„Mit jelent Jézus szenvedése a nem hívőknek?“ - olvasom a címet, és egyszerű a válasz. Egy rémesen vacak Mel Gibson filmet. Igen a Passió lenne az, amiben nem bírtam látni semmi spirituális tartalmat (jó, hát mostanában miben is bírok egyáltalán?), az egy sima kínzáspornó, az a bőr alá mászós „érezd magad rosszul, te mocsok!“ kulturális aljasság.
A Zindex cikk kérdése persze a nem hívőkre vonatkozik, nem rám, én nem hiszek abban, hogy nem hívő lennék, de abban se, hogy de. Kételkedem a szkepszisben is, szerintem biztos létezik a külvilág, a kérdés csak az, hogy mégis hol?
Mert ez itt körülöttünk, ez nem lehet igazi, ez csak valami rendszerhiba a Mátrixban, és akkor máris a közéletnél vagyok, ahol szoktam lenni, ha épp nem fáj a fejem vagy nem vagyok álmos.
Úgyhogy részemről a napi mazochista maraton az volt péntek reggel, hogy megpróbáltam megtekinteni a Dagadt interjúját, amit közel húsz év után először, egy nem direktben kézivezérelt médiának/újságírónak adott egyáltalán. Persze Hont Andrásnak nem kell kézivezéreltnek lennie, ő belülről vezérelve sem bír már objektív lenni, úgy is mint az ellenzék ellenzéke. Ő a viccbéli agresszív kismalac sértődékeny, szófosó unokatestvére, a mindigjobbatudja fickó, akinek a szuperereje a semmi habosításának unalmas performálása,.
Na most innentől már nem is veszélyes a pártvezér és kancellárnak szóba állni vele, mert bár Hont nem az az alákérdezős fajta, de nem is ellenséges a vezérrel, ő hajlik és nem törik, így a felcsúti terelehet nyugodtan bármilyen témát, András bácsi nem akar bot lenni a küllők között. (Míg a másik de, nagyon is! Akarom mondani, miazhogy...))
Úgyhogy nem is bírtam végigszenvedni ezt az izét, mondjuk hogy mellébeszélgetést, mert őszintén szólva már kurvára nem érdekelnek az olyan mantrák, hogy a Nyugat elvesztette az orosz-ukrán háborút, de Trampli Donáld nem (kivéve a gyevi bírót, ugyebár), vagy hogy a mészáros Lőrinc Barát vagy Tiborcz Panasza csak azért országosan ismert figurák, mert politikailag ismertté támadta őket az ellenség. Ja, ezeknek senkiknek a gazdagodása ugyan az űrből is látszik, de mindenféle akadékoskodó, külföldről fizetetteknek kell feltámadni őket az országos ismertségig. Én meg a Dalai láma vagyok, csak már elmúlt.
Szóval a Dagadtat hallgatni tényleg semmi értelme, mindegy milyen felületen beszél épp, ugyanaz dől a szájából neki, a híg fo... fogalmatlanság. Aljas indokból elkövetve persze, mert lehet, hogy egy buborékban él, de ez a galaktikus mellébeszélés, ami nála a nyilvános kommunikáció maga, ez azért nagy részben tudatos. Mondhatni goebbelsi, és egy ideje már nem érzem erősnek ezt a jelzőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése