Régi lemez, de még mindig nem értem, mi a jó abban, hogy a felcsútista szekta primitív propagandájára rácuppanva, a kormányhitű sajtó miért tudja csak úgy elképzelni a politikát, mint ami kicsiben kocsmai verekedés, nagyban meg háború. Nincs más út, a kompromisszum bolsevista trükk, a kisebbségekről majd a többség megmondja, hogy mennyi az annyi, a kormány meg maga az ország, aki őket báncsa az be kell tiltani hazaárulásért.
Most például attól akadt torkomon a pirítós, hogy „Olimpiai bajnokunk mért hatalmas ütést Magyar Péterre - Ez igen! Kemény szavak.“ amit a Zorigóról ajánlott nekem az algoritmus. Nem, nem olvastam bele, teszek én erre magasról, úgyhogy azt sem tudom, ki az illető Limpiai Bajnok, még jó hogy nem is érdekel.
Ellenben miért nem lehet érteni, hogy a politikai az a köz (eredetiben a polisz) ügyeivel való foglalatoskodás, nem pedig az, hogy az erősebb kutya baszik. Például mert nem vagyunk kutyák, csak közéletileg túl gyakran megyünk le kutyába.
Biztos mert a Max Weber-féle politikadefiníció az érvényes a modern izében (korban az igazság?), miszerint a politika a hatalomért folytatott harc, und ennyi. Értjük nem? Harc! Úgyhogy a pártvezér és kancellárnak teljesen igaza van, mikor hadjáratol brüsszelileg, vagy a gyerekeket harcosan védve buzizik egy legényeset, két disznóölés között, ha már a saját kis világában ő a falusi.
Ez a harcias-hepciás stílus ráadásul fertőző, hiszen már a sport is verekedés, akkor is ha nem ökölbox-vívás, a propagandamédiában már egy kézilabdacsapat is „agyonveri“ az ellenfelét, ha öt góllal nyer, ha meg a fodbalválogatott játszik selejtezőket, az „európai hadjárat“ a Dagadt fészbukján, és onnantól bárhol az udvartartásában.
És a legszebb, mikor a minden mindennel összeér, vagyis már egy olimpiás osztja a politikai észt, a propisajtó szerint igen harciasan, úgyhogy már címében is haditudósítást idézően idézi. Én meg a napokban láttam újranézni a Blöff című kultfilmet, úgyhogy némileg hiányolnám a „hulye fasz!“ kifejezést, már ha olvastam volna a vonatkozó pótkasztot. (Nem tudom az volt-e, de kihallom belőle, hogy akár.)
Lehetne ilyen a gasztrorovatban is ("Rommá klopfolta a húst a Séf, aztán kirántotta belőle a lelket is!"), vagy az időjárásnál ("Lesből támad a tavasz, rohamos napsütéssel!"), esetleg a tőzsdei híreknél ("Támadás alatt a forint középárfolyama! Nehéztüzérséggel dolgozik a spekulánsok frankfurti hadosztálya!")
Elvégre az élet nem habostorta, hanem harc, tortával meg nehéz harcolni, és nem csak az elhízás ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése