Az utolsó megálló Yuma megyében egy egész jó kis film, amennyiben mindenki meghal benne a végére, de sajnálni csak keveseket lehet közülük, vagy ha már, akkor igazából mindenkit. Mert itt a tisztes polgárból is lehet gyilkos a helyzet hatására (a helyzetet kezelni nem tudás hatására), még szerencse, hoogy eleve nem volt szimpatikus, a bankrablók béna kis piti bűnözők, nem valami galaktikus főgonoszok, a helyiek meg suttyók, és mindenki töltött pisztollyal jár, márpedig az Csehov óta ugye közhely, hogy azok a pisztolyok piszkosul el fognak sülni, legkésőbb a második felvonásban. És tényleg, de az összes ám, fegyver itt sületlen nem marad. El.
Ezen nem csodálkozunk, Ámerikában vagyunk lenni, valahol mély délen gondolom, egy sivatagos sivatagi benzinkútnál, ahol nincs benzin. Így az utazó késügynök, Pszichopatának Látszó Joe (nem tudom, hogy hívták) kénytelen várni a benzinszállító tartályteherautóra, és azt csak a néző tudja, hogy az biza felborulva fekszik valahol arrébb. Aztán befut két bankrabló, akik túszul ejtik Késes Faszit meg a benzinkúti kávézó pultosnénijét (aki a serif felesége), és szép sorba mindenkit, aki betér egy kávéra pitével.
És mivel ugye mindenki teljes fegyverzetben, jön a klasszikus mexikói felállás, a legrosszabb kimenetellel, azaz hogy csaknem mindenki belehal a vitába, hogy akkor a bankrablók némi benzinért/ megtankolt autóért cserébe kivel osztozzanak a zsákmányon mennyire. Késügynök Pata, a pszicho éli túl egyedül az elfajulást, és már csak a két, épp beeső turistát kell kinyírnia, hogy később ő a serifet is, de az előtte még őt, így utólag belegondolva rohadt közel lehet Mexikó, ha ennyire vesztes-vesztes játszmát performálnak rongyos hétszázezer dollárért. (Jó, az 1970-es években vagyunk, akkor az tényleg nagy pénz lehetett, de ma csak rongyos 260 millió forintot ér, aktuális középárfolyamon. Ez felén egy-egy jó üzleti érzékű nertárs családi nyaralásának ára. Persze Balin, legalább.)
Az utolsó megálló Yuma megyében egy régivágású posztwestern, thrillernek van eladva, de szerintem ahhoz kellene valami rejtély, csakhogy itt mindenki nyílt lapokkal játssza magát a halálba, a többiekkel együtt. Viszont piszok erős az atmoszféra, a színészek ez esetben szerencsére ismeretlenek (így elhisszük nekik, hogy azok, akiket alakítanak), szépek a képek (ami egy középlepukkant sivatagi benzinkút esetében nem kis teljesítmény), a dráma meg drámai, és ízlésem szerint kamara is egyben. (De közben nem klausztrofób, amit szintén értékelek, persze egy sivatag közepén nehéz is lenne hozni a bezártság érzetét. Bezzeg abban a filmben, aminek a címe nem jut eszembe, egy liftben zajlott le a komplett cselekmény, ott is sok halottal, de még rejtélyre is futotta.)
És vicces, hogy az egész zűrzavar azzal kezdődik, hogy nem tud senki tankolni, a legközelebbi hely meg, ahol lehetne, bő száz mérföldre van. Így a sivatagban lehetnek a szereplők hajótöröttek, de úgy, hogy egy darab teve sincs a környéken, pedig a közhely szerint ők a sivatag hajói. (És feltehetően napelemesek, mert nekik nem kell benzin.) Ha pedig a szereplők is napelemes, vagy valamilyen másféle sivatag-meghajtású autóval járnának, el is maradhatna az egész film. Vagy ha mindenki maradt volna eleve otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése