Reggeli kávé mellé rögtön a celebrovatú kisszínes miafrász: "Donald Trump a Fehér Házban fogadta a sztárszínészt, újraalkották a híres film plakátját“.
Láttam a mellékelt képet, és két dolgot nem tudtam:
1. Ki ez fazon, aki nem a Trampli? Hirtelen annyi ugrott be róla, hogy „a Kalácsfejű Ripacs“, meg hogy láttam néhány borzalmas filmben, amiket kereskedelmileg háttértévéztem, de a neve, az nem volt meg. (És akkor nálam bejött a kattintásvadászat, mert rávadásztam: Vince Vaughn az alak. Aki mégis mi a fasztól sztár? Mitől színész? Mi folyik itt?)
2. Nem tudtam, melyik híres filmben szerepeltek együtt, ahol a sárgafejű tata egy íróasztalnál fontos, a hústorony meg szép, mint egy hasmenéses igavonó?
Komolyan, néha azért jók az efféle „hírek“, mert az ember hirtelen megörül, hogy jajj de jó, ebből is kimaradtam! A tramplizós „plakát“, izé... az Újra Alkotás eredetije se lett volna ugyanis ismerős, miként nem láttam a vonatkozó, biztosan igen színvonalas vígjátékot sem (de mivel nem láttam, gondolhatom minőségi darabnak, egy pont oda). Egyszer-kétszer majdnem, mikor valami mást csináltam, a háttérben a tévé volt a szokásos civilizációs háttérzaj, és kezdődött ez az óvenvilzonos kínosság, én meg tíz perc után mégis csak félretettem a könyvet/laptopot/bélyegeket, hogy azért mégis csak vannak határok!
Egyébként mitől sztár a sztár? leginkább attól, hogy elég sokan hívják annak elég sokszor, de ez teljesen független bármiféle emberi (művészi, szakmai, szexuális, sport) teljesítménytől. A sztár nem lesz, az készül, a sztár csinálva van, ez mondjuk már ötven éve is evidencia volt a nyugati kultúrában, és ha maradunk a művészetnél: Ha valaki sztár lesz, mint színész, festő, zenész vagy vadakat terelő juhász, és tényleg tehetséges meg teljesítményes, akkor a sztárság csak egy nem szándékolt következmény. Egy járulékos veszteség, amennyiben onnantól az illető teljesítménye csak egy elem lesz a portfóliójában, a többi a magánélete, a hobbija, meg a marketingje.
És mivel már nincsenek szentek, nincsenek hősök, maradnak a sztárok, akik közül tényleg akad jó is a maga területén, de nagy részük simán csak sztár, a minek?
p.s. Ide kellen most a Flogging Mollytól a The Light of a Fading Star (Egy halványuló csillag fénye) című dal, de tuti volt már, meg ugye a Kalácsfejű Ripacs nem halványul, ahhoz korábban ragyogni kellett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése