A hét, a hónap, az idei ötéves terv egyik leggyűlöltebb kifejezésem, akarom miondani hogy írni, szóval amit legutáltabban ki nem állhatok az az EPIK! Mostanában minden kibaszott epik, ha valami üdítőmulti reklámozza azt a cukormentes lónyálát, ami tiztenöt éve is pont ugyanilyen semmilyen volt, akkor nehéz valami érvényeset mondani róla, úgyhogy jön, hogy ez milyen epik már, Enberek!
Az epik az ugye epic, angolul influensz, ami magyarul epikus, vagyis elbeszélő jellegű. (Járt valaki magyarórára valaha, hogy három az irodalmi műnem, miszerint epika, líra und dráma?) Sőt, főnévként az epikus maga az író, aki epikát művel írással, és nem összekeverendő az epikureussal, aki Epikurosz görög filozófus követője abban, hogy az életet élvezni kell,nde csak mértékkel, szóval csak semmi szélsőség, sótlanok vagyunk, sótlanul ínyencek. (Na ez nem lennék én, mondjuk epikus sem.)
De hát ez van, hisz nyilvánvalóan boomer vagyok, ami nagyon nem epik, nem érzem én már, hogy beszélnek a trú arcok, hogy rohadnának meg. Ez tragik, de nem magik, báj dö véj, azaz biznisz ez júzsöl...
Ja, és ez az epikezés beletapos az egyik valaha volt kedvenc számomba, ami ilyen rockzenei együttes által előadott dal, egy versenymű gitárra és hadonászó énekesre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése