszakma...

Földanya napfivére, vagy mi...

Ma van a Föld napja, csak nem értem, már ezt se megint. Mert a Föld napja a Nap. Amiből van sok a Tejúton is, és  mindegyik nap, csak nem Nap nagybetűvel, mert az a hozzánk legközelebbi csillag, ami nem sztár, csak világít, miközben megy át hidrogénből héliumba.

És gyanús, hogy a Földnek van napja máskor is, talán egész évben (nem tudom, még csak tavasz van), úgy értem, holnap is lesz nap a bolygón, meg a holnapután is egy nap, bár sokban más, mint a mai. Sőt Napja is van a Földnek egész évben, egyszer hallottam valahol, hogy maga az év is a Nap miatt van, azt kell megkerülni addig. Márhogy nem az évet, a Napot. És nem naponta, hanem évente, legalább is így emlékszem a Fekvehányás utcai általános iskolából.  (Később És Gimnáziumnak is hívták, de én akkor már szakközépbe jártam, szóval mindegy volt.)

Utánaolvasva kiderült, hogy a földnapot 175 országban tartják (hol?), Magyarországon 1990 óta rendezik meg. (Akkor  most nem tartják?) 2009-ben meg a bolíviai elnök kezdeményezésére az ENSZ április 22-ét a „Földanya Nemzetközi Napjá”-vá nyilvánította. Mondjuk ez utóbbi szerintem nettó szexizmus, mi az hogy Földanya? És a Föladpa már szart se ér? Vagy ez is már valami poszt-posztmodern, felcsútista törvénybe pikkelyezés, hogy „ az apa férfi, az anya föld“? (Ebben mondjuk lehet valami, egyszer olvastam azt a szót, hogy anyaföld, ami a vaterland magyarul, szóval ilyen van lenni.)

A Vikipédia (komolyodjunk meg: Pédia Viktória - vagy Viktor, az anya férfi!) szerint 1990 óta minden évben erre a napra adja ki a washingtoni Worldwatch Institute éves jelentését a világ környezeti állapotáról „A világ helyzete” címmel. El kéne olvasni, csak nem biztos hogy ráérek, elvégre az már 35 éves jelentés, aminek az elolvasása hány évig tarthat? Mert ha leírják benn az egész világ teljes helyzetét részletesen, az nem fér rá egy söralátétre. Persze lehetne egyszerűsíteni, hogy mondjuk nem az egész világ helyzetét adják ki, csak ezét a bolygóét, akkor pár milliárd oldalban elférhet az egész. (Egy rosszindulatú énem szerint kiadhatnának inkább valamit a Teremtés Helyzetéről, mert úgyis ősrobbanás volt, úgyhogy az rövid lenne: „Tavaly óta semmi.“)

És ha már Pédia ténsasszony felé jártam, nem bírom ki, hogy ide ne szúrjam a Föld napja himnuszát. kotta nincs hozzá, ami oké, nem tudom olvasni, de mindenki dúdolhatja valamire. Különösen lélekemelőnek találom az Ooooho és a Yehee emfatikus dünnyögéseket, ezek igen nagyon spirituálisak, már rezgésileg.

"Hány háború után vagyunk már? Mégsem ért a vágyunk célt. Most némítsd el elméd zaját, Hallgasd hát a Föld dalát. Mint szent fohász, mit némán súg a szél, Lágy hangja átölel és újra kél. Lásd a fényt, ne bántsd mi érted él! Halld a szót, mit föld az ég beszél! Nézd a bolygót, oly' tiszta kék, Élj ma úgy, hadd éljen még! Oooooho Hány néma csonk az erdők helyén? S hány mérgezett folyó? Még megbocsát s új életre kél, De több esély nem kapható. Ooooho A gyárak, gépek, fémek hangján át, Még kell, hogy halld, hogy értsd a Föld dalát! Lásd a fényt, ne bántsd mi érted él! Halld a szót, mit föld az ég beszél! Nézd a bolygót, oly' tiszta kék, Élj ma úgy, hadd éljen még! Yehee Oly' tiszta kék. Hadd éljen még“

p.s. Melyik nap van a Föld Holdja?

Döbbenetes prokovo... porovok... vokáció!

A " kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos“, bizonyos Horváth László teljesen kibukott azon, hogy a Kétkutya Farkúpárt pont húsvét vasárnapra szervezett marihuánaügyi tüntetést. És nem ellene ám, hanem a dekriminalizációért (kissé a legalizálásért is, de a kettő nem ugyanaz, nálunk az első lenne soron, ha nem ez a fasisztoid hangulatú rezsim lenne), ami ugye arcátlan egy provokáció az Alaptalan Törvény ellen. Szemben. 

Ám a helyzet ehhez képest az, hogy hagyományosan minimumharminc éve mindig április 20-án van a Million Marijuana March (nyugati)világszerte, az a hülye vallási  naptár miatti véletlen, hogy ez idén a feltámadott főttsonka pálinkával locsolkodós emléknapja is egyben. (Van valami zagyva eredettörténete ennek 420, 4.20, vagy 4/20 számmisztikának, hogy a még a hetvenes évek elején valami amerikai gimnazisták, és a kincses térkép a kannabiszültetvényhez, meg hogy találkoznak 16.20-kor, de ennek semmi jelentősége.)

Ráadásul a kormány biztosan fenyegetőzött is egy embereset a kormánybiztoson át, miszerint ez volt az utolsó! Jó szokása ugyanis a Pártnak (és annak ökle a kormánynak) hogy ha valami nekik speciel  nem tetszik, akkor azt be kell tiltani. Ha szavazatot hozhat a betiltás az még jobb, de általában elég a gecizmus színtiszta élvezete, hogy jól kibaszhatnak valakikkel, mert csak! Legszebb örömük a kár!

Amúgy érdekes a fazon fészbuk oldala is, ott már csak Horváth Laci, mintha mindenki szívott már volna pertut vele. És nagyok az ő dörgedelmei, melyeket egész biztosan a keresztényi szeretet nevében csap oda mindenkinek, aki szívott már füves cigit. (Én is, én is, igaz nem sokszor, és huszonévesen, de szeretnék ahhoz a társasághoz tartozni, akiket ez a barom démonizál. Az már a valaminek levés.)

„Ami kábítószerként működik, az kábítószer!“

"Nincs jó vagy rossz, könnyű vagy nehéz kábítószer: csak kábítószer van!“

"Megdöbbentő és elfogadhatatlan: szabadlábon védekezhetnek a csepeli kábítószer-gyárosok!…“

Na most, ami kábítószerként működik az valóban az, úgyhogy várom a pornó- dohány- alkohol- szerencsejáték- és családon belüli erőszak ellenes mindenféle biztosokat, sőt ha szigorúan szemét akarok lenni (és miért is ne?), akkor a vallási fanatizmus is drog.

És ha minden drog drog, akkor ugye az ormánybiztos elvtárs se iszik meg soha egy pohár bort, mert ugy nincs könnyű kábítószer. (A bort valóban könnyű venni, de az alkohol amúgy keménydrog, kérdezzen csak meg egy addiktológust. Ja, azt nem teszi, az effélék csak okoskodnak, a szakértelem imperialista trükk - ezt tanulhatta a nyolcvanas években a töri-népművelés szakon.)

A csepeli „droggyárosokról“ meg egyelőre annyit lehet tudni, hogy voltak náluk vegyi anyagok, ami egy vegyi kisüzemnél nem ritka, de Laci elvtárs már megint keveri a gyanút az ítélettel, a jogállamiság nagyobb dicsőségére nyilván. plusz mint minden kormányzati főfarok, ő is azt képzeli, hogy az igazságszolgáltatás nem egy önálló hatalmi ág, hanem a nekik alárendelt, paragrafusos verőemberek dalárdája. 

De hát volt az a klasszikus graffiti, hogy a valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert. Nos, Laci elvtárs bírhatja (bármit is vetít ezzel kapcsolatban) hisz a valóság láthatóan egy olyan terep, amire ő nem merészkedik. Hülye hozzá, na! Komisszárnak viszont pont ettől ideális.

Nem tsillogó tsillag

Reggeli kávé mellé rögtön a celebrovatú kisszínes miafrász: "Donald Trump a Fehér Házban fogadta a sztárszínészt, újraalkották a híres film plakátját“.

Láttam a mellékelt képet, és két dolgot nem tudtam:

1. Ki ez fazon, aki  nem a Trampli? Hirtelen annyi ugrott be róla, hogy „a Kalácsfejű Ripacs“, meg hogy láttam néhány borzalmas filmben, amiket kereskedelmileg háttértévéztem, de a neve, az nem volt meg. (És akkor  nálam bejött a kattintásvadászat, mert rávadásztam: Vince Vaughn az alak. Aki mégis mi a fasztól sztár? Mitől színész? Mi folyik itt?)

2. Nem tudtam, melyik híres filmben szerepeltek együtt, ahol a sárgafejű tata egy íróasztalnál fontos, a hústorony meg szép, mint egy hasmenéses igavonó?

Komolyan, néha azért jók az efféle „hírek“, mert az ember hirtelen megörül, hogy jajj de jó, ebből is kimaradtam! A tramplizós „plakát“, izé... az Újra Alkotás eredetije se lett volna ugyanis ismerős, miként nem láttam a vonatkozó, biztosan igen színvonalas vígjátékot sem (de mivel nem láttam, gondolhatom minőségi darabnak, egy pont oda). Egyszer-kétszer majdnem, mikor valami mást csináltam, a háttérben a tévé volt a szokásos civilizációs háttérzaj, és kezdődött ez az óvenvilzonos kínosság, én meg tíz perc után mégis csak félretettem a könyvet/laptopot/bélyegeket, hogy azért  mégis csak vannak határok!

Egyébként mitől sztár a sztár? leginkább attól, hogy elég sokan hívják annak elég sokszor, de ez teljesen független bármiféle emberi (művészi, szakmai, szexuális, sport) teljesítménytől. A sztár  nem lesz, az készül, a sztár csinálva van, ez mondjuk már ötven éve is evidencia volt a nyugati kultúrában, és ha maradunk a művészetnél: Ha valaki sztár lesz, mint színész, festő, zenész vagy vadakat terelő  juhász, és tényleg tehetséges meg teljesítményes, akkor a sztárság csak egy nem szándékolt következmény. Egy járulékos veszteség, amennyiben onnantól az illető teljesítménye csak egy elem lesz a portfóliójában, a többi a magánélete, a hobbija, meg a marketingje.

És  mivel már nincsenek szentek, nincsenek hősök,  maradnak a sztárok, akik közül tényleg akad jó is a maga területén, de nagy részük simán csak sztár, a minek?

p.s. Ide kellen most a Flogging Mollytól a The Light of a Fading Star (Egy halványuló csillag fénye) című dal, de tuti volt már, meg ugye a Kalácsfejű Ripacs nem halványul, ahhoz korábban ragyogni kellett volna.

Harmadnapra

Ha van karácsony másnapja, húsvéthétfő meg pünkösdhétfő, akkor miért nincs húsvétkedd, születésmásnap vagy március 15 előszent-estéje? Bár, tekintettel arra, hogy a hazai lakónépesség egy  jelentős része húsvétisonkás szendvicset csomagol magának a másnapos munkanapra, húsvétkedd még akár lehet is, sőt húsvétszerda is, lecsengés kérdése az egész, tormával!

Egyáltalán, miért kell egy ünnepnapot több napra húzni, mikor már az elsőt sem éljük át, ki a fene gondol az illető alkalom vallási, történelmi, nemzeti,  miazmás vonatkozásaira, már az elkötelezett szubkultúra-tagokon kívül? Karácsonyfa, piros tojás, süti, konyak, tűzijáték, egyszerélünk, azt' annyi. Nem mintha nekem hiányozna a forma mögül a tartalom, annál  sokkal kiégettebb alak vagyok annál, de nem is erőltetem az ünnepléseket. Kicsit azért leporszívóztam a karácsonyfát, mert mióta ilyen napos az idő az ablak mellett, elég porosnak láttam.

Az meg nem tudom, de lehet, hogy vonzza az ukrán maffiát, ami az egyik legkegyetlenebb a világon (komolyan, éppen most hallottam látni s jutyúbon, szóval hivatalos, és a Párt üzente!), drog- és fegyverkereskedelemben utazik főleg, márpedig egy poros műfenyő az fegyver az allergiásokkal szemben, arról nem is beszélve, hogy tök nagy kések vannak a konyhában, én meg diabéteszesként sütit ettem (a drog, ugyebár), szóval lehet, hogy maffiózó vagyok, de lehet, hogy célpont. Minden esetre már rettegek, el is halasztottam levinni a szemetet holnapra. (Jó igazából csak elfelejtettem, de az ünnep az ünnep, az rám is hat, sőt néha hét.)

Holnap ellenben más a másnapja lesz, addigra talán már az ukrán maffia is másnaposan megpihen, mire meg belénk lépnek az Unióba, én már rég levittem a szemetet, és kulcsra zártam az ajtót. Ja, és nem leszek itthon, csak a karácsonyfa, de az meg védje meg magát.

Nagyon nem alkalmi, de iszonyúan hétfői, 

népietlen műdal.

A béke halálangyala

Vlagyimir Vlagyimirovics bejelentette, hogy Oroszország (azaz ő, saját maga, valamint szerénytelen személye) tűzszünetet hirdet húsvét alkalmából, két teljes napra. Másfélre. Egy és egy negyedre. De hirdet! Milyen rendes ember, nem? Virágvasárnap még egy város főterén bombáznak, illetve rakétáznak a halálba pár tucat civilt, köztük gyerekeket, de a feltámadás alkalmából egy kicsit nincs „Fel! Támadás!“ Hiába no, a pszichopata tömeggyilkos háborús bűnösök is emberből vannak, bár lennének másból, de hát így járt velük is a világ, Nérótól Putyinig.

A Mandineren azonban hirtelen Putyin elvtárs-cárevics lett a béke angyala, mert ugye a mocskos ukrán nácik háborúznának, csak háborúznának folyton, de ő egymaga tűzszünetet hirdet, és nem vár érte béke Nobel-díjat. Mert szerény, igazából annyira, hogy a szerénységére a legbüszkébb, aminél csak a kibaszott nagy békevágya hatalmasabb ennek a szubhumán mocsoknak.

Az egyik kedvenc  noname hozzászólóm három részletben így méltatja Elnök Elvtársat:

"Csodálatos ember. Keresztény. Ez az, amit a Nyugat nem érthet. (...)Vele van Krisztus. (...)Magasabb értékekért küzd.“

Oké, ez az agyhalott (macskusz-4, mindegy is) nyilván nem reprezentálja a Mandiner teljes kormányhitű kommentelő állományát, ugyanakkor típusos a fazon. 

Annyiban is, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy komolyan gondolja-e, vagy ez már annyira maró szarkazmus, hogy nem is lehet megkülönböztetni a komolyan gondolástól? Mert én elég szarkasztikus tudok lenni, de ha már én se értem a poént, akkor lehet hogy nincs is. És az a megfejtésem, hogy ez komoly emberek, ez az alak valami elvetélt bölcsészféle, aki be tud dobni olyan neveket, hogy Karl Popper vagy Noam Chomsky, bár láthatóan egyiket sem olvasta, csak tudja, mi a pálya arrafelé, amerre ő nem jár.

És összesen 12800 kommentet tolt eddig, az még nekem is sok, most akkor az illető vagy kényszeres (grafomán, azt ismerem jól), vagy csak tíz kopejka egy komment, de terjedelemtől függetlenül, ezért kell sok-sok rövidet gyorsan. (Oké, ez vicc, én nem gondolom komolyan, hogy az efféle lelkibetegek pénzért csinálják, de hogy valójában miért, az már legyen a terapeutáik gondja.)

Viszont kényszeresen az gondolom, hogy nem kellene egy-egy alternatív valóságban élni, miközben mások szerint én élek abban. Egy olyanban. Mert akkor a moszkvai diktátor most vagy háborús bűnös tömeggyilkos, vagy a krisztusi szeretet avatárja, a kettő nem  megy együtt. (A keresztes lovagoknak meg az inkvizítoroknak sem ment.) És mivel nyilván nem tudok kilépni  magamból, szerintem nekem van igazam, de biztos sosem lehetek benne, lehet hogy mégis csak jobb lenne,  ha az egész általunk ismert univerzum, illetve ahogy ismerjük, egy szimuláció kivetítése lenne, akkor legalább nem kellene episztemológiai problémákon rágódni. Pedig a filozófia nevű szellemi sport (mások szerint szellem önkielégítés) minimum fele erről szól. Ha nem a negyede!

Megfarkasember-váltás

A legjobb egy ilyen napfényes, ünnepi napon természetesen a horror-tekintés, elvégre Jin és Jung, a szürke két árnyalata a fekete meg a fehér, az egyensúly az Erőben meg úgy lesz, hogy a krisztus foglalkozású Názáreti J. feltámad, Nagyvárosi Blake meg farkasemberré változik, aztán gyorsan utána meghal.

A Farkasember (Wolfman) egy friss idei, 1941-es film, pontosabban annak tényleg jelenidejű újragondolása. (Nem tudom, miért nem hívják egyszerűen és magyarul remake-nek?) Az ember embernek farkasa meg úgy lesz itt is, hogy harapás által megfertőződik valaki más vírushordozótól, amit én már unok részemről. Miért van az, hogy a zombiktól a vámpírokig minden félszerzetet valami rohadt vírus okoz? Az kérem kiöli a misztikumot a sztoriból, mint a Star Wars-ban a mocskos kis midikloriánok az emlegetett Erőből. (Oké, az ott a messzi-messzi galaxisban már tiszta fajelmélet, ez a vírusozás viszont a középkori lepra- meg kolerajárványok óta a komplett nyugati kultúra mélyen bevésődött parája.) Nem lehetne, hogy legyen valami rendes természetfeletti paranormalitás a cuccban? (Heti képzavar kipipálva.)

Volt egyszer egy közepesnek sem nevezhető izé... film, ha jól tévedek a Drakula 2000, ami szóra sem érdemes (pedig anno moziban láttam, tehát pénzért), a címe is olyan mint a Szupermega 2000 Kft., viszont legalább volt benne valami mitológia. Miszerint Drakula immár 2000 éve bolyong a földön (jé, van értelme a címnek, ez tényleg csak most esett le), ugyanis ő maga Júdás, a Jézust eláruló változat, aki büntetésből az aki, mert még a Pokolból is eltanácsolták. (Pedig nélküle nem lett volna húsvét, illetve most sem lenne, meghát  a megváltás ugyebár, akkor az hogy lenne a kivel?)

És ha már vámpírok, az Anne Rice-féle Interjú a vámpírral is titkos és misztikus háttértörténettel bír, főleg a folytatásban, a Lestat a vámpírban meséli el hosszan a szerző, honnan jönnek a vámpírok. Nos, az ókori Egyiptomból, az első drakuloid páros Akasha királynő és a férje Enkil, akik azóta is megvannak afféle se nem élő, se nem holt szobrokként, és marhára kell vigyázni rájuk, mert ha ők egyszer igazi halált halnak, akkor az összes vámpír is. Így tömören ez elég nagy baromság persze, de a regényben tényleg van húzása ennek a műmitológiának.

Na, a zombis-farkasemberes zsánerből ez hiányzik, itt vírus van, posztapokalipszis vagy csak lokális kamarakatasztrófa, de semmi nagyívű rettenet. És ez a Wolfman is olyan, hogy simán lehetett volna egy hetvenes évekbeli darab, ha már amúgy az egész horror-szcéna nagyjából a hetvenes évek végénél tart, az akkori mozikat dolgozza fel újra. Ilyen módon farkasemberünk is egy teljesen hagyományos, meglepetést nélkülöző ijesztegetős filmben tolja, ahol tényleg semmi meglepetés. 

Magányos, öreg ház a semmi közepén, egy eltűnt és halottnak nyilvánított fater, aki persze meg se halt, csak épp ő az a titokzatos lény, aki éjszakánként a környéken ragadoz. Blake a főszereplő is meg lesz karmolva/harapva, és kezd átváltozni, eleinte még védi a családját a szörnytől, aztán ő lesz a szörny, ám mielőtt végleg elkárhozna, megváltó jelleggel lepuffantja b. neje, akivel amúgy is épp válságban volt a kapcsolata, de amaz persze nem ezért lövi torkon.

Ettől még egynek jó ez is, de mire a végére értem, be is borult az ég, úgyhogy indokolatlannak éreztem a további vérengzések megnézését, pedig be volt készítve még kettő. De úgyis sok napos nap várható innentől, kell az ellensúly későbbre is.

p.s. Pont ebbe nem akartam belelátni semmi aktuális ünnepi tematikát, erre Júdás, és feltámadás és még a farkasembernél is a megváltás jön elő. Nálam persze Darth Vader esetében is, de ez van, a kultúránk egyik alapvető mintája a megváltástörténet, mindegy, hogy egy horror vagy egy űrwestern keretei között.

A napi jelentőség

Na, akkor ma van húsvét, de közben meg zárva az összes húsbolt, tehát húst venni nem ekkor kell? Mindegy, nem szoktam ilyesmit, úgyhogy túl is lendülök rajta, hisz a nap vallási jelentősége ennél sokkal fontosabb.

A hinduknál ugyanis Vaisakha hónap kezdőik ekkor, pontosabban április 21-én, legalább is idén, de hát ilyen ez a popszakma, pontosabban holdnaptár (és május 21-ig tart), de Indiában, mondjuk Új-Delhiben már április 21 lesz, mikor nálunk még ma este hét.

Vaisakha hónapot amúgy Madhusudana hónapnak hívják a vaisnava (Visnu-hívő) naptárban, Madhusudana pedig Visnu vagy Krisna jelzője és Visnu 73.  neve a Visnu Szahasranámában.

Eddig világos, gondolom.

Na mos, Madhu egy asura, azaz afféle démon, aki társával Kaitabhával mindenféle csúnya dolgokat művelt, például ellopták a Védákat, ami persze nem meglepő annak fényében, hogy mindketten Visnu fülzsírjából születtek. (Visnu köldöke is fontos amúgy, mert onnan nőtt ki egy lótusz, amiből meg Brahma a teremtő született, pedig lehetett volna simán köldökszösz is.)

Madhuékat aztán Visnu maga ölte meg, pontosabban egy megnyilvánulása, Hayagriva, a lófejű avatár, lefejezés által. Ezért is hívják Madhusudanának, azaz Madhu gyilkosának. Ez az ő hónapja, ami mindjárt.

Ja, az egésznek annyi köze a húsvéthoz, hogy (semmi, de) egy visnuista hindu, az jellemzően vegetáriánus, azaz nem zavarja, ha húsvétkor nem lehet húst venni, sőt, értékeli az efféle öniróniát a mleccháktól, akik nem az örök dharma követői, ráadásul nem is az indiai szubkontinensen, Bharata földjén élnek, hitetlen gyaurok na. Engedékenyebb hinduknál meg simán csak egy másik Út követői. Úgyhogy nem is küldené rájuk Madhusudanát.

blog.hindumediawiki.com

p.s. Ja, boldog karácsonyt mindenkinek! (Egy ismerősnek már írtam, hogy ennyit tudok tenni ünnepileg, mert ezt a mostani pünkösdöt ezt nem értem. Májusfát  kell állítani, de miért áprilisban locsoljuk? Bár ez így lehet a jeles napoknál, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom is novemberben volt, gondolom ezekre is a holdnaptár érvényes.)

Tisztán hallani a tisztáson is fontos

„Van egy elmélet, miszerint, ha egyszer kiderülne, hogy mi is valójában az Univerzum, és mit keres itt egyáltalán, akkor azon nyomban megszűnne létezni, és valami más, még bizarrabb, még megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét. Van egy másik elmélet, amely szerint ez már be is következett.“

(Dougla Adams)

Amikor már tényleg kivagyok a politikától, jöhet a National Geographic, akár  a tévécsatorna, de inkább papíralapon, több ládányi évfolyam van itthon belőle, miután egy ideig azt is gyűjtöttem. Márpedig a hiúzok mizériáiról olvasgatni egy napos tavaszi éjjelen, sokkal megnyugtatóbb, mint a hírtévét hallgatni, bár kevésbé meditatív mint egy 1500 darabos puzzle, Kandinszkij teljesen absztrakt korszakából. 

Most is a folyóirattá háziasított vadvilággal relaxáltam, mikor felhorgadt a kérdés, hogy de miért hallanak olyan jól a kutyák meg a macskák, mikor mi meg nem, azt' mégis mi lennénk az evolúció csúcsragadozói? Ott van például a kutyasíp, azt mi már nem halljuk, Bodri meg frászt kap tőle, és abuzálni kezdi tőle a postást.

Meg hát laktam már együtt kutyával, és Dudli is rendszeresen olyan dolgokra kapta fel a fejét, amikre én nem. Mondjuk a sülthús szaga a konyhából, az akkoriban nem izgatott (azóta meg nem érzem), de az öreglány már akkor hallotta a mentőt, mikor az még nem is kezdett el szirénázni a csomópont felé közeledve. Mire igen, az eb már stratra kész pozícióban nyáladzotta össze az ekélyajtó üvegét, bár aztán még csak nem is ugatott, viszont megvárta, míg biztosan elmúlik a vészjelzés. (A hipotézis itt az, hogy a mentők biztos előszirénáznak, a nénó előtt van egy hosszú nííí, azaz belevisítanak a városi levegőbe valami extra magas frekvenciát, de ha ez nem, akkor biztos már messziről bűzlik róluk, hogy baj van, és a kutyákoknak a ugye a szaglása is jó.)

De asszem az ilyen őzek mag egyéb szarvasok is jól hallanak, ez nyilván azért van mint a többi állatnál is, hogy náluk nincs közvilágítás, az erdőben így muszáj jól hallaniuk, mert ha nem adja meg az elsőbbséget egy tisztáson az őz a vaddisznónak, abból durva fajok közti (rasszista!) konfliktus lehet. Az meg nem jó, bár  ha mondjuk  süt a hold (nem süt, visszaver a hülye a parazita) még láthatják is egymást, de ettől  egy eltévedt vakondot még simán elüthetnek, aki csak annyi érzékel, hogy jé, itt is sötét van, de a föld alatt mióta fúj a szél?

Persze azt már Douglas Adams óta tudjuk, hogy az ember csak a harmadik legintelligensebb faj a bolygón ( a második a delfin, az első meg a fehér egér), gondolom azért, mert valahogy kompenzálni kellett, hogy milyen vacakok az érzékeink. Így aztán felküzdöttük magunkat a dobogóra, ami szép teljesítmény egy olyan fajtól, amely nem lát a sötétben, csak egy szűk tartományban hall, az ízlése meg kitermeli az operettet és a mulatóst. Meg hát a közvilágítás, ugyebár.

p.s. A Galaxis-útikalauzban (ha valakinek véletlenül(!) nincs meg, ez lenne Adams híres regénysorozata) valami olyasmi van, nem pontosan így, hogy az ember igen büszke magára, mert feltalálta a karórát, az ötórai teát és az atombombát, és ettől azt gondolja, hogy ő a legfejlettebb életforma a Földön, a delfinek azonban pontosan tudják, ők a magasabb rendűek, éppen mert nem találták fel mindezt.

Harccal az Arc felé, vagy fordítva

Régi lemez, de még mindig nem értem, mi a jó  abban, hogy a felcsútista szekta primitív propagandájára rácuppanva, a kormányhitű sajtó miért tudja csak úgy elképzelni a politikát, mint ami kicsiben kocsmai verekedés, nagyban meg háború. Nincs más út, a kompromisszum bolsevista trükk, a kisebbségekről majd a többség megmondja, hogy mennyi az annyi, a kormány meg maga az ország, aki őket báncsa az be kell tiltani hazaárulásért. 

Most például attól akadt torkomon a pirítós, hogy „Olimpiai bajnokunk mért hatalmas ütést Magyar Péterre - Ez igen! Kemény szavak.“ amit a Zorigóról ajánlott nekem az algoritmus. Nem, nem olvastam bele, teszek én erre magasról, úgyhogy azt sem tudom, ki az illető Limpiai Bajnok, még jó  hogy nem is érdekel.

Ellenben miért nem lehet érteni, hogy a politikai az a köz (eredetiben a polisz) ügyeivel való foglalatoskodás, nem pedig az, hogy az erősebb kutya baszik. Például mert nem vagyunk kutyák, csak közéletileg túl gyakran megyünk le kutyába. 

Biztos mert a Max Weber-féle politikadefiníció az érvényes a modern izében (korban az igazság?), miszerint a politika a hatalomért folytatott harc, und ennyi. Értjük nem? Harc! Úgyhogy a pártvezér és kancellárnak teljesen igaza van, mikor hadjáratol brüsszelileg, vagy a gyerekeket harcosan védve buzizik egy legényeset, két disznóölés között, ha már a saját kis világában ő a falusi.

Ez a harcias-hepciás stílus ráadásul fertőző, hiszen már a sport is verekedés, akkor is ha nem ökölbox-vívás, a propagandamédiában már egy kézilabdacsapat is „agyonveri“ az ellenfelét, ha öt góllal nyer, ha meg a fodbalválogatott játszik selejtezőket, az „európai hadjárat“ a Dagadt fészbukján, és  onnantól bárhol az udvartartásában.

És a legszebb, mikor a minden mindennel összeér, vagyis már egy olimpiás osztja a politikai észt, a propisajtó szerint igen harciasan, úgyhogy már címében is haditudósítást idézően idézi. Én meg a napokban láttam újranézni a Blöff című kultfilmet, úgyhogy némileg hiányolnám a „hulye fasz!“ kifejezést, már ha olvastam volna a vonatkozó pótkasztot. (Nem tudom az volt-e, de kihallom belőle, hogy akár.)

Lehetne ilyen a  gasztrorovatban is ("Rommá klopfolta a húst a Séf, aztán kirántotta belőle a lelket is!"), vagy az időjárásnál ("Lesből támad  a tavasz, rohamos napsütéssel!"), esetleg a tőzsdei híreknél ("Támadás alatt a forint középárfolyama! Nehéztüzérséggel dolgozik a spekulánsok frankfurti hadosztálya!")

Elvégre az élet nem habostorta, hanem harc, tortával meg nehéz harcolni, és nem csak az elhízás ellen.

Agyszombat

Ez igazából még az agypéntek utóhatása, mert tegnap a nap a nagy részében egy igen tudományos és talán ismeretterjesztő  cikket hegesztettem, főleg mert az ablaktisztítás elég unalmasnak bizonyult, a tiszta ablak meg némileg csíkos lett. Legalább is nálam, de legalább látszik, hogy tisztítva van! („Nem jó színű a fogkrémed! -Miért milyen a jó színű fogkrém? - Csíkos!“)

Viszont az írásnak megvan az a kellemetlen mellékhatása, hogy egy idő után butára tudom írni magam. Mert kiírok minden értelmes gondolatot belőlem ami a téma kapcsán ööö... nos, eszembe jut gondolnom, aztán állok hülyén a konyhában, hogy akkor én most éhes vagyok? De rájövök, hogy álmos, csak nem tudom miért, az egy dolog, hogy nem ittam kávét, ha nem kell dolgozni menni időre, minek is, de fizikailag egyáltalán nem fáradtam el, és nem keltem korán, és nem értem. Maximum fejben fáradtam el, mikor butára írtam magam, de az ember vajon fejben szokott álmos lenni? Én főleg már az ágyban, vagy egy film sokadik ismétlésétől, illetve vonaton bármilyen helyzetben, de vonaton meg évek óta nem öltem... izé, ültem, akkor se ha állt. Máshol.

Nem tudom  mennyi idő alatt regenerálódom, talán töltőre kéne tennem magam, azaz olvasni. De bután olvasni se tudok, a betűk azok mennek még, na de az a sok mondat!

Inkább egy kávét!

Mellébeszélgetés

„Mit jelent Jézus szenvedése a nem hívőknek?“ - olvasom a címet, és egyszerű a válasz. Egy rémesen vacak Mel Gibson filmet. Igen a  Passió lenne az, amiben nem bírtam látni semmi spirituális tartalmat (jó, hát mostanában miben is bírok egyáltalán?), az egy sima kínzáspornó, az a bőr alá mászós „érezd magad rosszul, te mocsok!“ kulturális aljasság.

A Zindex cikk kérdése persze a nem hívőkre vonatkozik, nem rám, én nem hiszek abban, hogy nem hívő lennék, de abban se, hogy de. Kételkedem a szkepszisben is, szerintem biztos létezik a külvilág, a kérdés csak az, hogy mégis hol?

Mert ez itt körülöttünk, ez nem lehet igazi, ez csak valami rendszerhiba a Mátrixban, és akkor máris a közéletnél vagyok, ahol szoktam lenni, ha épp  nem fáj a fejem vagy nem vagyok álmos.

Úgyhogy részemről a napi mazochista maraton az volt péntek reggel, hogy megpróbáltam megtekinteni a Dagadt interjúját, amit közel húsz év után először, egy nem direktben kézivezérelt médiának/újságírónak adott egyáltalán. Persze Hont Andrásnak nem kell kézivezéreltnek lennie, ő belülről vezérelve sem bír már objektív lenni, úgy is mint az ellenzék ellenzéke. Ő a viccbéli agresszív kismalac sértődékeny, szófosó unokatestvére, a mindigjobbatudja fickó, akinek a szuperereje a semmi habosításának unalmas performálása,.

Na most innentől már nem is veszélyes a pártvezér és kancellárnak szóba állni vele, mert bár Hont nem az az alákérdezős fajta, de nem is ellenséges a vezérrel, ő hajlik és nem törik, így a felcsúti terelehet nyugodtan  bármilyen témát, András bácsi nem akar bot lenni a küllők között. (Míg a másik de, nagyon is! Akarom mondani, miazhogy...))

Úgyhogy nem is bírtam végigszenvedni ezt az izét, mondjuk hogy mellébeszélgetést, mert őszintén szólva már kurvára nem érdekelnek az olyan mantrák, hogy a Nyugat elvesztette az orosz-ukrán háborút, de Trampli Donáld nem (kivéve a gyevi bírót, ugyebár), vagy hogy a mészáros Lőrinc Barát vagy Tiborcz Panasza csak azért országosan ismert figurák, mert politikailag ismertté  támadta őket az ellenség. Ja, ezeknek  senkiknek a gazdagodása ugyan az űrből is látszik, de mindenféle akadékoskodó, külföldről  fizetetteknek kell feltámadni őket az országos ismertségig. Én meg a Dalai láma vagyok, csak már elmúlt.

Szóval a Dagadtat hallgatni tényleg semmi értelme, mindegy milyen felületen beszél épp, ugyanaz dől a szájából neki, a híg fo... fogalmatlanság. Aljas indokból elkövetve persze, mert lehet, hogy egy buborékban él, de ez a galaktikus mellébeszélés, ami nála a nyilvános kommunikáció maga, ez azért nagy részben tudatos. Mondhatni goebbelsi, és egy ideje már nem érzem erősnek ezt a jelzőt.

Nagyon péntek, kicsit se hír

1930. április 18-án éppen úgy péntek volt, pont nagyon nagypéntek mint ma (véletlen? igen), viszont médiatörténeti pillanat is. Mert a BBC rádióbemondója a 20.45-ös hírek helyett  csak annyit mondott be, hogy ma nincsnek hírek ("Good evening. Today is Good Friday. There is no news."), úgyhogy valami zongorazenét sugároztak egy negyed órán át. (Aztán átkapcsoltak a londoni Langham Place-i Queen's Hall-ba, ahonnan Wagner Parsifal c. operáját közvetítették. Ez a koncertterem amúgy épp akkoriban lett a BBC Szimfonikus Zenekara fő bázisa.)

Pedig tájfun volt aznap a Fülöp-szigetek egy részén, és a Surya Sen vezette indiai forradalmárok rajtaütöttek egy fegyverraktáron Brit India bengáli tartományában. Mondjuk ennél többet az internetes világhálón sem lehet előásni, esetleg volt még valami tűzvész egy romániai templomban, ahol nagypéntek alkalmából a gyertyákkal az egészet felgyújtották, meg halottak is voltak.

De nem tört ki világháború, nem zuhant le Lindbergh, Hitler még csak álmodott a Harmadik Birodalomról, a britek meg nem is gondolták volna, hogy az övék sem lesz már sehol, úgy húsz év múlva.

A vicckedvéért ráküldtem a ChatGPT-t is, ami csak anyit bírt írni, hogy igazából semmi nem történt, leszámítva azt, hogy a BBC bemondta, hogy semmi érdekes nem történt. Illetve hogy felfutóban volt  a nácizmus, meg épp tartott a gazdasági világválság. Frenetikus, ma is nyertem a mesterséges unintelligenciával szemben, úgyhogy büntetésből locsolóverset sem íratok vele. Nem mintha terveztem volna, de most, hogy eszembe jutott, már biztosan nem.

Haláli szörnyek alkonya

A Köpök a sírodra! egy 1978-as horror/thriller (igazából erőszakpornó) 2010-es remake-je, az eredetit nem láttam, de már nem is fogom, ez elég nekem egyszer is. Pedig az átlagosnál jobban viselem a filmes erőszakot, a nagyon csípős kajákat és szellemileg leárnyékolt embereket, bár utóbbiaktól néha kifordul a jobbik énem. (És nem mellesleg, ehhez képest az opusznak van két folytatása is, csak még vívódik bennem a humanista és a kukkoló, az erőszakmentes szadisztikus és a „felrúgnék minden agresszort“ alakú békeharcos.)

A sztori faék egyszerűségű, a vidékre érkező értelmiségi, városi lány kibérel egy erdei kunyhót, ahol aztán a „meglátogatják“ a helyi kanok.  Némi dulakodás után még megszökik, és belefut a helyi seriffbe, de az is a kanszagú csávókkal van, úgyhogy jöhet a csoportos nemi erőszak, a meztelenül menekülő (eltántorgó) áldozat, meg hogy a folyóba ugró csajt végül is halottnak hiszik. Ő persze visszatér, és nincs kegyelem, mitől is lenne, Jennifer nem halt meg, de innentől ő maga a Halál.

A film szabványosan bűnös élvezet, vagyis az elején szenvedni kell, az erdőszélen csoportosan megerőszakolt, és közben félholtra vert lánynak, és a nézőnek egyaránt (mert nézni és fáj), aztán meg végignézni a kegyetlen bosszú angyalát, aki egyenként vadássza le korábbi kínzóit, és küldi őket a halálnak halálával bármelyik oldalára, válogatottan durva, ám igen kreatív módszerekkel.  És Néző elvtárs borzong kicsit, gyomorban remeg, hogy már megint mi jön, de közben érzi helyreállni a világ rendjét, hogy ezek a pasik ott a nagyon vidéki Amerikában, ezek nem egyszerűen állatok, ezek ragadozó szörnyek, és végül is ebből majd tanulnak. (Ha az ember fejét egy, a seggébe dugott puskával lövik szét, mintegy hosszában, abból majd nyilván tanul az illető, már ha van reinkarnáció, ha meg nincs, na bumm, akkor pár perccel korábban kezdődik neki a Pokol.)

A film egésze nyomasztóan naturalisztikus, beleértve a hosszan kinyújtott megerőszakolós jelenetet, a bosszúállás a felénél kezdődik, de az aztán pörgős. Ebben tényleg nincs semmi eredeti, ez itt egy afféle kínzás-pornó, azaz premier plánban fröccsenő vér, testi megalázás (a lélekről itt szó sem esik, a pasiknak sosem volt, a csajét meg kiölték belőle), a szexualitás legcsekélyebb árnyalata nélkül. (Az erőszakolás pont azért annyira felzaklató, mert abban viszont van töltet, perverz, de némileg nemileg is áthatott.)

A Köpök a sírodra! (ami egyébként egy Boris Vian regény címének indokolatlan parafrázisa, és mivel eredetiben angolul, lehetne akár többes szám is, sőt) tipikusan az a mozgókép, amit nem akarok újranézni, de közben elismerem, hogy a maga műfajában ott van a szeren. Csak néha már annyira erős, hogy helyette inkább megkóstolnám  a szellem-csilit, mert bár szeretem a csípőset, de az eddig eszembe sem jutott. De van, amihez képest...