Éppen csak belehalt az Atya házába a szoknyás agglegények vezérigazgatója (nem tehetek róla, tényleg így hallottam a halálhírt, hogy az Atya házába), aki amúgy jó fejnek tűnt mindig, máris elindult a latolgatás találgatása, hogy ki lesz az új pápa? Gondolom nem Jude Law, ő már volt, és mikor legutóbb láttam, kalóz volt az űrben, de addigra már John Malkovich sem volt pápa, ha jól emlékszem.
Ellenben az összes hírportál már a Ferenc nevű Hozé Márió elhunyta napján, azaz tegnap, elég gyorsan átment fogadóirodába, hogy akkor kik az esélyesek, mit mondanak az edzők, szakkommentátorok, statisztikák, valamint az igazi fogadóirodák. komolyan, mintha lóverseny lenne, vagy Forma-1, nem pedig az utolsó globális léptékű (de türténelmi távlatból már csekély hatású) feudális szervezete és szimbolikus állama számára keresnének új menedzsert. Nem úgy tűnik, hogy lelki vezetőt, az csak járulékos, de nem szándékolt nyereség szokott lenni, ez volt Bergolio püspök esetében is. (Ennyit véletlenül tudok, hogy igazából a római kaotikus egyházban a püspök a legmagasabb rang, a többi, a bíboros meg a pápa is csak címek, beosztások, de rangban a pápa is püspök, Rómáé, feltéve ha nem a dunántúli magyar város, mert akkor nem, viszont nagybetűvel!)
Szóval megy az esélylatolgatás, vajon melyik bíborosnak lesz jobb a formaidőzítése, ki milyen edzésprogramot használ, kik a szervezeten belüli szponzorai, és ami nálunkfelénk mindig a legfontosabb: lehet-e magyar? Szubjektív válaszom: kit érdekel?
Nyilván sokakat, de engem nem hoz lázba, hisz már az egyforma formaegy is ritkábban, a kaotikus egyházhoz meg per pillanat annyi a közöm, hogy van egy templomuk a sarkon, és naponta megyek el mellette.
index.hu
A pápának meg annyi befolyása a világpolitikában, mint hintalónak esélye az epsomi derbin, tekintélye mondjuk van, de ez nemigen váltható át befolyássá. (Ugye mindig a klasszikus sztálini kérdés: De hány hadosztálya van a Vatikánnak?) Pedig a most már néhainak jó szándékai és kezdeményezései voltak, de például egy Putyin-alakú pszichopatának a végtelenségig lehet nyomni a békemantrát, őt az nem érdekli, illetve csak annyiban, hogy még fontosabbnak érzi magát, nagy háborús kedvében.
Na, ezért teljesen mindegy a világ nagy részének, ki fog ezentúl fekete helyett jobbára fehér reverendában nyilvánosan reprezentálni. A katolikusoknak nyilván nem mindegy, de többségük életére így se lesz túl nagy hatással a bárki. Ilyen ez a popszakma...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése