2025. április 25., péntek

Rokonságtalanság

Mindig igazán rémesek az afféle cikkcímbe foglalt megmondások, hogy „A magyarok kedvenc...“ akármijei. Mert mindig rájövök, hogy nem vagyok magyar, ugyanis nem kedvenc üdítőm a Traubi, bár nincs vele bajom, sosem láttam a Virtuózok című talán vetélkedőt a Duna tévén, de kellett volna, mert "Újra itt a magyarok kedvenc showműsora!“ (Pedig hétvégén néztem Duna tévét, ott volt élőben a Forma-2.)

Ja, és nem a kedvenc ételem a húsleves (a bolognai spagetti az), nem a kedvenc filmem a Remény rabjai (mert a Trainspotting), nem kedvenc nyaralóhelyem Tenerife (utálok nyaralni), nem kedvenc zöldségem a makói hagyma (a brokkoli az, meg a padlizsán), a kedvenc gyümölcsöm a banán az eper helyett, jobban szeretem a Dancing Queen-t, a Queent szeretem, de azt se tokkal-vonóval, és megannyi dolog még, amiben nem passzolok bele a szabványmagyar fogyasztóautomatába. Legalább is a fantasztik-bombasztik címek sablonjai alapján.

Jobban belegondolva  már az is furcsa, hogy magyarul beszélek meg írok, hisz aki ennyire nem magyar (nem hatódik meg a himnusztól, hányingere van a tokaszalonnától és  Korda Gyuri bácsitól, és ha nézne fodbalmeccset, a skótoknak szurkolna), ugyanakkor ezzel megtámogatom (részemről), hogy a finnugor elmélet igenis helytálló. (Már túl azon, hogy a nyelvrokonság nem a hasonlósággal, inkább a különbségek rendszerszerűségével igazolható.) A nyelvrokonság ugyanis nem néprokonság, attól hogy a magyar finnugor nyelv, mi nem vagyunk azok, nem is kell skandinávnak lennünk. (Bár talán nem ártana, mondjuk keddenként legalább.)

Szóval én nyelvrokonságban állok a magyarokkal, de lelkemben nyilván még az a radzsasztáni mosónő vagyok, a brit gyarmati időkből, aki egy néhánnyal ezelőtti életemben voltam, csak a múltkoriban (amikor biztos jól ment nekem valahol) valamit nagyon elbasztam a karmámmal (karmámon?), ezért most itt kell abszolválnom a letöltendőt, és jobbára csak nézek hülyén, hogy a töltött káposzta, a népi vallásosság, a  féldiktatúra vagy a lakodalmas disznóvágás az mitől is jó?

Kulturálisan nekem térkép e táj, a térképen meg kétdimenziós, ellenben színház az egész világ, csak fontos, hogy nem folyton Shakespeare-t játszanak benne. valami jó punkot inkább...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése