Minden vasárnap, na jó, majdnem minden vasárnap elmegyek a közeli templom... előtt. Római kaotikus, szenterzsébetezős fajta, gondolom mint az utalvány, csak ez csúf és még tornya sincs. (Az utalványból bezzeg toronyórát is lehet venni lánccal.) Rendszerint akkor tartok hazafelé, mikor a nép jön ki a miséről, nem árad, csak szivárog, nem tömegesedik, csak csoportosul. De néhány igazán elszánt, kék hajú nénin kívül mintha mindenki csak afféle félig kötelező, félig show-jellegű vasárnap délelőtti programnak tekintené.
Nem reprezentatív, ám rendszeres megfigyeléseim szerint, a mise végére közel annyian várnak valamelyik kibejáratnál, mint ahányan bent lehetnek, azaz nagyon nem működik a „mindenki hozzon magával még egy embert“ technikája, ellenkezőleg. Majdnem mindenki elé jön valami rokon, főleg autóval, akit ezek szerint a családi kötelékek ellenére sem tudott elrángatni a hívő a templomtiszteleti istenlátogatásra. Kicsit olyan az egész, mint a tanítási idő vége felé egy iskola előtt, és a templom melletti kocsma várakozás kétségtelenül összehozza az embereket, régi ismerősök várják rutinosan a szentlélekkel feltöltekezetteket. Akiktől aztán két dolgot biztos nem kell megkérdezni: feleltél-e valamiből hányasra, illetve mi volt a tízórai. (Az mindig ugyanaz.)
A kifelé jövők amúgy, nagy spirituális hangulatukban a telefonjaikat nyomkodják, nem mindenki persze, a nénik itt is kivételek. De a többiek nyilván nem hogy ki se kapcsolták a mobilokat, de a fészbukból se léptek ki, mert a végszóra mennek ők békével, csak máris kissé idegesen, hogy "Jucus még mindig nem lájkolta a reggeli kávémat baszki!"
Értem én, hogy szekularizált világban élünk, én igazából még inkább, mint az aki legalább begyalogol a templomba hetente egyszer, de asszem nem vinnék bekapcsolt mobilt. Nem mintha eleve nem butatelefonom lenne, ami szórakoztatóipari felhasználására teljesen alkalmatlan, de legalább akkor hangos, ha lenémítom. Mármint a némítás aktusa a hangos.
Meg hát ha unalmas prédikáció esetén lehet netezni, akkor be lehet dobni egy kis gin-tonicot is, szívószállal, meg pár szem kekszet, csak hogy ne marja az ember gyomrát a pia. De ha valaki erre vágyik, menjen moziba, azt az utóbbi évtizedekben pont ilyesmire találták fel.
Vagy menjen olyan templomba, ahol ez a zene. Oké drága a repülőjegy, de hátha bérel magéngépet a rokon, hogy elé menjen vasárnap délelőtt. Csak ne tévesszen időzónát... Szóval:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése