A legjobb egy ilyen napfényes, ünnepi napon természetesen a horror-tekintés, elvégre Jin és Jung, a szürke két árnyalata a fekete meg a fehér, az egyensúly az Erőben meg úgy lesz, hogy a krisztus foglalkozású Názáreti J. feltámad, Nagyvárosi Blake meg farkasemberré változik, aztán gyorsan utána meghal.
A Farkasember (Wolfman) egy friss idei, 1941-es film, pontosabban annak tényleg jelenidejű újragondolása. (Nem tudom, miért nem hívják egyszerűen és magyarul remake-nek?) Az ember embernek farkasa meg úgy lesz itt is, hogy harapás által megfertőződik valaki más vírushordozótól, amit én már unok részemről. Miért van az, hogy a zombiktól a vámpírokig minden félszerzetet valami rohadt vírus okoz? Az kérem kiöli a misztikumot a sztoriból, mint a Star Wars-ban a mocskos kis midikloriánok az emlegetett Erőből. (Oké, az ott a messzi-messzi galaxisban már tiszta fajelmélet, ez a vírusozás viszont a középkori lepra- meg kolerajárványok óta a komplett nyugati kultúra mélyen bevésődött parája.) Nem lehetne, hogy legyen valami rendes természetfeletti paranormalitás a cuccban? (Heti képzavar kipipálva.)
Volt egyszer egy közepesnek sem nevezhető izé... film, ha jól tévedek a Drakula 2000, ami szóra sem érdemes (pedig anno moziban láttam, tehát pénzért), a címe is olyan mint a Szupermega 2000 Kft., viszont legalább volt benne valami mitológia. Miszerint Drakula immár 2000 éve bolyong a földön (jé, van értelme a címnek, ez tényleg csak most esett le), ugyanis ő maga Júdás, a Jézust eláruló változat, aki büntetésből az aki, mert még a Pokolból is eltanácsolták. (Pedig nélküle nem lett volna húsvét, illetve most sem lenne, meghát a megváltás ugyebár, akkor az hogy lenne a kivel?)
És ha már vámpírok, az Anne Rice-féle Interjú a vámpírral is titkos és misztikus háttértörténettel bír, főleg a folytatásban, a Lestat a vámpírban meséli el hosszan a szerző, honnan jönnek a vámpírok. Nos, az ókori Egyiptomból, az első drakuloid páros Akasha királynő és a férje Enkil, akik azóta is megvannak afféle se nem élő, se nem holt szobrokként, és marhára kell vigyázni rájuk, mert ha ők egyszer igazi halált halnak, akkor az összes vámpír is. Így tömören ez elég nagy baromság persze, de a regényben tényleg van húzása ennek a műmitológiának.
Na, a zombis-farkasemberes zsánerből ez hiányzik, itt vírus van, posztapokalipszis vagy csak lokális kamarakatasztrófa, de semmi nagyívű rettenet. És ez a Wolfman is olyan, hogy simán lehetett volna egy hetvenes évekbeli darab, ha már amúgy az egész horror-szcéna nagyjából a hetvenes évek végénél tart, az akkori mozikat dolgozza fel újra. Ilyen módon farkasemberünk is egy teljesen hagyományos, meglepetést nélkülöző ijesztegetős filmben tolja, ahol tényleg semmi meglepetés.
Magányos, öreg ház a semmi közepén, egy eltűnt és halottnak nyilvánított fater, aki persze meg se halt, csak épp ő az a titokzatos lény, aki éjszakánként a környéken ragadoz. Blake a főszereplő is meg lesz karmolva/harapva, és kezd átváltozni, eleinte még védi a családját a szörnytől, aztán ő lesz a szörny, ám mielőtt végleg elkárhozna, megváltó jelleggel lepuffantja b. neje, akivel amúgy is épp válságban volt a kapcsolata, de amaz persze nem ezért lövi torkon.
Ettől még egynek jó ez is, de mire a végére értem, be is borult az ég, úgyhogy indokolatlannak éreztem a további vérengzések megnézését, pedig be volt készítve még kettő. De úgyis sok napos nap várható innentől, kell az ellensúly későbbre is.
p.s. Pont ebbe nem akartam belelátni semmi aktuális ünnepi tematikát, erre Júdás, és feltámadás és még a farkasembernél is a megváltás jön elő. Nálam persze Darth Vader esetében is, de ez van, a kultúránk egyik alapvető mintája a megváltástörténet, mindegy, hogy egy horror vagy egy űrwestern keretei között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése