"Megértésem csak saját értetlenségemmel szembeni vakság? Gyakran így tűnik nekem.“
Három napja volt Ludwig Wittgenstein születésnapja, ma meg a halálnapja van, tudta hogy kell ezt csinálni. Született Bécsben 1889-ben, és meghalt Cambridge-ben 1951-ben, ezek jó helyek, bár tudja fene milyen évek voltak azok, arrafelé. Mondjuk az ötvenes évek elejének Angliája még nem volt az a kifejezett paradicsom (például még bőven büntették a homoszexualitást, amiben LW némileg érintett lehetett), persze mihez képest, mert Ausztriában meg szovjet megszállás volt.
Részemről Wittgenstein filozófiájából a kései, nyelvfilozófia a legérdekesebb, lásd a címet. (Amúgy amiről nem lehet beszélni, arról nemcsak hallgatni kell, de meg is lehet mutatni - csak hogy nehogymár a nyelv határai legyenek a világunk határai, a kis rohadékok.)
theconversation.com
Szerinte amúgy a nyelv olyan, mint egy szerszámosláda: vannak benne kalapácsok, csavarhúzók, meg olyan eszközök, amikről csak sejtjük, mire valók. A szavakat nem egy titkos, mindenek feletti jelentés tartja össze, hanem az, ahogyan használjuk őket a mindennapokban. Avagy első körben a nyelv képezi a világot, mint egy gyerekrajz a hűtőre mágnesezve, hogy az lenne a kölyök világa. nem olyannak látja, olyan.
Aztán később azt gondolta, hogy á dehogy, a nyelv inkább egy társasjáték, fura és nagyjából önkényes szabályokkal, mint a sakk, amiben mindezzel együtt igenis van rendszer. Zárt világ, zárt logikával, de magtanulható. De a nyelv néha persze az a fura játék, amit a haverokkal találtunk ki, de senki más nem érti, ilyenkor képződik meg általa egy szubkultúra.
Az úgynevezett „filozófia“ így abból jön, hogy képesek vagyunk értelmetlenségeket kérdezni, feszegetni a nyelvjáték határait. (Tényleg, van annak értelme, mikor Heidegger azt mondja, hogy a lét nem létezik, mert az létezik ami léttel bír, de a lét maga a lét, így legfeljebb „létlik“???) Ha valaki filozófiai kérdéseket kezdene feltenni, Wittgenstein odafordulna, és azt mondaná:
„Ember, csak rosszul használod a szavakat! Olyan, mintha teniszütővel próbálnád kimerni a levest, vagy be akarnál csomagolni egy rosszalló tekintetet.”
A filozófia tehát nem más, mint félreértések nyelvi túlkomplikálása, vagy valami ilyesmi. Hiába na, Wittgenstein nagy filozófus volt, részéről mintha fel is számolta volna. (Jellemző, hogy pl. A bizonyosságról eleve csak halála után jelent meg, úgy kellett összegereblyézni a hátramaradt jegyzeteiből, életében meg egy alsósoknak írt ábécéskönyvre volt a lebüszkébb.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése